Diszkusszió
A normális emberi péniszben a glans-szárnyak a ventrális középvonalban összeolvadnak, de a frenulum is elválasztja őket, és a mélyebb rétegekben nem kapcsolódnak egymáshoz. A glans penis septuma (septum glandis) a glanson belüli középső válaszfal, amely a tunica albugineáig terjed, és a frenulumhoz, a húgycsőhöz és a húgycsőnyílás ventrális oldalához kapcsolódik. A glans penis ezen anatómiai jellemzőit korábban jól leírták (2. ábra).
A glans penis keresztmetszetei, amelyeken a septum és a frenulum látható a “Anatomischer Hand-Atlas zum Gebrauch im Secirsaal (Band 6) Eingeweide – Braunschweig, 1877”-ben. C) középső glanuláris szint, D) submeatalis szint. Felső középső szeptum (*), alsó középső szeptum (**), a glanuláris húgycsövet körülvevő és a felső és alsó középső szeptumot összekötő rostos szövet (***), frenulum (y)
A hypospadiában a frenulum a hibás húgycső és a corpus spongiosum mellett teljesen hiányzó struktúra. A glans szárnyai szélesen szétterülnek, és a glanuláris húgycső nyitottan fekszik. A fityma nincs ventralisan összenőve, és a glans penis fölött csuklyaként jelenik meg. A legújabb vizsgálatok kimutatták, hogy a húgycsőlemez maszkulinizálódása a preputialis redő növekedésével és összeolvadásával együtt történik a genitális tuberculum ventrális középvonala mentén, amely a glanuláris húgycső proximális részének frenulumát is képezi. Azt javasolták, hogy a preputialis redők kísérik a húgycsőredőket a glanuláris húgycső és a preputialis frenulum kialakulása során. A hypospadias és a kapcsolódó anomáliák patogenezisének rekonstrukcióját nemrégiben írták le szövettani leletekkel. Ebben az új tanulmányban a ventralis prepuce-t és frenulumot alkotó mediális fasciális szövetek distalward növekedési folyamatának leírása új koncepció, amely megváltoztathatja a hypospadias javításának jelenlegi elképzeléseit.
A corpora cavernosa, corpus spongiosum, rostos rétegek, artériák és vénák, szubkután kötőszövet, tunica dartos, epidermisz és a húgycső jelintenzitásbeli különbségeinek köszönhetően a pénisz anatómiája láthatóvá válik az MR-képalkotásban. A hypospadiás péniszben lévő szöveti síkok és erek egymáshoz való viszonyát a közelmúltban végzett MRI-vizsgálat feltárta. Szoros kapcsolatot mutattak ki a fektetett nyitott húgycső dartos és a bifurkált spongiosum között, amelyek folyamatosak a glans szövetével és a szomszédos preputiummal. Tanulmányunkban kimutattuk, hogy a frenulum a glansszárnyak közötti septumhoz epidermálisan bélelt rostos szövetként kapcsolódik. Megállapítottuk, hogy a glanuláris húgycső falai radiológiailag ennek a septum glandis-t alkotó rostos szövetnek a meghosszabbításaként láthatóak. Ezenkívül a glanuláris húgycső szélesebbnek látszik, mint a proximális húgycső kaliber. Azt mondhatjuk, hogy a frenulum a van der Putte által javasolt módon a distalis (glanuláris és subcoronalis) húgycső kialakításába tartozik. Ezért a hypospadias anatómiai korrekciójának magában kell foglalnia a húgycsőlemez tubularizációját, a divertált corpus spongiosum újraegyesítését, valamint a septum, a frenulum és a fityma felépítését a glanularis és subcoronalis húgycső kialakításához.
Az embriológiai és radiológiai vizsgálatok eredményei inspirálták a szerzőt (HÖ), és kitalált egy hypospadias javítási technikát (azaz a Glanular-Frenular Collar (GFC) technikát), amely szimulálja a glanularis és subcoronalis urethra kialakulását. A GFC-technikában az osztott glans-szárnyakat ventralisan egy neo-septum és egy neo-frenulum támasztja alá, ami lehetővé teszi a korlátozott spongioplasztika által nyújtott feszültségmentes tubularizációt (3. ábra). A betegek 86%-ánál normális hullámszerű áramlási mintázatot figyeltek meg a vizeletürítés során, ahogyan azt Wheeler és munkatársai javasolták. A hypospadias helyreállításának legtöbb technikája glansplastikát tartalmaz glanuláris felszínfokozással és a glansszárnyak feldarabolásával. Továbbá a közelmúltban a glansszárnyak “kiterjedt” feldarabolását és közelítését javasolták. Arra a következtetésre jutottak, hogy a neurethra glansba zárása normálisan rekonstruált péniszt eredményez. Mi azonban azt állítjuk, hogy a glansszárnyak kiterjedt feldarabolása és közelítése a neurethra fölé nem anatómiai szempontból megfelelő, és kontraproduktív lehet. A glans penis MRI-eredményeink és a GFC-technikával szerzett tapasztalataink szerint a glans-szárnyaknak neo-septummal elválasztva kell maradniuk, és ventralisan neo-frenulummal támogatva, ami lehetővé teszi a feszültségmentes tubularizációt. A férfi (glanuláris) húgycső nem egy egységes konfigurációjú és átmérőjű csőszerű struktúra, és a katéter/stent feletti rekonstrukciójának lehetővé kell tennie a fossa navicularist utánzó tágulását. Ennek az eredménynek az egyik módja a glansszárnyak közötti frenuláris háromszög vagy delta (újra)létrehozása a leírt GFC-technikával.
Hypospadiák helyreállítása a glanuláris-frenuláris gallér (GFC) technikával:
(a) A glansszárnyak szubepithelialis közelítése és egy tartóvarrat a ventrális nyálkahártya gallérjának középső frenuláris szintjén. (b) A varrat felfelé tartása a glansszárnyak közötti hasadékszerű területet (göndör zárójel) tárja fel, és a részleges spongioplasztika utolsó öltése a subcoronalis szintig terjed (nyíl), kitöltve a glansszárnyak közötti hasadékszerű területet (septum glandis) a spongiosum terminális végeivel és a nyálkahártya gallér dartosával. (c) A ventrális gallér középvonalbeli bőrzáródása, amely egy spongiosummal és dartosszal megerősített neo-fenulumot biztosít: a glanuláris-frenuláris gallér (GFC)
Összefoglalva, a normál glans penis MRI-leletei azt mutatják, hogy a septum glandis és a frenulum elválasztja a glans szárnyait a ventrumon. A disztális (glanuláris és szubkoronális) húgycső kialakításában is részt vesznek, amelyek magukban foglalják a fossa navicularist. Eredményeink azt bizonyítják, hogy a glanuláris húgycső nem egységes csöves struktúra, és a hypospadiás rekonstrukcióban különös figyelmet kell fordítani a húgycső e sajátos részének kialakítására.