A furkációs defektus csontvesztés, amely általában parodontális betegségből ered, és a fog gyökértörzsének alapját érinti, ahol két vagy több gyökér találkozik. A defektus konkrét kiterjedése és konfigurációja mind a diagnózis, mind a kezelés megtervezése szempontjából meghatározó tényező.
A furkációs defektussal rendelkező fog jellemzően rosszabb prognózissal rendelkezik, mivel a furkációs területet nehéz a parodontális kórokozóktól mentesíteni. Ennek eredményeképpen sebészeti parodontális kezelésre kerülhet sor, hogy vagy graftolási eljárásokkal zárjuk le a furkációs defektust, vagy a jobb szájhigiénia érdekében jobb hozzáférést biztosítunk a furkációs defektushoz.
Gyökértörzs hossza
A cement-zománc-összeköttetés (CEJ) és a furkációs bejárat közötti teljes távolságot nevezzük gyökértörzs hosszának. A gyökértörzs hossza fontos szerepet játszik a furkációs defektusoknál, mivel a csonton belüli mélyebb furkációs bejárat azt jelenti, hogy több csontvesztésre van szükség, mielőtt a furkáció szabaddá válik.
A gyökértörzs átlagos hossza 3 mm a bukkális oldalon és 4 mm a lingualis oldalon az alsó állkapocs első molárisoknál. A gyökértörzs hossza a mandibuláris második és harmadik molárisok esetében azonos vagy kissé nagyobb az első molárisokhoz képest. Bár a gyökerek összenőttek lehetnek.
A maxilláris első molárisok esetében a gyökértörzs átlagos hossza 3-4 mm a bukkális oldalon. A meziális oldalon 4-5 mm, a disztális oldalon pedig 5-6 mm. A mandibuláris molárisokhoz hasonlóan a maxilláris második és harmadik molárisok gyökértörzshossza az első molárisokhoz képest azonos vagy kissé nagyobb.
A maxilláris első premolárisok esetében az esetek 40%-ában van bifurkáció. A gyökértörzs átlagos hossza 8 mm mind a mesialis, mind a distalis oldalról.
Furcatiódefektus osztályozása
A parodontális betegségek megítélésében betöltött fontossága miatt különböző osztályozási módszerek léteznek, amelyeket a furkációs érintettség súlyosságának mérésére és rögzítésére használnak. A legtöbb index a furkációban bekövetkező attachmentvesztés horizontális mérésén alapul.
Diagnózis
A furkáció érintettségének ellenőrzésére klinikai körülmények között gyakran használnak Nabers-szondát. A közelmúltban a furkáció kimutatására a kúpnyalábos számítógépes technológiát (CBCT) alkalmazták. A periapikális és interproximális intraorális röntgenfelvételek segíthetnek a furkáció diagnosztizálásában és lokalizálásában.
Kizárólag a többgyökerű fogaknál lehet furkáció. Emiatt a felső első premoláris, a maxilláris és mandibuláris molárisok lehetnek érintettek.
A felső premolárisoknak csak egy bukkális és egy palatális gyökere van. Fontos ellenőrizni a furkáció érintettségét a fog meziális és disztális oldaláról.
A maxilláris molárisoknak három különböző gyökere van, amelyek közé tartozik egy mezio-bukkális, egy diszto-bukkális és egy palatális gyökér. Ennek eredményeképpen a fogorvos a bukkális, mezio-palatális és disto-palatális oldalról ellenőrzi a furkációt.
A mandibuláris molárisok egyetlen meziális és disztális gyökérrel rendelkeznek. Az érintettséget mind bukkális, mind lingvális oldalról ellenőrizni kell.
Kezelés
Az állapot kezelésének célja a baktériumok eltávolítása a gyökér szabad felszínéről. A fog anatómiájának kialakításán is dolgozik, a jobb lepedékkontroll elérése érdekében. A betegek kezelési tervei a helyi és anatómiai tényezők alapján változhatnak.
- I. fokozatú furkáció: fogkőeltávolítás és polírozás, gyökérfelszíni debridement vagy furkationplastika végezhető
- II. fokozatú furkáció: furkationplastika, nyílt debridement, alagútkészítés, gyökérrezekció, extrakció, irányított szövetregeneráció (GTR) vagy zománcmátrix származék jöhet szóba
- III. fokozatú furkáció:
A foghúzás gyakran megfontolandó, ha kiterjedt kötődésvesztés áll fenn, vagy ha alternatív kezelésekkel nem érhető el kívánatos eredmény.