Melyik a jobb:
Gyakran kérdezik tőlem, hogy “mi a valódi különbség az OFA és a PennHip között”. Megpróbálok itt válaszolni erre a kérdésre anélkül, hogy belemennék az ezzel kapcsolatos extrém technikai kérdésekbe is.
Valószínűleg órákig tartana, amíg tényleg végigmennék a két rendszer közötti főbb különbségeken, az előnyökön és hátrányokon és azon, hogy MIÉRT nem mindig egyeznek meg. Itt megpróbálom egy kicsit leegyszerűsíteni. Mindenki megpróbálja összehasonlítani a kettőt. Valójában NINCS összehasonlítás – lehet, hogy mindkettő gyümölcs, de egészen biztosan NEM ugyanaz a gyümölcs…., ahogyan az alma sem egyenlő az őszibarackkal.
Egyetértek azzal, hogy mindkét módszer, a PennHip és az OFA, a csípőpontozás eszköze, azonban csak azért, mert az egyik rendszerrel jól teljesítesz, nem jelenti azt, hogy a másik rendszerrel is jól fogsz teljesíteni. NEM UGYANAZT A DOLGOT MÉRIK. NEM EGYENLŐK.
Ha a PennHip-en átlagos pontszámot kapunk, az nem feltétlenül egyenlő az OFA-nál kapott FAIR pontszámmal. Ha a PennHip-en KIVÁLÓ pontszámot kapsz, az NEM feltétlenül jelenti azt, hogy még az OFA-n is átmész. Félreértés ne essék, ezek NEM hasonlíthatók össze.
Az OFFA azt méri, hogy a csípő mennyire MÉLYEN illeszkedik a csípőízületbe. A PennHip azt méri, hogy a csípő mennyire SZOROSAN marad az üregben.
Mit jelent ez?
Itt a fogalomtár:
Az OFA-nál mély csészét (acetabulum) akarnak látni, amelyben a golyó (combcsontfej) mélyen benne van. Nyilvánvalóan ez fontos – ha valamit megpróbálsz magaddal vinni az élet göröngyös útjára, akkor jobb, ha “csészében” viszed, mint “csészealjban”. És minél mélyebben, annál jobb.
Másrészt a PennHip nem igazán törődik azzal, hogy a csípő milyen mélyen illeszkedik az üregbe, csupán azt értékeli, hogy mennyi mozgás van “befelé” (kompresszió) és “kifelé” (distrakció) az üregből. Más szavakkal – A csípő az aljzatban marad-e.
Az összehasonlítás, amelyet ehhez a példához használok, hasonló az OFA összehasonlításhoz. Ha ugyanezen a göröngyös életúton utaznál a teherautó hátsó ajtaján, már megállapítottuk, hogy ha magaddal akarsz vinni, mondjuk egy labdát, akkor sokkal jobb lenne, ha az a labda egy csészében ülne, mint egy csészealjban. De menjünk egy lépéssel tovább. Tegyük fel, hogy azt a labdát egy zsinór (szalag) segítségével ténylegesen rögzíthetnénk akár a csészébe, akár a csészealjba.
-
-
- Ha ez a szalag túl hosszú, akkor megnő annak a kockázata, hogy a labda kiesik a csészéből/csészealjból. Tehát nyilvánvalóan olyan húrt szeretnénk, amely nagyon rövid és nagyon feszes. Ha a húr nagyon rövid és nagyon feszes, akkor jó eredményt kapnál a PennHip-en. Azonban még ha a húr nagyon rövid és nagyon feszes is, ha a labda a csésze helyett egy csészealjban ül, vagy ha a labda egyszerűen egyáltalán nem illik a csészébe (inkongruencia az ízületben), az OFA-ja nagyon rossz lesz.
- Most nézzük meg a dolgot az ellenkező irányból. Tegyük fel, hogy határozottan van egy csésze, amivel dolgozol. Tegyük fel, hogy a húr (szalag), ami a labdát a csészében tartja, nagyon hosszú. Most nagy valószínűséggel nagyon jó OFA pontszámod lesz, de nagyon rossz PennHip pontszámod.
- Vagy mi van, ha van egy csészealj, amivel dolgozol, és egy nagyon hosszú húr? Jó eséllyel nem fogsz nagyon messzire menni ezen az életúton, mielőtt a labda kiesik a csészealjból (aka – a kutyád elkezd artritiszt mutatni). Nagy valószínűséggel rossz OFA pontszámot és rossz PennHip pontszámot kapna.
