Az evésre való késztetés minden élőlény számára szükséges – enélkül elpusztulnának. A legtöbb ember számára az evés olyan természetes, mint a légzés. Sajnos sok kényszerbetegségben vagy ahhoz kapcsolódó problémában szenvedő ember esetében ez nem így van. Ha Ön vagy valaki, akit érint, nehézségekkel küzd ezen a területen, íme néhány alapvetés:
A kényszerbetegség, a kényszer, a kétségek, a perfekcionizmus és a kényszerbetegség egyéb kihívást jelentő jellemzői drasztikusan befolyásolhatják az evés folyamatát. Például előfordulhatnak olyan félelmek, amelyek azzal kapcsolatosak, hogy mágikusan bántódást szenvednek vagy egy másik személynek ártanak, ha egy bizonyos ételt kiválasztanak vagy nem meghatározott módon fogyasztanak el. A kellemetlenségek semlegesítésének néhány tipikus OCD-s módja, hogy az ételt egy speciális szám szerint kell megrágni, rituálék vannak az evőeszközök és ivópoharak felszedésére és letételére, a túlzott kéz- vagy ételmosás, és csak meghatározott időpontok vagy helyek szerint lehet enni.
Néha a kényszerbetegség együtt jár egy étkezési zavarral – vagy kiváltja azt -, mint például az anorexia nervosa vagy a bulimia. (Az étkezési zavarok nem csak a nők körében jelentenek problémát; bár sokkal gyakoribbak a lányoknál és a nőknél, úgy tűnik, egyre nagyobb arányban vannak férfiak is ilyen betegségben). Ilyen esetekben az érintett személynek az lehet a rögeszméje, hogy már attól is hízhat, ha csak hizlaló ételek közelében van, vagy ha egy túlsúlyos ember étkezését nézi. Előfordulhat, hogy állandóan a csuklójuk vagy más testrészük méretét kell ellenőrizniük, végtelenül keresve a biztosítékot, hogy nem nőttek nagyobbra. Gyakran jelen van a kényszeres testmozgás vagy a tisztálkodás. A legveszélyesebb esetekben az evés annyira szorongáskeltővé válhat, hogy olyan tevékenységgé válik, amelyet a lehető legjobban korlátozni kell. Azok a fiatal sportolók, akik olyan sportágakban versenyeznek, ahol a tökéletesség elérése és a csökkentett testsúly fenntartása felnagyítva van, nagyobb kockázatnak lehetnek kitéve az étkezési szokásaikat befolyásoló rögeszmék és kényszerek szempontjából (pl. torna).
A rendellenes étkezésnek számos olyan mintázata – más néven dysorexiák – is létezik, amelyek közös vonásokat mutatnak a kényszerbetegséggel. Ezek közé tartozik a szélsőséges szelektivitás (válogatósság), a kellemetlen textúrájú vagy színű ételek kerülése, az ételek gyűjtögetése, vagy az, hogy nagyon felfokozott és torz kapcsolat van az evés és az önértékelés között (ortorexia).
Az OCD vagy OCD típusú étkezési problémáknak a pszichológiai és viselkedési problémákon kívül nagyon komoly negatív egészségügyi következményei is lehetnek, a nem megfelelő táplálkozás miatti fáradtságtól és koncentrációs zavaroktól kezdve a súlyos testi és szellemi leépülésig. Ha a kényszerbetegség előrehaladott étkezési zavarok esetén jelen van, súlyosbíthatja az életveszélyes tüneteket.
Mivel a kényszerbetegséggel összefüggő étkezési problémák gyakran krónikusak és progresszívek lehetnek, kulcsfontosságú, hogy minél előbb segítséget kapjunk. Nagyon fontos egy olyan hozzáértő és tapasztalt kezelőcsoport összeállítása is, amely átfogóan képes kezelni a személy pszichológiai és orvosi problémáit egyaránt.
A gyógyszeres kezelés és a táplálkozási tanácsadás mellett számos speciális pszichológiai terápia áll rendelkezésre a kényszerbetegség és az evészavarok kezelésére. Ezek a kezelések lehetnek irodai alapúak, vagy szükség esetén szorosabb felügyelet mellett, kórházi vagy bentlakásos környezetben biztosíthatók. A bizonyítékokon alapuló, kényszerbetegség és evés esetén alkalmazható módszerek egyik sarokköve a kognitív viselkedésterápia (CBT). A CBT magában foglalja a hibás elképzelések átstrukturálását és az étkezéssel és a testtömeggel kapcsolatos irracionális félelmekkel való szembenézést, és gyakran alkalmazzák olyan technikákkal együtt, amelyek a változásra való készség és a motiváció növelését, a tudatos étkezést és a hatékonyabb stresszkezelési készségek elsajátítását hangsúlyozzák.
Az étkezési problémákkal keveredő kényszerbetegség kezelése nem könnyű a szenvedőnek vagy jelentős társaiknak. Valójában sokan, akiknek ez a problémájuk van, kezdetben nagyon ellenállóak lehetnek. Ezért a türelem és a tartós javulás felé vezető nehéz út reális megértése minden érintett számára alapvető fontosságú. Bár mint minden kényszerbetegséggel kapcsolatos probléma esetében, aki gyors megoldást keres, valószínűleg csalódni fog, minden okunk megvan a bizakodásra, hogy a megfelelő kezelés időben történő igénybevétele hosszú távon javuláshoz vezet.