DISCUSSION
Ez a kettős vak, placebo-kontrollált klinikai vizsgálat a szerzők tudomása szerint az első olyan vizsgálat, amely a magnéziumnak az álmatlanság kezelésében betöltött összefüggő szerepét vizsgálja, és amely kimutatta, hogy a magnéziumpótlás az elsődleges álmatlanságban szenvedő időseknél az álmatlanság szubjektív és objektív mérőszámainak szignifikáns javulását eredményezi, mint a placebokezelés. Úgy tűnik, hogy e pótlás előnyei az elsődleges álmatlanságban, idős személyeknél jelentős klinikai jelentőséggel bírnak, mivel az álmatlanság gyakori a késői életkorban, amely, ha nem kezelik, klinikai, gazdasági és emberi következményekkel járhat az egyénre és a társadalomra nézve.
A magnézium olyan esszenciális elem, amely az emberben több száz fiziológiai folyamat szempontjából kulcsfontosságú. Nem meglepő, hogy a nem megfelelő magnéziumbevitelt különböző egészségkárosító hatásokkal, többek között alvászavarokkal hozták összefüggésbe. A magnézium élettani szerepe és bizonyított vagy potenciális előnyei ellenére az epidemiológiai felmérések azt mutatják, hogy a magnézium étrendi bevitele különböző populációkban nem megfelelő. A sokak által az ajánlások alatti magnéziumbevitel megállapításai felvetik a népesség magnézium-állapotának megfelelőségét. Mégis keveset tudunk az iráni magnéziumstátuszról, különösen az idősek körében. Iránban az egyetlen jól megtervezett, az étrendi magnéziumbevitelre vonatkozó lakossági felmérést 1999 és 2001 között végezték (a Tehran Lipid and Glucose Study keretében). Az említett felmérés elemzésének szembetűnő eredménye az volt, hogy a résztvevők átlagos magnéziumbevitele alacsonyabb volt. A fent említett vizsgálatban az alanyok 95%-a nem teljesítette a magnéziumszükségletet (137 ± 28 mg/nap). Egyes népességcsoportok, például az idősek magnéziumbevitele különösen alacsonyabb, mint a referenciacsoportoké, és az öregedés a magnéziumhiány egyik fő kockázati tényezője. A táplálkozási szokások, a tápanyagbevitel és az öregedési folyamatok összefüggnek egymással, és különösen fontosak az idősek körében. Az időskorban számos változás következett be a magnéziumstátuszban. Teljes szintje csökken a csonttömeg csökkenése miatt, amely a szervezet legfontosabb magnéziumforrása. Szintén alacsonyabb magnéziumbevitel fordulhat elő a magnéziumforrások felhasználásának képtelensége miatt, vagy azért, mert hajlamosak több feldolgozott élelmiszert és kevesebb teljes kiőrlésű gabonát és zöld leveles zöldséget fogyasztani. A magnézium anyagcseréjének egyéb, az öregedéssel összefüggő változásai a csökkent bélfelvétel, a megnövekedett vizelet- és székletkiválasztás, valamint a gyógyszer okozta. Mindeközben úgy tűnik, hogy az életkorral összefüggő magnéziumhiányban a csökkent magnéziumbevitelnek van a legfontosabb szerepe. A diófélék, magvak és babfélék, a teljes kiőrlésű gabonafélék, valamint a halak és a tenger gyümölcsei a legjobb magnéziumforrások az étrendben. A fenti élelmiszereken kívül a sötétzöld leveles zöldségek is jó magnéziumforrások. Számos tanulmány szerint az életkornak a táplálkozási szokásokra gyakorolt hatása a funkcionális károsodásoknak és a rágási problémáknak tudható be. A csökkent funkcionális kapacitás nagymértékben befolyásolhatja az ételválasztást és ennek következtében a tápanyagbevitelt – különösen a magnéziumot, tekintettel annak étrendi forrásaira – idős korban. Az idősek különböző ételeket választottak, ami arra utal, hogy az idősek hajlamosak az étrendjüket az öregedési folyamat során gyakran fellépő funkcionális nehézségekhez igazítani. Ezek a tényezők ahhoz vezethetnek, hogy az idősek monoton és energiaszegény étrendet folytatnak, ami könnyen a tápanyagok nem megfelelő bevitelét eredményezi.
