A sakkot valószínűleg mindenki ismeri, mint a királyok játékát és az emberiség történetének egyik legrégebbi társasjátékát. Nos, van egy hírem a számotokra – sok-sok évvel azelőtt, hogy az amerikanizált változata elterjedt és a gyerekek és felnőttek kedvencévé vált, a Pachisi nevű játékot a császárok játékaként ismerték. Indiába nyúlik vissza, ahol a királyi családok kedvenc szabadidős elfoglaltsága volt, és azóta az egész világon elterjedt. Sok cikket írtak már a témáról, mivel valóban nagyon izgalmas. Itt van az én próbálkozásom, remélem, élvezni fogják, és ugyanolyan érdekesnek találják, mint én, amikor megírtam.
Amint azt elképzelhetik, nem lehet pontosan meghatározni, hogy mikor kezdődött az egész. Van egy maja játék, ami hasonló, és a 7. századra nyúlik vissza, Stewart Culin történész szerint a 4. századra datálható a leletei alapján. Hasonló játékokat találtak szerte a világon, amelyekhez különböző dátumokat csatoltak. Biztosan tudjuk, hogy számos indiai királyi játékos kedvence volt.
A Pachisi játékot jelenleg is India nemzeti játékának tekintik. A tábla kereszt alakú, a játék neve pedig “25-öt” (“pachis” hindi nyelven) jelent. Mindkét kar mentén három sor nyolc négyzetből áll, amelyek egy nagy központi négyzethez vezetnek. Ez egy versenyjáték, ha egyszerűen kell fogalmaznunk. A szabályok meglehetősen egyszerűek – minden játékos mozgatja a bábuit a táblán, és arra törekszik, hogy az összes bábut a többiek előtt “haza” (a központi négyzetbe) juttassa. A hagyományos játékban négy játékos van, akik két csapatra oszlanak. A modern változatban minden játékos egyedül van. Én személy szerint jobban szeretem a hagyományos, régi módot, mivel nehezebbé teszi a játékot, és több stratégiai gondolkodást és tervezést igényel a csapatban való játék.
Egy másik különbség, hogy a mostanában népszerűvé vált amerikai változatban kockákkal játszanak, míg az indiai játékosok annak idején kagylót használtak. Hat kagylót dobtak, és a mozgás a nyitott oldalukkal felfelé landoló kagylók összege volt. Elég okos, nem igaz! Elefántcsontot, csontokat és fát is használtak különböző variációkban és színekben az egyes játékosok játékfiguráihoz.
A 60-as évek elején egy Jaques and Son nevű brit cég készítette el a játék első ismert angol változatát, Patchesi néven, a kereszt formát egy táblára nyomtatva. Manapság valószínűleg Ludo néven ismered – ez egy jóval leegyszerűsített gyerekjáték. A 70-es években terjedt el Németországban a 80-as években és Svájcban nagyjából ugyanebben az időben. Ott jelenleg is elég népszerű. Az Államokban Parcheesi (így hívták ott) ma már az egyik legrégebbi védett elnevezés, és hivatalosan Amerika leghosszabb ideig eladott társasjátéka, amely generációkon át sok gyerek és felnőtt kedvence.
Petits Chevaux – “Kis lovak” – így hívták Franciaországban 1900 körül, ahol szintén megérdemelt népszerűségre tett szert.
Szóval, mint láthatod, úgy tűnik, a játék nem csupán kellemes időtöltés – évszázadokon és évezredeken át nyomon követhető, összeköti a pontokat a generációk között, és bizonyítja, hogy mindannyian egyek vagyunk a vidámság és a gondtalanság vágyában (nos…és persze a győzelemben, de ez egy másik téma).