- Mi van, ha csészealja és nagyon rövid húrja van? A labda valószínűleg nem fog leesni a csészealjról. Ez egyenlő lesz a jó PennHip pontszámmal és a rossz OFA pontszámmal.
-
Szóval mit jelent mindez? Itt a Sequoyah Shepherdsnél úgy érezzük, hogy fontos, hogy mind az OFA pontszámok, mind a jó PennHip pontszámok megfelelőek legyenek (a PennHip valójában nem adja meg, hogy megfelelt vagy nem felelt meg, hanem a kutya pontszámát más, CSAK az azonos fajtájú kutyákkal összehasonlítva adja meg – ezeket százalékban adják meg ….i.e. az Ön kutyája jobb, mint a fajta 70%-a, vagy az Ön kutyája a fajta legjobb 30%-ában van).
Az alapok a következők…….
Ha mély acetabulummal rendelkezik (jó OFA pontszámok), ahol a golyó mélyen illeszkedik a csípőízületbe, akkor kevésbé valószínű, hogy maga az acetabulum kopik, mert a golyó nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel marad a helyén. Ha azonban nincs jó PennHip pontszám, ami azt jelenti, hogy a golyó valóban a csípőízületben marad, akkor nem számít, hogy milyen mélyen illeszkedik a csípőízületbe, ha nem marad ott. Ez olyan, mintha egy kereket tennél egy tengelyre – ha nem rögzíted le, akkor előbb-utóbb le fog esni, amikor elindulsz az úton. Tehát, IMO, nem számít, hogy milyen jók az OFA pontszámok, ha a kutya nem tud egy tisztességes PennHip pontszámot elérni.
Ez fordítva, még ha egy kutya át is megy a PennHip-en, ez azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyhatja az OFA-t? Könnyen meg kellene tudnod állapítani, hogy ha a combcsontgolyó mély acetabulum helyett egy tányéron ül, még egy rövid “zsinór” vagy szalag esetén is, akkor nagyobb valószínűséggel van “játék” a csípőízületben. Bármilyen mozgás az ízületben, ami lazaságra utal, növeli az ízületi gyulladás kockázatát.
Én személy szerint azt fogom mondani, hogy úgy érzem, hogy a német juhászkutyák 70-80%-a csípődiszpláziás. Ez mit jelent? Mi is pontosan a csípődiszplázia? Állatorvosként számos röntgenfelvételt küldtem be az OFA-hoz. Némelyikük “diszpláziás” lett, ízületi gyulladás nélkül, némelyikük pedig “átmenő”. Újra beküldtem olyan kutyák röntgenfelvételeit, amelyeket 2 éves korukban “diszplasztikusnak” ítéltek, és ezek a kutyák 6, 8 vagy 10 éves korukban “megfelelőnek” minősültek. Olyan kutyák röntgenfelvételeit is újra benyújtottam, amelyek 2 éves korukban “JÓ”-nak bizonyultak, de évekkel később “diszpláziássá” váltak. A tény az, hogy az “ízületi gyulladás” = “csípődiszplázia”. A csípő technikailag nem diszpláziás, amíg nem látunk ízületi gyulladást, még akkor sem, ha az OFA jelenleg “diszpláziásnak” minősíti őket ízületi gyulladás NÉLKÜL. Az OFA pontszámok egy 3 szakértőből álló bizottságtól származnak, akik véleményük alapján megítélik annak valószínűségét, hogy a kérdéses kutya valamikor “diszpláziás” lesz vagy “ízületi gyulladás alakul ki”.
Megállapítottam, hogy a német juhászkutyák 70-80%-a csípődiszpláziás. A legtöbb ember, aki ezt a kijelentést hallja, megdöbben – vagy a statisztikától, vagy a véleményemtől, mivel a legtöbb tenyésztő (és még az OFA is) azt mondja, hogy csak kb. 18%-nak van csípődiszpláziája. Ha azt mondanám, hogy van egy 11 éves német juhászkutyám, akinek kezdett ízületi gyulladás jelentkezni a csípőjében, azt gondolná bármelyikőtök is, hogy ez abnormális? Merem állítani, hogy a legtöbben nem. Miben különbözik ez attól az ízületi gyulladástól, ami három-négy éves korban alakul ki? A röntgenfelvételen ugyanúgy néz ki. Ugyanúgy érzi a kutya. Akkor miért van az, hogy 10 éves korban “ízületi gyulladásnak” nevezzük, 3 éves korban pedig “csípődiszpláziának”? Miért van az, hogy az egyik kutya hároméves korában kapta meg, a másik pedig 11 éves korában? Miért van az, hogy egyes kutyák egyáltalán nem kapják meg, függetlenül attól, hogy milyen sportot, agilityt vagy más megerőltető tevékenységet űztek az évek során?
