DISZCUSSION
Eredeti hipotézisünkkel ellentétben a PJ és a DIW kezdetben nem különbözött a GER-ben; mindkét ital esetében nagy mennyiségű folyadék hagyta el a gyomrot az első 5 percben a beadás után (PJ = 219,2 ± 39,1 ml, DIW = 305 ± 40,5 ml). Az italok hasonló GER-je valószínűleg a gyomortágulás növekedésének tulajdonítható – ami a folyadék GER-jének elsődleges meghatározója.8,13 Miután azonban ez a mennyiségi inger eloszlott, a PJ a kísérlet hátralévő részében nem ürült ki a gyomorból. Ezzel szemben a DIW gyorsan kiürült, és 30 perc után körülbelül 112 ml maradt a gyomorban.
Az, hogy a PJ 5 perc után nem ürült ki a gyomorból, valószínűleg a magas ozmolalitásának (1325 ± 1 mOsm-kg H2O-1), savasságának (pH = 3,2 ± 0) vagy mindkettőnek köszönhető. A magas ozmolalitású21 és alacsony pH-jú22 folyadékok gátolják a gyomor kiürülését. Ezenkívül az ecetsav, a PJ egyik fő összetevője lassíthatja a gyomorürülést.9,23 Liljeberg és Bjorck9 a résztvevőknek egy kontroll étkezést (122 g fehér kenyér olívaolajjal és sajttal ) vagy egy tesztétkezést (122 g fehér kenyér, 23 g sajt és egy 20 g fehér ecetből, 20 g vízből és 8 g olívaolajból álló vinaigrette szósz) kellett elfogyasztaniuk. Paracetamolt (1 g) sütöttek a kenyérbe, hogy lehetővé tegyék a gyomorürítés közvetett mérését. A szérum paracetamol-koncentrációja az ecetet (ecetsavat) tartalmazó ételt követően 40-100 perccel a lenyelést követően alacsonyabb volt a posztprandialis férfiaknál és nőknél. A szerzők ezt a hatást a késleltetett gyomorürülésnek tulajdonították. Más szerzők24 azonban nem figyeltek meg változást a gyomorürülésben ecetsavas táplálkozás esetén. Fushimi és munkatársai24 hasonló gyomor-bélrendszeri polietilénglikol-koncentrációt figyeltek meg posztprandialis patkányoknál, akiket különböző koncentrációjú ecetsavval etettek (0, 0,1, 0,2 vagy 0,4 g ecetsav/100 g táplálék). E megfigyelések közötti különbségek a gyomorürítés meghatározására használt kísérleti protokollok, a résztvevők által infundált vagy lenyelt ecetsav koncentrációi, valamint az ecetsavval egyidejűleg elfogyasztott egyéb oldatok vagy élelmiszerek közötti különbségeket tükrözhetik. Nem találtunk publikált kutatást a különböző mennyiségű folyékony ecetsav lenyelésének a gyomorürítésre gyakorolt hatásáról.
A gyomortérfogat fenntartása a PJ-kísérletek során nem tulajdonítható elsősorban a GSV növekedésének. Bár a hipertóniás oldatok általában növelik a gyomorszekréciót,25 nem tapasztaltunk különbséget a szekrécióban a PJ vagy a DIW lenyelése után. Ezért a PJ és a DIW közötti GER-különbségeket leginkább az ital összetételének különbségeivel lehet magyarázni.
Azért, hogy megerősítsük, hogy a GER gyors csökkenése a PJ lenyelése után valószínűleg a gyomortágulásnak köszönhető, egy kísérleti vizsgálatot végeztünk, amelyben az eredeti kísérlet 3 résztvevője harmadszor is megismételte a vizsgálatot, de kisebb mennyiségű PJ-t fogyasztott (2 ml-kg-1 testsúly: 152,3 ± 15 ml). A kezdeti GV ebben a kísérletben 226,5 ± 22,2 ml volt. A feltételezésnek megfelelően, amikor a résztvevők kisebb mennyiségű PJ-t fogyasztottak, kevesebb PJ ürült ki a gyomorból a kezdeti 5 perces kiküldetés során (40,9 ± 12,8 mL; a GER az első 5 percben 8,2 ± 2,6 mL-min-1 volt). A kiürülés e rövid időszaka után a GV a következő 15 percben növekedett (a tartomány 221,6 ± 41,2 mL és 234,4 ± 39,9 mL között volt 10, illetve 20 perces posztemésztéskor). Ez a növekedés valószínűleg a gyomorszekréciónak volt köszönhető (átlagos gyomorszekréció = 36,3 ± 5,1 ml; tartomány 26,0-41,8 ml). A végső gyomortérfogat 30 perc posztemésztés után ebben a vizsgálatban 162,9 ± 28,4 ml volt. Ez a kísérleti munka próbaképpen megerősíti a 7 mL-kg-1 testtömeg-kísérletben megfigyelt térfogatserkentést.
