Abstract
The effects of noise on word recognition scores was assessed with normal hearing and hearing-impaired subjects. Ötvenegy normál hallású személyt vizsgáltak 50 dB HL mellett 5, 10 és 15 dB jel-zaj arány (S/N) mellett. Harminc enyhe vagy közepes mértékű szenzorineurális halláskárosodásban szenvedő személyt teszteltek csendben és zajban 10 dB és 15 dB S/N-értékkel. A teszteléshez egyszótagú szavakat választottak ki Multitalker zajban. A normál hallású személyek átlagos pontszámai 5 dB S/N-nél 45%, 10 dB S/N-nél 74% és 15 dB S/N-nél 87% voltak. A hallássérült alanyok esetében a pontszámok 85% voltak csendben, 60% 15 dB S/N-nél és 40% 10 dB S/N-nél. Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a normál hallású személyek számára enyhén zavaró háttérzaj erősen zavaró lehet a hallássérült személyek számára. Továbbá ezek az eredmények azt mutatják, hogy az enyhe és közepes mértékű szenzorineurális halláskárosodásban szenvedő alanyoknak kedvezőbb S/N értékre van szükségük, mint a normál hallóknak ahhoz, hogy hasonló szófelismerési eredményeket érjenek el. A szófelismerési pontszámok teszt-reteszt különbségei olyan változékonyságot mutattak, amely mindkét alanycsoport esetében nagymértékben megegyezett a binomiális eloszláson alapuló előrejelzésekkel. A beszédzajban való beszédképességet közvetlenül kell mérni, mert a regressziós egyenletek kimutatták, hogy a beszédzajban kapott pontszámok nem jósolhatók meg pontosan sem a tiszta hangküszöbökből, sem a beszédcsendben kapott pontszámokból. A szófelismerési funkciókat több hallássérült alanyról mutatják be, és bizonyítják a zajban történő tesztelés értékét.