Nem áll rendelkezésre elegendő méretű epidemiológiai vizsgálat, amely az idősek magnéziumstátuszát vizsgálta, ami megnehezíti az idősek alcsoportjainak magnéziumbevitelére vonatkozó konkrét ajánlások megfogalmazását. A korábbi vizsgálatok eredményeinek áttekintése azonban azt sugallja, hogy az esetleges fizikai és funkcionális problémák kezelése, az olyan magnéziumforrások, mint a diófélék, magvak és babok, teljes kiőrlésű gabonafélék és sötétzöld leveles zöldségek fogyasztásának növelése, valamint az étrend változatosságának növelése – amely összefügg az étrend minőségével – a megfelelő energiaegyensúlyt fenntartó étrend keretében, és szükség esetén magnéziumpótlás, jó ajánlás lehet e népesség számára a szükségletek kielégítésére.
Vizsgálatunk eredményei azt mutatták, hogy az ST (P = 0,002) és az SE (P = 0,03) nőtt, a SOL (P = 0,02) pedig csökkent, mindkettő szignifikánsan. A TST (P = 0,37) és az EMA (P = 0,08) azonban nem mutatott szignifikáns különbséget. Ezenkívül az ISI kérdőívből kapott ISI (P = 0,006) szignifikáns csökkenést mutatott. A jelen vizsgálat eredményei a magnézium alvásszabályozásban betöltött szerepéről összhangban vannak Dralle és Bodeker vizsgálatával, amely kimutatta, hogy összefüggés van a magnéziumpótlás és a REM, az izomtónus és a durva testmozgások között csecsemőknél. Dralle és Bodeker eredményei azt is sugallták, hogy kapcsolat van a szérum magnéziumszint és az aktív alvás között, hasonlóképpen a szérum magnéziumszint és a nyugodt alvás között. Vizsgálatukban a magnéziumpótlás növelte a nyugodt alvást és csökkentette az aktív alvást. A mi vizsgálatunk eredményei is összhangban vannak Murck és Steiger vizsgálatával, amelyben a Mg2+-pótlás legfontosabb hatásai a nem gyors szemmozgás (NREM) alatti orsóteljesítmény növekedése és a delta-teljesítmény változása volt a harmadik alvási ciklusban. A Held és munkatársai által végzett vizsgálatban a magnéziumpótlás alvási EEG-re, plazma ACTH-ra, kortizolra, AVP-re, reninre, angiotenzin II-re és aldoszteronra gyakorolt hatását elemezték időseknél, amely kimutatta, hogy a legfontosabb Mg2+-pótlás hatása egészséges idős személyeknél a rövidhullámú alvás (SWS) növekedése volt. Emellett vizsgálatunk eredményei összhangban vannak Rondanelli és munkatársai vizsgálatával is, amely a kombinált melatonin-, magnézium- és cinkpótlás hatásának vizsgálatára irányult, és amely kimutatta, hogy a pótlás a Pittsburg-kérdőív összpontszámának javulását eredményezte a placebóhoz képest, és azt sugallta, hogy a kezelés jótékony hatással van a szervezet aktivitásainak alvás általi helyreállítási képességére.
A jelen vizsgálatban az SE – mint az álmatlanság legjobb összesített skálája – növekedését illetően 0.63-ról 0,73-ra a kiegészítő csoportban, arra lehet következtetni, hogy annak ellenére, hogy az egyes személyek TST-je nem változott, ha az ST és az alvás megfelelősége nőtt és a SOL csökkent, ugyanabban a tartományban, nincs szükség a TST növelésére a napi tevékenységek okozta fáradtság enyhítése és a szervezet alváson keresztüli képességének helyreállítása érdekében.