A GV-mérés jellege miatt nem tudtuk meghatározni a lenyelést követő első percben kiürülő PJ mennyiségét mind a 7 mL-kg-1, mind a 2 mL-kg-1 kísérletben. A 2 mL-kg-1 és a 7 mL-kg-1 PJ-kísérletek GER-értékei azonban az első 5 perces kiküldetés során azt jelzik, hogy körülbelül 8-10 mL PJ ürült volna ki a gyomorból a görcsoldásra leírt időtartamokon belül (azaz <60 másodperc).5,6 Feltételezve, hogy résztvevőink teljes testének cserélhető nátriumtartalma 2828 mmol (a testtömegből becsült extracelluláris térfogat, az alap vérmintából vett p), ez a 8-10 mL felszívódott PJ csak 7,5-9,3 mmol új nátriummal járult volna hozzá az extracelluláris térhez. Így a p csak 0,32-0,39 mmol-L-1-gyel növekedett volna.
Feltételezve, hogy az EAMC elektrolitegyensúlyzavarral jár, ezek a hematológiai változások nem valószínű, hogy klinikai hatással lennének az akut EAMC-re, figyelembe véve, hogy a plazma nátriumvesztesége ezeknél a sportolóknál akár 87 mmol-h-1 is lehet.26 Ezért, ha az egészségügyi szakemberek kis mennyiségű PJ-t adnak az EAMC-ben szenvedő sportolóknak, a bevitt PJ nagy része valószínűleg a lenyelést követően néhány percig a gyomorban marad, és az esetleg felszívódó kis mennyiségnek valószínűleg nincs jelentős hatása az extracelluláris nátriumtartalomra. Ezen tények alapján kétséges, hogy a nátriumváltozás enyhíthetné az EAMC-t.
A nagy mennyiségű PJ lenyelése a vizsgálat során a p értékének növekedését eredményezte. Az egészségügyi szakemberek figyelmeztettek, hogy a PJ egyidejű hipotóniás folyadékok nélküli bevétele hozzájárulhat a dehidráció okozta hipertóniához és késleltetheti a rehidrációt.27 Bár a nagy mennyiségű PJ bevétele jelentős p-növekedést okozott, ezek a növekedések inkább a PV gyors csökkenésének, mint a plazma tényleges nátriumtartalmának növekedésének voltak köszönhetőek. Így annak ellenére, hogy a vékonybélbe nagy mennyiségű hipertóniás folyadékot juttattak (kb. 219 ml-t az első 5 percben a kiküldés után), a PJ-ben lévő nátriumból valójában kevés szívódott fel és asszimilálódott az extracelluláris folyadékkompartmentbe. Mivel ezek a változások mindkét folyadék elfogyasztása után következtek be, úgy tűnik, hogy nem a folyadék összetétele, hanem a gyomor tágulása váltotta ki a kardiovaszkuláris reflexeket, amelyek átmeneti PV-csökkenést eredményeztek. Bizonyos kardiovaszkuláris reflexekről kimutatták, hogy inkább ivás által közvetített válaszok a nagy folyadékbólusokra, mint a folyadék összetételére adott válaszok (pl. a plazma arginin-vazopresszin csökkenése hipertóniás sóoldat lenyelése után).28 Ezenkívül más szerzők29 a PV átmeneti csökkenését figyelték meg nagy bólusok (355 ml) hipertóniás és hipotóniás folyadékok lenyelése után. Johannsen és munkatársai29 a PV 2-4%-os csökkenését figyelték meg 45 perccel a csirketésztaleves (167 mmol-L-1) és víz bevitele után nyugalmi állapotban lévő, enyhén hipohidrált résztvevőknél. Az általunk és mások által megfigyelt kis PV-veszteségek29 tükrözhetik a gyomortágulás által kiváltott reflexet, amelyben a hipotóniás folyadékot az intravaszkuláris térből kiszorítják, hogy segítsék a bevitt folyadékok felszívódását. Alternatívaként a későbbi vérvizsgálat előtti 45 perces pihenőidő is szerepet játszhatott a PJ és DIW lenyelése után megfigyelt kis p- és PV-változásokban. Ennek a megfigyelésnek a tisztázásához további kutatásokra van szükség.
Amint az várható volt, a résztvevők a nagy mennyiségű DIW fogyasztását részesítették előnyben a PJ-vel szemben. Ez valószínűleg a PJ magas nátriumtartalmának és savasságának köszönhető. Az emberek fokozottan preferálják a nátriumot a testmozgás után,30 és az eunatremiás résztvevők általában nagyobb averziót mutatnak a nagy mennyiségű nátriummal szemben.31 Továbbá az embereknek általános averziójuk van a savanyú ízingerekkel szemben.32 Mivel résztvevőink euhidratáltak, eunatremiásak és kipihentek voltak az ital elfogyasztásakor, a nátrium iránti preferenciájuk valószínűleg alacsony volt, ami a PJ elfogyasztása után alacsonyabb ízletességi értékelést eredményezett. Mivel az EAMC jellemzően edzés közben vagy röviddel azt követően következik be,33 az EAMC-t megtapasztaló sportolóknak nagyobb toleranciájuk lehet a PJ-vel szemben az edzés okozta nátriumveszteség miatt. Ezt az állítást igazoló adatok azonban hiányoznak.
