A pigmentált fungiform papillák néha a nyelv csúcsán, oldalsó határán vagy hátsó felszínén helyezkednek el, és a filiform papillákkal összefonódnak. A fungiform papillák részt vesznek az ízlelésben, és egyes egyéneknél nagyon feltűnőek lehetnek. Általában sötétebb rózsaszínűnek tűnnek (1. ábra). Bár néhány betegnél előfordul fekete vagy barna pigmentáció, ez nem gyakori.
Ha sötétebb pigmentált bőrű embereknél találhatók, a pigmentált fungiform papillák a normál szájüregi pigmentáció egyik változatának tekinthetők. Sok esetben a betegek úgy emlékeznek a pigmentációra, hogy az már gyermekkorukban is jelen volt, és ez a pigmentáció általában az élet első két évtizedében jelentkezik. Úgy tűnik, hogy a fekete egyének hajlamosabbak a sötétebb pigmentált fungiform papillák kialakulására, de ez független a faji pigmentációtól, mivel egyes fekete egyéneknél a száj más területein, de nem a nyelven vagy a nyelvhegyen van faji pigmentáció.
A szájban lévő pigmentált területek nem ritkák, de a száj pigmentációjával kapcsolatban mindig aggodalomra ad okot a melanoma vagy más súlyos patológia lehetősége, amelyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ez gyakran dilemmát jelent a fogászati klinikus számára, mert néha az etiológia meghatározása nem olyan egyszerű. Ráadásul az orvosok általában nem foglalják bele a teljes szájüregi vizsgálatot a betegek fizikális vizsgálatának részeként. Lambertini és munkatársai rámutatnak, hogy a bőrgyógyászati szakirodalomban gyakran némileg hiányoznak a szájüregi betegségtünetek, és a szájüregi vizsgálat nem szerepel rutinszerűen a bőrgyógyászati vizsgálatokban.1 Bizonyos szisztémás betegségállapotok társulnak szájüregi pigmentációval, mint például a Peutz-Jeghers-szindróma, a Laugier-Hunziker-szindróma, a McCune-Albright-szindróma, az Addison-kór, a neurofibromatózis és mások. A pigmentáció és a melanózis (melanotikus makulák) különböző okok miatt jelentkezhet, és több vagy egyetlen helyen is megjelenhet a szájban, valamint az ajkakon is. A melanociták proliferációja vagy a melanintermelés növekedése változásokat okozhat a szájszövet megjelenésében.
Egy másik cikkben Lambertini és munkatársai tárgyalják, hogy a klinikusoknak fontolóra kell-e venniük a biopsziát, és ha igen, mikor.2 A szerzők a szájüregi pigmentációt két fő csoportba sorolják:
- Fokális – pl. amalgámtetoválás, melanocytás naevusok, melanoacanthoma és melanosis
- diffúz – pl., faji/fiziológiai pigmentáció, dohányos melanózis, gyógyszer okozta hiperpigmentáció, posztinflammatorikus hiperpigmentáció és betegségekkel összefüggő pigmentáció
A szerzők rámutatnak, hogy egyes pigmentációkat nem könnyű diagnosztizálni, vagy nem illeszkednek a szokásos mintákhoz.2 A szájüregi melanoma esetében a korai és gyors diagnózis döntő fontosságú a gyógyuláshoz. Az orális melanoma rosszabb prognózissal rendelkezik, mint a kután formák. Az észlelt pigmentációk etiológiájának megállapításához a gyógyszerek és az egészségügyi kórtörténet gondos áttekintése szükséges. A szerzők arra biztatják a kollégákat, hogy a bőrgyógyászati vizsgálatok során végezzék el a szájüreg alapos vizsgálatát.2
Néhány betegnél úgynevezett “papilláris csúcsmelanózis” jelentkezik, és ez egyszerűen kis barna, vörös vagy sötét rózsaszínű fókuszos pigmentfoltokat jelent a nyelv csúcsán vagy oldalsó határán. Ezek a pigmentált területek a fungiform papillákon találhatók. Általában a fungiform papillák felső részén helyezkednek el.
A “Papilláris csúcsmelanózis (pigmentált fungiform nyelvi papillák)” című tanulmány szerzői egy olyan beteget tárgyalnak klinikájukon, akin ezek a fungiform pigmentációk mutatkoznak.3 Adibi és munkatársai szerint a PTM kifejezés a papilláris csúcsmelanózisra pontosabb és kevésbé zavaró.3 A szerzők kifejtik, hogy a “dudorok”, bár pigmentáltak, valószínűleg már gyermekkorban vagy születéskor felismerhetők, és nincs szükség kezelésre. A pigmentált fungiform papillák gyakran észrevétlenek maradnak, de minden elszíneződést a klinikusoknak azonosítaniuk és dokumentálniuk kell. A pigmentált elváltozásokat a későbbi vizitek során is meg kell vizsgálni a releváns változások szempontjából. A nyelv hegye nem gyakori helye a pigmentációnak, de a klinikus számára a vizsgálat során jól látható. Bár egyes betegeknél előfordul fajlagos pigmentáció a nyelv hegyén, a szerzők szerint a fungiform papillák jellemzően nem érintettek (2. és 3. ábra).3
2. ábra: Pigmentált fungiform papillák. A fénykép Jerry E. Bouquot, DDS, MSD jóvoltából készült.