A jelen vizsgálatban a szérum magnéziumszint a kiegészítő csoportban inkább növekedett (P = 0,06); azonban a két csoport közötti különbség a vizsgálat végén csak marginálisan volt szignifikáns. A magnéziumstátusz értékelésére a jelen vizsgálatban alkalmazott módszer a szérum magnéziumkoncentráció mérése volt. Mivel a magnézium 99%-a a csontokban és a lágyszövetekben található, a magnéziumstátusz klinikai értékelése nehéz, és mára kihívást jelent a klinikai laboratóriumok számára. Számos vizsgálat megfigyelései alapján jelenleg a szérum magnézium analízis tűnik a legpraktikusabb, legkönnyebben hozzáférhető és leggyorsabb módszernek a magnézium homeosztázisban bekövetkezett változások azonosítására. A vizsgálatunkban kapott eredmények összhangban vannak Hoogerbrugge és munkatársai tanulmányával, akik 1 gramm magnézium-oxiddal történő 6 hetes szupplementáció hatását vizsgálták az Lp(a)-szintre hiperkoleszterinémiás betegeknél, és nem tapasztaltak szignifikáns különbséget a szérum magnéziumszint növekedésében. Held és munkatársai szintén egy vizsgálatban, amely 12 egészséges személy magnézium-kiegészítésével foglalkozott, nem tudtak szignifikáns különbséget felismerni a két csoport között, annak ellenére, hogy a szérum magnézium növekedési tendenciáját észlelték a kiegészítést kapó csoportban. Rodriguez és munkatársai tanulmánya, amely a magnéziumpótlással foglalkozott a depresszió kezelésében diabéteszes idős személyeknél, a szérum magnéziumszint szignifikáns különbségről számolt be a pótlás csoportjában a placebocsoporthoz képest. Haddad és munkatársai tanulmányukban szintén arról számoltak be, hogy az intravénásan magnéziumot kapó csoport szérum magnéziumszintje szignifikánsan emelkedett a placebocsoporthoz képest. Guerrero és Rodriguez a magnézium-kiegészítésnek a hipertóniás cukorbetegek vérnyomását csökkentő hatását vizsgáló tanulmányukban arról számoltak be, hogy a 450 mg/nap elemi magnéziummal történő 4 hónapos kiegészítés során a szérum magnéziumkoncentrációja a beavatkozó csoportban a placebocsoporthoz képest fokozatosan emelkedett, és a harmadik hónapban elérte a szignifikáns szintet. Tekintettel erre a vizsgálatra és a szérum magnézium növekedési tendenciájára a mi vizsgálatunkban, lehetséges, hogy a vizsgálatunk időtartama nem volt megfelelő ahhoz, hogy szignifikáns különbséget lehessen megfigyelni a szérum magnézium változásában. A szérum magnéziumszint változásának ez az ellenállása annak is tulajdonítható, hogy a magnézium fontos kofaktorként játszik fontos szerepet, és szükség van a koncentráció pontos szabályozására.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a placebocsoporthoz képest a kísérleti csoportban az étrendi magnéziumpótlás a szérum renin koncentrációjának statisztikailag szignifikáns növekedését eredményezte (P < 0,001). Az alváshiányról és a HPA-tengelyről kevés információ található a tudományos irodalomban. A plazma reninszint és a különböző alvási fázisokban bekövetkező változások egyidejű mérése szoros kapcsolatra utal a renin, valamint a REM és NREM alvás között. Az NREM alvás megnövekedett plazma reninszinttel, a csökkent reninszint viszont könnyebb alvással egyidejűleg jelentkezett. A spontán vagy stimulált ébredés a plazma renin normális emelkedésének megállítását eredményezi. Ezért a reninszintek ábrázolása pontosan megmutatja az alvási fázisokat. Ha az alvási ciklusok normálisak, a reninszint szabályos időszakokban ingadozik, de hiányos alvási ciklusok esetén a renin ábrázolása minden strukturális alvászavart feltár. Vizsgálatunk eredményei összhangban vannak Held és munkatársai vizsgálatának eredményeivel, amelyben a magnéziumpótlás a szérum reninkoncentrációjának szignifikáns emelkedését okozta a beavatkozó csoportban a placebocsoporthoz képest. A szérum renin növekedésének javasolt mechanizmusa magában foglalta az alvási ciklus változásait, valamint az endokrin mirigyeket, amelyek befolyásolhatják a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer aktivitását az elektrolitok szintjének megváltoztatásán keresztül, beleértve a magnéziumot is. Egyes változások speciális szabályozási utakban fordulnak elő, mint például az angiotenzin II-vel szembeni érzékenység csökkenése az alváshiány miatt. A megnövekedett alvási idő, lefelé szabályozza a renin felszabadulásának gátló mechanizmusát a vesében, így a szérum renin szintje megemelkedik. A mellékvesekéregben csökkenti az aldoszteron felszabadulását, a hipotalamuszban pedig az angiotenzin II gátolja a HPA-tengelyt.
