Adminisztratív szempontból a Nyugati-sivatag különböző kormányzóságok között oszlik meg; északon és nyugaton a Matrouh-kormányzóság igazgatja a területet a Földközi-tenger déli partjától kb. az ÉSZ 27*40′ szélességig, és az Új-völgyi kormányzóság onnan a szudáni határig, míg keleten a Nyugati-sivatag részei a Gizai, Fayyum, Beni Suef és Minya kormányzóságokhoz tartoznak.
A régiót az egyik író úgy írja le, hogy “egy fennsík, amely átlagosan mintegy 500 láb magasan áll a tengerszint felett, kopár, törmelékkel és sziklákkal tarkított, sötétbarna színű, helyenként bozóttal tarkított, és első látásra lapos”. Azt is megállapítja, hogy a terület kevéssé felel meg “a romantikus képnek… a szél által formált dűnék hollywoodi tájképének, az alkalmanként pálmákkal szegélyezett oázisokkal” (bár a Homoktengerben léteznek ilyen területek, ahol a dűnék fantasztikus formákat öltenek); a terület egy sor oázisnak is otthont ad, amelyeket ott hoztak létre, ahol a föld eléggé lejt, hogy találkozzon a vízvezető réteggel. Ezek egy ívben húzódnak Siwától északnyugatra, a líbiai határ közelében, Bahariya, Farafra, Dakhla, majd Kharga felé délen. Siwától keletre fekszik a Qattara mélyedés, egy sós mocsarakkal tarkított, alacsonyan fekvő terület, amely 310 km (190 mi) hosszan húzódik nyugatról keletre és 135 km (84 mi) hosszan északról délre. Keletebbre, a Nílus közelében egy másik mélyedés adja a Fayyum-oázist, amely a Nílus fő völgyétől elkülönült, sűrűn lakott terület.
Délen, a Bahariya-oázison túl fekszik a Fekete-sivatag, amely fekete vulkanikus hegyek és doleritlelőhelyek területe. Ezen túl, Farafrától északra fekszik a Fehér Sivatag, a szél által megformált kréta sziklaalakzatok területe, amelyről a terület a nevét kapta. Khargától délre a fennsík a Gilf Kebir felé emelkedik, amely az egyiptomi-szudáni határ mentén fekvő hegyvidéki terület, és olyan őskori lelőhelyeknek ad otthont, mint az Úszók barlangja.
Délnyugaton, a líbiai, szudáni és egyiptomi határok találkozási pontjának közelében található egy sivatagi üvegterület, amelyről úgy gondolják, hogy a líbiai határon túli Kebiránál történt meteoritbecsapódás következtében alakult ki.
A Nagy Homoktenger egy nagyjából tüdő alakú homoksivatagi terület, amely a líbiai határ mentén fekszik, 320 km-re a Földközi-tenger belsejétől. A tengert a határ mentén egy hosszú sziklasivatagi félsziget osztja ketté, a keleti lebeny Egyiptomban, a nyugati pedig Líbiában marad, ahol a Kalanszki-sivatag nevet viseli. Az egyiptomi oldalon a Siwától délre fekvő ponttól 640 km (400 mérföld) hosszan húzódik a belső területre, a Jebel Uweinattól északra fekvő pontig.