A nagy mennyiségű PJ fogyasztása ellenére a résztvevők a vizsgálat során nem voltak rendkívül émelygősek. A legtöbb résztvevőnk azonban gyomor-bélrendszeri panaszokról számolt be valamikor a 7 ml-kg-1 PJ-próbát követően. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy a fel nem szívódott nátrium ozmotikusan hipotóniás folyadékot vonzott a gyomor-bél traktusba.34 Ezért, ha az egészségügyi szakemberek PJ-t adnak a sportolóknak, akkor azt kis mennyiségben kell tenniük.7 A kísérleti vizsgálatunk előzetes adatai előzetesen megerősítik ezt az ajánlást, mivel a kísérleti vizsgálatunk egyik résztvevője sem tapasztalt gyomor-bélrendszeri distresszt a vizsgálat után. Nem javasoljuk, hogy nagy mennyiségű PJ-t fogyasszanak; ha azonban nagyobb mennyiségű PJ-t adnak, a sportolónak ezzel egyidejűleg bőséges mennyiségű hipotóniás italt kell fogyasztania.27 Ez segíthet megelőzni a gasztrointesztinális distresszt.
Mivel a kis mennyiségű PJ GER-je lassú, úgy gondoljuk, hogy ezek az adatok alátámasztják azt az elméletünket, hogy a PJ lenyelése nem anyagcsere-mechanizmuson keresztül enyhíti a vázizomgörcsöket (konkrétan a p vagy a PV helyreállítása).6 Mielőtt azonban a PJ anyagcsere-hatását teljesen ki lehetne zárni, a jövőbeli kutatóknak a PJ-ben lévő, az elektrolitokon4,7 kívül más összetevők felszívódására kellene összpontosítaniuk, amelyek felelősek lehetnek a görcsök enyhítéséért. Például anekdotikusan alátámasztják, hogy az ecetsav (ecet) lenyelése gyorsan enyhíti az EAMC-t.35 Sőt, egyes szerzők36-,38 megfigyelték, hogy az acetát gyorsan megjelenik a véráramban a lenyelést követően, ami olyan spekulációkat vált ki, hogy a gyomornyálkahártyán keresztül szívódik fel.36 Az acetát elméletileg szubsztrátot szolgáltathat az anaerob anyagcseréhez.39 Ha az EAMC a fáradtság miatt következik be, ahogyan azt feltételezik,40 az anaerob anyagcsere és következésképpen az adenozin-trifoszfát növekedése enyhítheti az EAMC-ot. A jövőbeni kutatóknak meg kell vizsgálniuk a vér acetát szintjének változásait ecet vagy PJ fogyasztása után.
Végezetül el kell ismernünk, hogy résztvevőink euhidratáltak és eunatremikusak voltak a vizsgálat során. A PJ lenyeléséről rendelkezésre álló irodalom szerint a PJ-t leggyakrabban hipohidratált, edzett egyéneknek5,6 adják, nem pedig euhidratált, pihent és eunatremiás egyéneknek. Kísérletünket így terveztük meg, hogy növeljük annak belső érvényességét. Mind a testmozgás16,41 , mind a hipohidráció42 negatívan befolyásolhatja a folyadék GER-jét. Ha ezeket a változókat hozzáadtuk volna, megzavarhattuk volna az eredeti kutatási kérdéseink eredményeit. Ezért feláldoztunk némi külső érvényességet, hogy megértsük, milyen gyorsan hagyja el a PJ a gyomrot a folyadék kiürülésének “optimális körülményei” mellett. A PJ GER-jének vizsgálata edzett, hipohidrált egyéneknél valóban további vizsgálatot igényel.
Végeredményben a nagy mennyiségű PJ és a DIW röviddel a lenyelés után hasonló GER-rel rendelkezett, ami valószínűleg a gyomortágulásnak köszönhető. A GER azt jelzi, hogy a kis mennyiségű PJ elhagyta a gyomrot az egészségügyi szakemberek által az EAMC enyhítésére leírt időkeretekben. A PJ lassú GER-je valószínűleg az összetételét tükrözi. A PJ lenyelése utáni p emelkedése valószínűleg a kardiovaszkuláris reflexeket kiváltó gyomortágulás eredménye, ami a hipotóniás folyadéknak az intravaszkuláris térből való eltolódását okozta. Annak ellenére, hogy a PJ-vel több mint 500 mmol-L-1 nátriumot nyeltünk, a p-tartalom a kísérlet nagy részében változatlan maradt. Összességében ezek az adatok alátámasztják azt a kezdeti elméletünket, hogy a PJ neurológiai vagy más ismeretlen metabolikus mechanizmus révén enyhítheti a vázizomgörcsöket. A jövőbeli kutatóknak az ecetsav bevitelének az izomgörcsök enyhítésére gyakorolt hatására és a plazma acetátkoncentrációjának változására kell összpontosítaniuk a PJ bevitele után, hogy tovább zárják ki a görcsök enyhítésének lehetséges metabolikus mechanizmusait.