Vizsgálatunk eredményei azt mutatják, hogy a magnéziumpótlás a szérum kortizolkoncentrációjának jelentős csökkenését eredményezte. Jelen vizsgálat eredményei összhangban vannak a Held vizsgálat eredményeivel, amelyek azt mutatták, hogy a Mg2+-szupplementáció az alvás első felében jelentős kortizolcsökkenést okozott. Cinar és munkatársai azonban arról számoltak be, hogy a testsúly kilogrammonként 10 mg magnézium pótlása egy hónapon keresztül, ha fizikai aktivitással társul, a szérum kortizolszint emelkedését okozhatja az egyéneknél. Ennek a csökkentő hatásnak az egyik lehetséges mechanizmusa az, hogy a magnézium NMDA-antagonista tulajdonságai, csökkentik az adrenokortikotropin aktivitását és szekrécióját az elülső hipofízisből a kortikotropin felszabadító faktor leszabályozásán és a hipofízis portájának fő kapillárishálózatán keresztül az elülső hipofízisbe történő szállításán keresztül. Ami viszont a mellékvesekéreg sejtmembránjában adenil-cikláz aktivitást okoz, majd csökkenti a protein
kináz A aktivitását és csökkenti a koleszterin pregnenolonná történő átalakulását; a kortizolszintézis első és limitáló reakcióját. Az összes említett hatás összhangban van az Mg2+ NMDA-ra gyakorolt antagonista tulajdonságaival. Az NMDA-antagonista tulajdonságok mellett az Mg2+ endokrin hatással is rendelkezik, például ATII-antagonista hatással és a HPA-rendszer aktivitását csillapító hatással, ami a szérumkortizol-koncentráció csökkenését eredményezi. Vizsgálatunk eredményei nem álltak összhangban Murck és Steiger vizsgálatával, amely vizsgálatukban a magnéziumpótlás nem eredményezte a szérumkortizol-koncentráció csökkenését. Az általuk a kezelési feltételként használt oldat Mg2+-t és glükózt is tartalmazott. Felmerül tehát a kérdés, hogy a hatások vajon ennek a hatóanyagnak tudhatók-e be. Ami az endokrin változásokat illeti, az ACTH-ról ismert, hogy hipoglikémia hatására emelkedik. Az ACTH felszabadító peptidjének, a kortikotropin-felszabadító hormonnak a szekrécióját izolált patkány hipotalamuszban 5,5 mM alatti glükózszint stimulálja. E szint felett a változások kicsik és nem jelentősek. Így valószínűtlennek tűnik, hogy a glükóz hozzájárulhat a megfigyelt hatásokhoz, de ez nem zárható ki teljesen.
Vizsgálatunk eredményei azt mutatták, hogy a placebocsoporthoz képest a kísérleti csoportban az étrendi magnéziumpótlás statisztikailag szignifikáns növekedést eredményezett a szérum melatoninkoncentrációjában (P = 0,007). Eredményünk összhangban van Zhao és munkatársai tanulmányával, amely szerint a kísérleti patkányoknak adott magnézium-szulfát-injekció a tobozmirigyből történő melatonin-szekréció stimulációját és szignifikáns növekedését okozta. E vizsgálat eredményei összhangban vannak Billyard vizsgálatának eredményeivel is, amely szerint a magnéziumhiány a plazma melatoninszintjének csökkenéséhez vezetett patkányoknál. Az indukált magnéziumhiány közepes mértékű volt ebben a vizsgálatban, ami növeli annak képességét, hogy az eredményeket kiterjesszük az emberre (mivel a súlyos magnéziumhiány ritka az embernél). Mivel azonban ebben a vizsgálatban csak a plazma melatonint mérték, nem egyértelmű, hogy a melatonin csökkenése a melatonin csökkent szintézisének vagy fokozott pusztulásának volt köszönhető. Másrészt Murck és Steiger vizsgálatának eredményei azt mutatták, hogy a magnéziumpótlás hatására a kortizol-, növekedési hormon-, prolaktin- és melatoninkiválasztásban nem volt változás.
A vizsgálatok általában azt mutatják, hogy a magnéziumhiány befolyásolja a cirkadián ciklust, a melatoninszint csökkenését és az alvászavarokat. Morton és James azt javasolta, hogy az N-acetiltranszferáz (NAT) aktivitása patkányban magnézium beadása után megnő. Sőt, a magnézium in vitro növeli a NAT aktivitását a tobozmirigyben, ami arra utal, hogy a tobozmirigy, és nem a test más helye a hatás helye. Az említett eredmények a magnéziumhiány lehetséges szerepére utalnak a csökkent NAT-aktivitásban és a csökkent melatonin-termelésben.