A gyermekkori húgyúti fertőzések 65-90%-át Escherichia coli okozza. Egyéb kórokozók közé tartoznak a Klebsiella fajok, Proteus fajok, Pseudomonas aeruginosa és Enterococcus fajok. Izraeli kutatók (Nir Marcus és munkatársai. The Paediatric Infectious Disease Journal 2005;24:581-5) összehasonlították az E coli és a nem E coli fertőzéseket.
2001 és 2002 folyamán egy tercier gyermekgyógyászati központban 158 gyermeknél 175 tenyésztéssel igazolt, közösségben szerzett húgyúti fertőzés epizódja fordult elő. A legtöbb vizeletmintát tenyésztés céljából katéterezéssel (110) vagy suprapubikus aspirációval (41) nyerték. A gyermekek átlagéletkora 31 hónap volt; 50 epizód újszülötteknél, 59 pedig 1 hónapnál idősebb csecsemőknél fordult elő. Kilencvennyolc epizód lányokban fordult elő. Hetven epizódot nem E coli baktérium okozott. A nem E coli kórokozók a következők voltak: Klebsiella spp. (22), Pseudomonas aeruginosa (17), Enterococcus spp. (14), Proteus spp. (8), Enterobacter spp. (5), koaguláz-negatív staphylococcusok (3) és Acinobacter spp. (1). A 105 E coli-fertőzésből 37 és a 70 nem E coli-fertőzésből 40 fiúknál történt. Tíz E coli-fertőzés és 21 nem E coli-fertőzés követte az előző hónapban végzett antibiotikum-terápiát. Huszonhárom epizód olyan gyermekeknél fordult elő, akik korábbi húgyúti fertőzés után kaptak profilaxist. Ezek közül hét epizódot E coli, 16-ot pedig nem E coli kórokozó okozott. Nyolc gyermek β-laktám antibiotikummal kapott profilaxist, és mind a nyolcnak nem E-coli fertőzése volt. A trimetoprim-szulfametoxazol profilaxist kapó gyermekek körében az E. coli-fertőzés nem volt kevésbé valószínű, mint a nem E. coli-fertőzés. A nem E. coli-fertőzés után szignifikánsan gyakrabban találtak veseproblémát (46/70 vs. 47/105). A nem-E coli kórokozók szignifikánsan nagyobb valószínűséggel voltak rezisztensek az antibiotikumok széles skálájával szemben, és a nem-E coli fertőzések 19%-át (szemben az E coli fertőzések 2%-ával) kezdetben nem megfelelő intravénás antibiotikumokkal kezelték. A nem-E coli fertőzés esetén a láz általában valamivel alacsonyabb volt, de a klinikai lefolyás hasonló volt a két csoportban.
A nem-E coli UTI gyakori volt ebben a sorozatban, és összefüggésbe hozható a férfi nemmel, a közelmúltbeli antibiotikus kezeléssel és az alapul szolgáló vese rendellenességgel. Az antibiotikum-rezisztencia gyakoribb volt, mint az E coli UTI esetében.