Egy esetleírás
Egy 72 éves, általában fitt és egészséges úriember rendkívül agresszív hólyagdaganattal (G3 pTa) és subepithelialis (T1) átmeneti sejtrákkal, valamint carcinoma in situ-tal társulva jelentkezett az urológiai ambulancián. Eredetileg teljes dózisú Bacillus Calmette-Guérin és fenntartó kezelésben részesült, de e kezelés alatt visszaesett. Esetét tovább bonyolította egy nagyméretű metszéssérv (1A. ábra), amely egy korábbi, perforált vakbél miatt végzett laparotomia következménye volt.
(A) Preoperatív – bemetszéses sérv látható; (B) ilealis vezeték; (C) alkalmazott biológiai háló.
A nagy bemetszéses sérv közvetlenül a xiphisternumtól jóval a köldök alatt húzódott, valamint a jobb és bal oldalt is. A felette levő bőr lesoványodott, és kevés volt az alatta levő egészséges, tartós szövet.
A beteggel való megbeszélés után közös, multidiszciplináris döntés született arról, hogy az urológiai, az általános sebészeti és a plasztikai sebészeti teamek közösen vállalják a hólyag műtéti kimetszését a metszéssérv helyreállításával együtt. Ami a rekonstrukciós lehetőségeket illeti, a betegnek felajánlották a neohólyagot; ő azonban elutasította ezt a lehetőséget.
A bevezetéskor a beteg intravénás antibiotikumokat (gentamicint és koamoxiclavot) kapott, amelyeket a műtét után 5 napig folytattak.
A beavatkozás a sérvzsák feletti bőr kimetszésével kezdődött egy hosszú középvonalbeli metszés részeként. A hashártyaüreg megnyitásakor számos, a distalis vékonybelet érintő összenövést, de egyéb jelentős eltérést nem találtunk.
A cystectomia és prosztatektómia után a bal oldali húgyvezetékeket a sigmoid mesenteriumon keresztül vitték be (1B ábra). A mesenteriumon izolálták a terminális ileum egy szegmensét. Ileo-ilealis lineáris anasztomózist végeztünk. A duplex uretereket spatulálták, és a spatuláció hátsó peremeit egymáshoz anasztomosztizálták. Ezt összevarrták a vezeték proximális végével. A jobb urétert spatulálták, és Bricker-típusú anasztomózist végeztek a vezetékhez a proximális végétől kb. 1 hüvelyknyire, ismét egy Bard vizeletelvezető sztent felett.
A hasfal elülső részének hátsó komponensének szétválasztását végezték el. A vezetéket átvezették a vékonybél mesenteriumán lévő ablakon, majd az ablakot bezárták. A vezeték proximális végét a psoashoz rögzítették. A peritoneumot és a hátsó hüvelyt poliglatin 910 (Vicryl; Ethicon Inc., Somerville, NJ, USA) felszívódó varróanyaggal zártuk. Egy 20×25 cm-es sertéshálót helyeztek be (1C. ábra), és egy ablakot készítettek a hálóban, hogy a vezeték áthaladhasson rajta. Nem volt varrat, amely a vezetéket a hálón keresztül a helyén tartotta volna. A vezetéket a jobb oldali csípőfészekbe vezettük ki, és kifordítottuk (2. ábra). Az elülső hüvelyt egy másik felszívódó, polidioxanon varrással zártuk.
Posztoperatív fotó a betegről ileum conduit in situ-val.
A végleges patológia reziduális diszpláziát és carcinoma in situ-t (G3) mutatott ki, stádium pT1, pN0 0/24 csomópont pozitív.