Albumin és furoszemid kombináció a nefrotikus szindróma ödémájának kezelésére: A Review of Clinical Studies | Localizador

Clinical Studies Using the Combination Therapy for Ödéma Management

Amint már említettük, az albumint a nephroticus szindrómás betegek ödémájának javítására használták a diuretikumok mellett . Az ödéma javulása azonban nem minden betegnél volt megfigyelhető. A fent említettek szerint az ödéma javulásának elmaradását diuretikumokkal önmagában a diuretikum-rezisztenciának tulajdonították. Ezek a megfigyelések vezették Inoue-t és munkatársait arra, hogy analbuminémiás patkányokon és hypoalbuminémiás betegeken értékeljék a kombinált terápia hatékonyságát. Ezek a kutatók analbuminémiás patkányoknál a vizeletürítés jelentős növekedését mutatták ki, amikor furoszemidet és ekvimoláris mennyiségű albumint együttesen adtak, összehasonlítva a furoszemiddel vagy az albuminnal önmagában. Ezzel szemben a furoszemid frakcionált kiválasztása jelentősen alacsonyabb volt analbuminémiás patkányokban a normál patkányokhoz képest, amikor a furoszemidet önmagában adták, ami a furoszemid különböző szövetekbe történő diffúziójára utal. Ez a szövetekben való eloszlás csökkent, amikor a furoszemidet albuminnal kombinálták, és ennek következtében csökkent a furoszemid kiválasztása.

Inoue és munkatársai hasonló eredményekről számoltak be különböző okokból, többek között cirrózis és krónikus veseelégtelenség miatt hipoalbuminémiában szenvedő humán alanyoknál is. Az albumin és a furoszemid kombinációja 31-245 ml/h közötti vizeletkiválasztás-növekedést eredményezett a furoszemidhez vagy az albuminhoz képest. A maximális hatást egy órával a beadást követően észlelték, ezt követően a hatás csökkent. Ez a vizsgálat azt sugallta, hogy az albumin analbuminémiás vagy hypoalbuminémiás betegeknek történő beadása furoszemid-albumin kötődést okoz, és ennek a komplexnek a proximalis tubulusba történő szállítása a furoszemid tubuláris lumenbe történő szekréciójához. Mattana és munkatársai esetleírása szerint az albumin és a furoszemid kombinációja diurézist és natriurézist idézett elő egy nefrotikus szindrómában és krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegnél, de a beteg felső gasztrointesztinális vérzés miatt meghalt. A kombinációs terápia ígéretes eredményei miatt a következő években több klinikai vizsgálatot folytattak.

Baddington és munkatársai öt nefrotikus szindrómás, diuretikumrezisztens betegnél arról számoltak be, hogy az albumin és a furoszemid kombinációja 1 hétig tartós diurézist, natriurézist és testsúlycsökkenést okozott. A kezelés előtt romló szérumkreatininszintek a kombinációs terápia után javultak. Ezek a kutatók azt sugallják, hogy a kombinációs terápia javítja az ödémát azoknál a betegeknél, akik diuretikum-rezisztensek.

1995-ben Akcicek és munkatársai számoltak be az első kontrollált vizsgálatról, amely a furoszemid és a furoszemid és az albumin hatását hasonlította össze ugyanazon betegnél. Nyolc nefrotikus szindrómában és durván látható klinikai ödémában szenvedő beteget három kezelésben részesítettek: csak albuminnal, csak furoszemiddel és furoszemid-albumin kombinációval. A klinikai végpontok a vizeletmennyiség, valamint a nátrium- és káliumkiválasztás voltak a kezelés előtt, 18 órával és 24 órával a kezelés után. A vizsgálat nem talált semmilyen előnyt a furoszemid és albumin kombinációjában.

1999-ben Fliser et al. kilenc nefrotikus betegnél összehasonlította a furoszemid és albumin kombinációjának, a furoszemidnek vagy az albumin önmagában való alkalmazásának hatását a vizeletmennyiségre, a vizelet nátriumára, a vizelet kloridjára és a szérumalbuminra, a pitvari natriuretikus faktorra (ANP), az artériás középnyomásra (MAP), a glomeruláris szűrési sebességre (GFR) és az effektív vese plazmaáramlásra (ERPF). Az eredmények azt mutatták, hogy mind az albumin, mind a furoszemid infúziója után 8 és 24 órával megnőtt a vizeletmennyiség, a nátrium- és a kloridkiválasztás, összehasonlítva a furoszemiddel vagy csak az albuminnal. Emellett az ANP és az ERPF emelkedését is megfigyelték, ami arra utal, hogy a kombinált terápia jobb, mint a furoszemid vagy az albumin önmagában történő adása.

