Az énekesi állások jelentős százalékát az oratóriumok és a szimfonikus szólómunkák teszik ki. Jean Seidel menedzser átad néhány hasznos információt a két különböző műfajról,és arról, hogy mit kell szem előtt tartaniuk az énekeseknek, amikor átlépnek a két műfaj között.
CS: Miben különbözik a koncertmunka az operától?
JS: Az oratórium teljes vokális kifinomultságot és a zene abszolút részletességét igényli. Természetesen ez mind az operai, mind az oratóriumi munkában kívánatos, de amikor oratóriumot énekelünk, nincs színészi karakter vagy jelmez, ami elvonja a közönség figyelmét. A hangon van az elsődleges hangsúly, így minden hang nagyobb jelentőséget kap. Az operában vannak olyan énekesek, akik kivételes színészi képességekkel nagyon piacképesek, még ha a hangjuk szerény minőségű is. Az oratóriumi munkában a hang minősége és a muzikalitás a legfontosabb tényezők.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hangnak nem kell drámainak lennie a koncertszerű munkában. Az egyik legnagyobb hiba, amit az énekesek az oratóriumban elkövetnek, hogy elfelejtik, hogy annak kifejezőnek és jelentőségteljesnek kell lennie ahhoz, hogy a közönség érdeklődését fenntartsa. A zene előadásának célja, hogy megérintse a hallgató szívét. Egy Elias vagy Verdi Requiem ugyanolyan drámai, mint sok színpadias opera, ezért az énekeseknek ugyanolyan drámai hangi intenzitással kell előadniuk a zenét és a szöveget, mint egy operában. A sikeres oratóriuméneklés másik követelménye, hogy az énekesnek olyan hanggal kell rendelkeznie, amely összeolvad. Mivel az oratóriumban sok az együttes éneklés, létfontosságú, hogy az énekes érzékeny és képes legyen a többi hanggal való összeolvadásra. Ha el akarsz rontani egy Mozart-rekviemet, tegyél egy szúrós, hangos hangot az együttesbe.
CS: Milyen az álláspiac a szimfonikus munkák esetében? Életképes alternatív pálya ez az énekesek álláskeresése számára?
JS: Bár még mindig sok állás van a szimfonikus területen, a munka mennyisége nagymértékben csökkent az elmúlt 10 évben. Az 1980-as években és az 1990-es évek elején számos régizenei együttes működött, de ezek közül azóta sok megszűnt, és az a tapasztalatom, hogy a szimfonikus zenekarokkal együtt előadott kórusművek száma is csökkent. Meglepő módon gyakran hallom művészeti adminisztrátoroktól, hogy a kórusművek és az énekesek nem fogynak olyan jól, mint egy hegedűs vagy zongorista, ezért előfordulhat, hogy egy zenekarnak nincs énekese egy adott évadban.
A lehetőségek azonban még mindig léteznek. A klasszikus szimfonikus művek mellett ma már sok szimfonikus zenekar “félig szcenírozott operát”, azaz operaválogatásokat is bemutat. Rendszeresen adnak elő popzenei programokat is. A szimfonikus munka sok énekes számára vonzó, akik nem tudnak hetekig úton lenni. A legtöbb szimfonikus munka általában többnapos teljes időbefektetéssel jár a próbákra és az előadásokra, így ez lehetővé teszi, hogy az embereknek legyen otthoni életük és egy másik munkájuk is.
CS: Az előadási gyakorlat folyamatosan változik a szimfonikus és a kórus világában. Hogyan tudja egy operaénekes biztosítani, hogy naprakész legyen a legújabb elfogadott díszítésekkel és stiláris változásokkal kapcsolatban?
JS: Természetesen a legjobb módja annak, hogy naprakész maradjon, ha meghallgatja az aktuális felvételeket neves karmesterekkel és énekesekkel, és olyan emberekkel edz, akik a területre szakosodtak. Azonban gyakran előfordul, hogy amikor az ember munkába áll, a karmesternek már megvannak a saját elképzelései a díszítéssel kapcsolatban, ezért jó, ha rugalmasak vagyunk.
CS: Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres oratóriuménekes legyen?
JS: A nyilvánvaló dolgokon kívül – hogy szép, kifejező hanggal rendelkezzen – van még néhány dolog, ami segít egy énekesnek abban, hogy sikeres legyen a koncertmunkában. Fontos, hogy az énekes a megfelelő repertoárra koncentráljon. A szimfonikusok pénzszűkében vannak, ezért gyakran olyan műveket adnak elő, amelyek a legnagyobb közönségsikert aratják. Ennek eredményeként korlátozott repertoárt látunk előadni.
Más repertoárt is előadnak természetesen, de ha valaki folyamatosan szeretne dolgozni, akkor jól teszi, ha ezekben a művekben igazán kitűnhet és hírnevet szerezhet magának. Feltétlenül szükséges, hogy az énekesnek legyen egy kiváló felvétele – lehetőleg élő előadásokról készült. A legtöbb szimfonikus munkát nem élő meghallgatásról, hanem szalagról biztosítják, ezért fontos, hogy a szalag a lehető legtökéletesebb legyen. Néhány pont, amit a felvétel készítésekor nem szabad elfelejteni: A szalag első percének inspirálónak kell lennie, és fel kell kelteni a hallgató figyelmét; a hosszú zenekari részeket ki kell vágni (egyszer egy teljes Beethoven kilencediken kellett átpörgetnem, hogy eljussak a basszusszólóhoz – erre senkinek sincs ideje!).); a felvétel minőségének kiegyensúlyozottnak kell lennie, a hangnak kiemelkedőnek kell lennie; és a kazettán fel kell tüntetni az Ön nevét és telefonszámát.
Jean Seidel az elmúlt 10 évben művészmenedzser volt, 1993 óta pedig a Seidel Artists Management igazgatója, aki koncert-, opera- és zenés színházi énekeseket képvisel az Egyesült Államokban és Európában.