Nos, nézzük meg egy pillanatra az embereket. Azt is elmondom, hogy az emberek 70-80%-ának van térdproblémája = ízületi gyulladása (valamikor az életük során). Sok idős embernek (akárcsak a kutyáknak) van valamilyen mértékben ízületi gyulladása, de nem eléggé ahhoz, hogy jelentős mértékben befolyásolja őket. Ahogy az állatorvosok világában szeretjük mondani: “a kutyák (emberek) a csípőjükön (térdükön) járnak, nem a röntgenfelvételükön”. Sok kutyának/embernek van ízületi gyulladása, és ennek egyáltalán NINCS jele. A tulajdonosok szeretnek bejönni és olyan dolgokat mondani, hogy “az előző kutyám 12 évig élt, és SOHA nem volt ízületi gyulladása”. “Megröntgenezték?” “Nem”. “Akkor honnan tudja?” ???
Szóval mi határozza meg, hogy “hogyan”, “mikor”, vagy “lesz-e” a kutyának ízületi gyulladása (vagy “csípőízületi diszpláziája”)? A válaszok ezekre a kérdésekre nem egyszerűek, hanem szorosan a genetika, a környezet és más, a kutyák fejlődését az évek során befolyásoló tényezők határai közé vannak csomagolva.
Sok tenyésztő fogja azt mondani, hogy a környezet játssza a legnagyobb szerepet az ízületi gyulladás kialakulásában. Én személy szerint nem hiszem, hogy ez igaz, de van valami, ami mellett ez az érv szól.
Most térjünk vissza az emberekre…… Ha van egy ember, aki felnőtt élete nagy részében hivatásszerűen focizott, és 40 évesen visszavonul, egyikőtök sem lepődne meg azon, hogy ízületi gyulladás van a térdében, még akkor sem, ha SOHA nem szenvedett tényleges térdsérülést. Miért? A nyilvánvaló válasz az, hogy olyan sportot űzött, amely az évek során drámaian megviselte a térdét. Azonban magyarázza meg nekem, hogy miért vannak olyan férfiak, akik egész életükben hivatásszerűen fociztak, és 40 évesen még mindig kiváló térdekkel rendelkeznek. VÁLASZ: A VÁLASZ A KÖVETKEZŐ:
Ha ugyanez a férfi, aki focizott és ízületi gyulladást kapott, élete nagy részét fehérgalléros munkásként töltötte volna egy vezetői íróasztal mögött ülve, akkor is ízületi gyulladást kapott volna? A válasz: …. Talán. Attól függött volna, hogy valójában mennyire “rossz” volt a térde – mennyire lazák a szalagok, mennyire mélyek a térdízületek? Csakúgy, mint egyes kutyáknál, bármit is teszel, nagyon fiatal korban ízületi gyulladás alakul ki náluk. Ugyanezek a kutyák, ha fiatal korukban megerőltető tevékenységeket végeznek velük, mint például agility, Schutzhund, frizbi, stb. általában sokkal súlyosabb eseteket fognak kialakítani, mintha életük nagy részét enyhe vagy mérsékelt aktivitási tartományban, normális vagy sovány testsúly mellett töltötték volna.
Az artritisz kialakulásában tehát igen, a környezetnek jelentős szerepe van. De mi a helyzet a GENETIKÁVAL?
Most, térjünk vissza a fickóhoz, aki focizott, és nem alakult ki nála ízületi gyulladás. A lényeg az….., hogy kezdetben kiváló genetikai adottságokkal rendelkezett. Ha kezdetben kiváló genetikával rendelkezel, a KÖRNYEZET KISEBB szerepet játszik, mint ha a genetika megkérdőjelezhető vagy rossz.