2001-ben Na és munkatársai hét nefrotikus betegnél vizsgálták az albumin és a furoszemid hatását a csak furoszemiddel szemben. Az albumint 60 perccel a furoszemid előtt adták. A klinikai végpontok a vizelet térfogata, a vizelet nátrium- és klorid- és ozmolális, valamint a szabad víz clearance volt 24 órán keresztül. Az eredményeket extrapolálták a farmakokinetikai adatok (teljes plazma clearance, megoszlási térfogat, eliminációs felezési idő és vizelet furoszemid-kiválasztás) kiszámítására. A szerzők azt találták, hogy az albumin pre-infúzió szerény mértékben növelte a diurézist, de nem a natriurézist, és nem volt hatása a furoszemid farmakokinetikai tulajdonságaira.

Ghafari és munkatársai 2011-ben 10 nefrotikus betegről szóló tanulmányt publikáltak, akiknek normális vesefunkcióról számoltak be. A kezelési csoportok között szerepelt albumin önmagában, furoszemid önmagában vagy furoszemid-albumin komplex. A klinikai eredmények a vizeletmennyiség és a nátrium-kiválasztás voltak 24 órán keresztül. Munkájuk azt mutatta, hogy az albumin és a furoszemid együttes alkalmazása a vizeletmennyiség és a nátrium-kiválasztás növekedését okozta a csak furoszemiddel összehasonlítva.

2012-ben Phakdeekitcharown és munkatársai 24 hypoalbuminémiás krónikus vesebetegségben szenvedő betegnél vizsgálták a furoszemid hatását az albumin és furoszemid kombinációjával szemben. A furoszemid szubmaximális dózisát (40 mg) alkalmazták. A vizeletmennyiséget, a vizeletben lévő nátriumot, a vizeletben lévő káliumot, a vérnyomást, a számított GFR-t és a szérumalbuminszintet használták klinikai végpontokként, amelyeket 6 és 24 órával a beadást követően mértek. Vizsgálatuk eredményei a furoszemiddel kombinált albumin rövid távú (6 h) kedvező hatását mutatták a csak furoszemiddel szemben mind a diurézis, mind a natriurézis tekintetében. Megállapították továbbá, hogy eredményeik összhangban vannak azzal a hipotézissel, hogy az albumin segítheti a furoszemid eljuttatását a hatás helyére és növelheti a vese véráramlását hypoalbuminémiás betegeknél.

Az albumin és furoszemid kombináció hatását nefrotikus szindrómás gyermekeknél is vizsgálták. Weiss és munkatársai korai beszámolója 24 nefrotikus szindrómás gyermeknél mutatta ki az albumin és furoszemid kombinációjának súlycsökkenését.

Ebben a vizsgálatban vagy az albumin vagy a furoszemid infúzióját hasonlították össze a kombinált terápiával. Ezt követte Haws és Baum vizsgálata 21 gyermeken. Minden beteg átlagosan öt infúziót kapott kórházi kezelésenként. A kombinációs terápia infúziónként átlagosan 1,2%-os testsúlycsökkenést okozott, ami összesen 6%-os testsúlycsökkenést jelentett kórházi kezelésenként. Érdekes módon a testsúlycsökkenés tartósan fennmaradt azoknál a gyermekeknél, akiknél javult a proteinuria, de nem tartotta fenn a testsúlycsökkenést azoknál, akiknél proteinuriás volt. Ez a vizsgálat tehát arra utal, hogy az albumin és a furoszemid terápia kombinációja csak azoknál a betegeknél hatékony, akiknek a nefrotikus szindrómája remisszióban van.

A Bircan és munkatársai által végzett másik vizsgálatban 14 olyan gyermeket vizsgáltak, akiknek a nefrotikus szindrómája minimális változású betegség miatt másodlagos. A kombinált terápia a testsúly, a hasi ircumference és az ödéma csökkenését eredményezte 1 és 24 órával a beadást követően. Ez a kedvező hatás azonban átmeneti volt.

Egy másik vizsgálatban Dharmaraj és munkatársai 16 nefrotikus szindrómában és refrakter ödémában szenvedő gyermeket vizsgáltak egy randomizált keresztirányú vizsgálatban, akik vagy kombinációs terápiát, vagy csak furoszemidet kaptak. A vizeletürítést, a vizelet nátrium-, vizelet-klorid-, vizelet-kálium-, vizelet-ozmolalitás-, vizelet-ozmolális és szabadvíz-tisztulást 3, 6, 12 és 24 órával az infúziót követően mérték. E vizsgálat eredményei a kombinációs terápia rövid távú pozitív hatását sugallják a diurézisre és a natriurézisre.

Noha a fenti vizsgálatok mindegyike az albumin és furoszemid kombinációs terápia átmeneti kedvező hatására utal, Kapur és munkatársai jelentése nem talált semmilyen hatást a kombinációs terápiának a diuretikus (furoszemid és spironolakton kombinációja) önmagában alkalmazott diuretikus kezeléshez képest. Az 1. táblázat összefoglalja a különböző, felnőtteken és gyermekeken végzett vizsgálatok eredményeit.