Ionkromatográfia-elmélet
Az ionkromatográfia az ionok elválasztásának módszere, amely a gyantával (állófázis) és az eluenssel (mozgófázis) való kölcsönhatásukon alapul. Ezek a fázisok különböznek anionoszlop, amely az anionokat vonzza, és kationoszlop, amely a kationokat vonzza. Mindegyik oszlop csak annak az adott iontípusnak a vezetőképességét képes mérni, amelyet vonz. Az ionok az ionkromatográf oszlopain különböző sebességgel haladnak át, attól függően, hogy milyen affinitással rendelkeznek az adott gyantához, és az ionok töltése és mérete közötti különbségek alapján különülnek el egymástól. Ahogy az eluens áthalad az oszlopon, a gyantához gyengébb affinitású ionok gyorsabban haladnak át az oszlopon, és elsőként eluálódnak, míg az oszlophoz erősebb affinitású ionok lassabban haladnak át az oszlopon.
Az oszlopból kilépve az ionokat egy elektromos vezetőképesség-detektor méri. Ez a detektor egy kromatogramot készít, amely a vezetőképességet az idő függvényében ábrázolja. Minden ion egy csúcsot hoz létre ezen a grafikonon, amelynek magassága az injektált oldatban lévő relatív ionkoncentrációtól függ. Ezek a mérések ezután felhasználhatók az analitok koncentrációjának meghatározására egy ismeretlen mintában. A mozgófázisban lévő ionok által okozott esetleges interferencia leküzdésére egy szuppresszor használható a nem kívánt elektrolit eltávolítására a vezetőképesség-mérés előtt. Ahogy az oldat áthalad a szupresszoron, az eluensben lévő ionokat egy nem ionos faj váltja fel. Alternatív megoldásként, ha az eluens kellően híg vagy alacsony vezetőképességű, a szupresszor használata nem szükséges.
Harris, Daniel C. Quantitative Chemical Analysis. 7. kiadás. W.H. Freeman and Company, New York.
Lamont-Doherty Earth Observatory. Föld Intézet. Columbia University. Ionkromatográf a New York-i csapadék (hó), talajvíz és ivóvíz főbb anionjainak kimutatására. http://www.ldeo.columbia.edu/~martins/eda/Ic_lec.html.
(Hozzáférés: 2011. nov. 20.).
Microbial Live Educational Resources. Science Education Resource Center. Carlton College. Ionkromatográfia. http://serc.carleton.edu/microbelife/research_methods/biogeochemical/ic.html. (accessed Nov 20, 2011).