Szóval mit jelent mindez? Azt jelenti, hogy ha elég szerencsés voltál ahhoz, hogy a német juhászkutya fajtában ortopédiailag a legjobb 20%-ból szerezz egy kutyát, akkor aranyat találtál, barátom. Nem kell aggódnod amiatt, hogy a kutyád be- és kiugrik-e a teherautód hátuljából, elmehetsz frisbee-zni a kutyáddal már fiatalon, elkezdheted az agilityt, amikor csak akarod, teljesen normális életet élhetsz anélkül, hogy aggódnod kellene a kutyád csípőjének fejlődési szakaszai miatt. Honnan tudhatod, hogy a kiskutyád egyike ezeknek a kutyáknak? A világos és egyszerű válasz: ……nem tudod. Vagy legalábbis nem tudod, amíg a kutyád el nem éri a 12. életévét. Semmilyen kutatás, vizsgálat, röntgenfelvétel vagy törzskönyvi tanulmány nem lesz képes arra, hogy ezt a kérdést ebben a pillanatban valóban megválaszolja Önnek. Egyetlen tenyésztői garancia sem fogja ezt biztosítani az Ön számára. Egyszerűen csak elvégezheti a kellő körültekintést, és remélheti a legjobbakat. A legtöbb tenyésztő, aki hosszabb távú csípőgaranciát kínál, szintén ezt teszi. A legtöbben tudjuk, hogy milyen típusú kutyák a kutyáink. A legtöbben tudjuk, hogy általában milyen típusú kölyköket szülnek. Legtöbbünk tudja, hogy milyen típusú kutyák vannak a törzskönyvekben. Ez azt jelenti, hogy abszolút 100%-ban garantálni tudjuk, hogy a kiskutya csípődiszplázia-mentes lesz? Egyáltalán nem. De a legtöbbünk eléggé biztos abban, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a lehető legjobb genetikát biztosítsuk, és hajlandóak vagyunk vállalni ezt a pénzügyi kockázatot, mert arra törekszünk, hogy képesek legyünk a “tökéletes” kölyökkutya előállítására.
Az OFA és a PennHip segítségével a tenyészkutyák minőségének értékelésére a tenyésztők jobban fel tudják mérni annak valószínűségét, hogy ezek a kutyák “megfelelő” vagy “rossz” genetikát adnak tovább. Ez azt jelenti, hogy nincs miért aggódni? Ez azt jelenti, hogy nem kell egy kis józan észt használni? Egyáltalán nem. Bár mindent megteszünk annak érdekében, hogy az általunk tenyésztett kutyák a lehető legközelebb kerüljenek ahhoz a felső 20%-hoz, egyikünk sem teszi fel az életét arra, hogy az Önök kölyke soha nem fog ízületi gyulladást kapni. Túl sok olyan tényező játszik szerepet a genetikában, amelyet jelenleg egyszerűen nem értünk teljesen, és amely befolyásolja az utódok minőségét. Két nagyon szép tenyészkutyából is születhetnek rossz minőségű csípővel rendelkező kölykök (vagy legalábbis nem tenyésztési minőségű csípők). Ezért van az, hogy itt a Sequoyah Shepherdsnél minden egyes kölyökkutyánkat korlátozott regisztrációra helyezzük, és ezt a regisztrációt NEM HAGYJUK fel, amíg a csípőt és a könyököt meg nem röntgenezzük, hogy bizonyítsuk, hogy a kutya ortopédiai szempontból elfogadható. (Vannak más korlátozások is, de itt most az ortopédiára koncentrálunk. Ez a követelmény segít nekünk abban is, hogy tudjuk, mit produkálnak a tenyészkutyáink, így javítani tudjuk a tenyésztési programunkat.
Szóval, vissza a környezethez …. …. Vannak dolgok, amiket tehetünk, hogy csökkentsük az ízületi gyulladás kialakulásának kockázatát a kölyökkutyánkban, ha GENETIKailag nem tartozik a felső 20-30 percentilisbe. Ha a kölyökkutyája történetesen nem tartozik a felső százalékok közé, nyilvánvalóan nem lenne jó ötlet, ha kivinné és elkezdene vele frizbizni az ízületeinek kialakulási szakaszában. Nyilvánvalóan nem lenne jó ötlet olyan rossz minőségű tápot etetni, amelynek aránytalanul magas a kalcium/foszfor aránya, vagy túlzott mennyiségű kalcium van a tápban – ez is árt az ízületeinek kialakuló szakaszában -, és azt sem szeretnénk, ha túl gyorsan hízna, vagy túlságosan nehéz lenne.
Az egész tehát arra fut ki, hogy…. mindenkinek megvan a maga szerepe. A tenyésztőnek a tőle telhető legjobbat kell tennie annak érdekében, hogy a legjobb génekkel dolgozzon, Önnek pedig, mint tulajdonosnak, gondoskodnia kell arról, hogy a kiskutyát megfelelően táplálják, megtartsa a megfelelő súlyt, ne vegyen részt nagy terheléssel járó tevékenységekben fiatal korában, és tartsa a kapcsolatot a tenyésztővel, aki beszámol minden olyan problémáról, ami a kiskutyával kapcsolatban felmerül. Ez a visszajelzés nemcsak abban segít, hogy a tenyésztője minden lehetséges módon segíteni tudjon Önnek, hanem abban is, hogy jobban ki tudja választani a jó géneket a génállományból, és ezáltal javítani tudja a tenyésztési programját és a GSD fajta kiválóságának fennmaradását. Ha mindenki együtt dolgozik, segíthetünk javítani a mindannyiunk által szeretett fajta életminőségét.