Ghigliotti és munkatársai egy olasz nőnél a papilláris csúcs melanózisának esetét írják le.4 A fungiform papillák általában vörös vagy sötét rózsaszínűek, de ha sötétbarna vagy fekete színűek, akkor a nyelv pigmentált fungiform papilláinak nevezik őket. A szerzők szerint ezek a fungiform pigmentációk a fekete népességben is előfordulhatnak, más szerzők pedig spanyolajkúaknál, japánoknál, kínaiaknál és más ázsiai népességnél, indiaiaknál és ausztrál aborigineknél is találtak ilyeneket.4 A kaukázusi népességben nem gyakoriak. A bőrgyógyász csoport a pigmentációt posztinflammatorikus melanózisnak tulajdonította, de figyelmeztette a klinikusokat, hogy pontosan diagnosztizálják és írják le a pigmentációt a téves diagnózis és a szükségtelen vizsgálatok elkerülése érdekében.4
3. ábra: Magasan pigmentált fungiform papillák. A fénykép Jerry E. Bouquot, DDS, MSD
Az orális melanózist általában gyógyszerek is előidézhetik. A szájüregi melanózissal összefüggésbe hozott ismert gyógyszerek közé tartoznak a nyugtatók, az antibiotikumok, a gombaellenes szerek, a maláriagyógyszerek, az ízületi gyulladás elleni gyógyszerek és a hormonterápiás gyógyszerek. Természetesen a dohányzás is összefüggésbe hozható a dohányos melanózissal.
Ha a pigmentált területek pigmentáltsága kérdéses, és a melanoma vagy más súlyos élettani betegség lehet a differenciáldiagnózis, biopsziára és további vizsgálatokra lehet szükség. A papilláris csúcsmelanózis megerősítésére a dermatoszkópia szolgál. Mikroszkóposan vizsgálva a fungiform papillák nagyon határozott mintázatú rózsasziromszerű megjelenése látható. Ezt a technikát használják a papilláris csúcsmelanózis megerősítésére, szükség esetén más vizsgálatokkal együtt.4-6 A papilláris csúcsmelanózis jóindulatú entitás, de klinikailag néha zavart okoz.
Mint mindig, továbbra is tegyen fel jó kérdéseket, és hallgassa meg a betegeit!
1.Lambertini M, Patrizi A, Ravaioli GM, Dika E. Orális pigmentáció fiziológiás állapotokban, gyulladás utáni affektusokban és szisztémás betegségekben. G Ital Dermatol Venereol. 2018;153(5):666-671. doi:10.23736/S0392-0488.17.05619-X.
2.Lambertini M, Patrizi A, Fanti PA, et al. Oral melanoma and other pigmentations: when to biopsy? J Eur Acad Dermatol Venereol. 2018;32(2):209-214. doi:10.1111/jdv.14574.
3.Adibi S, Suarez P, Bouquot JE. Papilláris csúcsmelanózis (pigmentált fungiform lingualis papillák). Tex Dent J. 2011;128(6):572-573,576-578.
4.Ghigliotti G, Chinazzo C, Parodi A, Rongioletti F. A nyelv pigmentált fungiform papillái: Az első eset egy olasz nőnél. Clin Exp Dermatol. 2017;42(2):206-208. doi:10.1111/ced.13006.
5.Docx MKF, Vandenberghe P, Govaert P. Pigmented fungiform papillae of the tongue (PFPT). Int J Clin Lab Med. 2016;71(2):117-118. doi:10.1179/2295333715Y.0000000067.
6.Pinos-León V. A nyelv pigmentált fungiform papilláinak dermoszkópiai jellemzői. Actas Dermosifiliogr. 2015;106(7):527-602. doi:10.1016/j.adengl.2015.06.018.
NANCY W. BURKHART, EdD, BSDH, AFAAOM, a Texas A&M University College of Dentistry parodontológiai-stomatológiai tanszékének adjunktusa. Dr. Burkhart a Nemzetközi Orális Lichen Planus Támogató Csoport (dentistry.tamhsc.edu/olp/) alapítója és társszervezője, valamint a harmadik kiadásban megjelenő General and Oral Pathology for the Dental Hygienist című könyv társszerzője. 2016-ban elnyerte az American Academy of Oral Medicine affiliate fellow státuszát. A Nemzetközi Pemphigus és Pemphigoid Alapítványon keresztül 2017-ben elnyerte az Év Fogászati Szakembere díjat, és 2017-ben a Sunstar/RDH Award of Distinction díjazottja. A [email protected].
címen érhető el.