És én a magam részéről úgy érzem, hogy az egyik legjobb módja annak, hogy mi tenyésztők segíthetünk biztosítani a legjobb genetikai anyag átadását az utódoknak, ha mind az OFA-t, mind a PennHip-et elvégezzük, és elvárjuk, hogy a tenyészkutyáink mindkét pontozási rendszeren megfeleljenek. Ez üzembiztos? Nem, de messze jobb, mint bármely más létező rendszer.
Tudom, hogy ez egy kicsit elkalandozott, de remélhetőleg segített tisztázni néhány tévhitet a német juhászkutyákkal, a csípőjükkel és a csípőpontszámokkal kapcsolatban. Nyugodtan hívjon fel, vagy küldjön e-mailt, ha bármilyen kérdése vagy észrevétele van. Amint lesz időm, lehet, hogy a Kanadában és külföldön használt más pontozási rendszerek összehasonlítását is hozzáadom ehhez az oldalhoz. Köszönöm!
A TÁBLÁZ:
Genetika vs. környezet egyenlő…..
| Genetika: | OFA: | PennHip: | Környezet: | Eredmények: |
| Laza szalag és sekély csésze | Szegény | Segény | Segény | Artritisz Korai |
| Laza szalag és sekély csésze | Szegény | Segény | Jó | Artritisz Később – de még mindig kap |
| Laza szalag és mély csésze |
Jó | Szegény | Segény | Artritisz a legvalószínűbb korán |
| . Laza szalag és mély csésze |
Jó | Szegény | Jó | Arthritis Legvalószínűbb később |
| Rövid szalag. és Shallow Cup | Pocsék | Jó | Pocsék | Arthritis LEHETSÉGES attól függően, hogy a PennHip pontszámai mennyire feszesek |
| Rövid szalag és sekély csésze | Szegény | Jó | Jó | Arthritis kevésbé valószínű |
| . Rövid szalag és mély csésze |
Jó | Jó | Szegény | NORMÁLIS csípő – NINCS ARTHRITIS |
| Rövid. szalag és mély csésze | Jó | Jó | Jó | NORMAL HIPS – NINCS ARTHRITIS |
Kérdések és válaszok: Igaz vagy Hamis
Lássuk, mit tudsz….. 🙂
|
Ha a kutyád egy |
Hamis |
| Ha a kutyájának jó a csípője, akkor nem volt jelentősége annak, ha a csípő röntgenfelvételek készítéséhez nyugtatót kap, mert ez lehetővé teszi a csípő jobb pozícióját a filmen, és pontosabb eredményt ad. |
igaz |
| OFA jobban szereti, ha a kutyát NEM röntgenezik 6 héten belül előtte, utána, vagy a tüzelési ciklus alatt |
igaz |
| PennHip nem törődik azzal, hogy a kutya tüzes-e, amikor megröntgenezik, és azt mondja , hogy ez nem befolyásolja a kapott pontszámokat . |
igaz |
| A PennHip röntgenfelvételek többe kerülnek, mert több filmet kell készíteni, mint az OFA |
igaz |
| Ha a PennHip röntgenfelvételeket készít, A PennHip nem követeli meg , hogy beküldje őket, ha meg lehet mondani , hogy a csípő amúgy is rosszul fog visszajönni. |
HAMIS |
| Ha felvesz egy sor OFA röntgenfelvételt, azOFA nem követeli meg, hogy azokat beküldjék ha meg lehet mondani, hogy a csípő úgyis rossz vagy diszpláziás lesz. |
igaz |
| A kutya OFA filmre történő elhelyezése megváltoztathatja az OFA eredményt Jóról Elégségesre vagy Elégségesről Diszpláziára, de nem valószínű ,hogy megváltoztatja az eredményt Kiválóról Diszpláziára |
igaz |
| Ha a kutya az egyik csípőre Diszpláziás eredményt kap, a másikra pedig Fair eredményt, akkor nyugodtan tenyészthet, ha egy nagyon jó csípő pontszámmal rendelkező párjával tenyészti |
Hamis |
| Mennél idősebb a kutya a csípőminősítés idején, annál pontosabbak az eredmények |
Hazug |
| Ha egy kutyát 2 éves korában megröntgeneznek, akkor nem kell többé csípőröntgenre mennie mert az eredmények nem változnak. |
Hamis |