A csalánkiütés az egyik leggyakoribb bőrbetegség, amelyet a csalánkiütés, az angioödéma vagy mindkettő kialakulása jellemez, és a betegség időtartama alapján akut vagy krónikus formába sorolják. A 6 hétnél hosszabb ideig tartó urtikáriát krónikus urtikáriának minősítik, amelyet tovább osztályoznak krónikus spontán vagy kiváltható urtikáriára. Az akut urtikária gyakoribb, mint a krónikus urtikária; a krónikus urtikária azonban a kiújulás és az ismeretlen etiológia miatt jelentősebb hatással van az életminőségre1. A felnőttekhez hasonlóan gyermekeknél is eltérőek az okok az akut és a krónikus urtikária között,2,3,4,5,6,7,8 és a papuláción alapuló vizsgálatok hiánya miatt nehéz meghatározni a gyermekkori urtikária pontos prevalenciáját.
A gyermekkori akut urtikária gyakori okai vagy kiváltói közé tartoznak a fertőzések, gyógyszerek és élelmiszerek, míg az atópiás kisgyermekeknél gyakori az akut spontán urtikária. Úgy tűnik, hogy a fertőzés csecsemőknél és gyermekeknél a felnőttekhez képest gyakoribb hajlamosító oka a csalánkiütésnek. A fertőzés a leggyakrabban dokumentált ok (több mint 40%) az akut urtikáriás gyermekeknél.1,2,3 Egy nemrégiben készült szisztematikus áttekintésben a vírusfertőzés volt a lehetséges kiváltó ok, és néha a fő ok az akut és krónikus urtikáriában.4 A krónikus urtikáriás gyermekeknél a konkrét ok azonosításának aránya 20%-50% között mozog, de a gyakorlatban a legtöbb betegnek nincs pontos oka, és krónikus idiopátiás urtikáriának minősül. Úgy tűnik, hogy a krónikus spontán urticaria kiváltó okai nem különböznek a gyermekek és a felnőttek között; gyakoriságuk azonban eltérő.1 A legújabb vizsgálatok szerint a krónikus urticariás gyermekek több mint 30%-át krónikus autoimmun urticariának minősítik.5,6 Bár a prevalencia alacsonyabb a gyermekeknél, mint a felnőtteknél, a nem szteroid gyulladáscsökkentőket a krónikus spontán urtikária fő súlyosbító tényezőjeként azonosították gyermekeknél.7,8 A krónikus urtikáriában szenvedő felnőttekkel végzett, nagyon friss vizsgálatokban a szérum D-vitamin szintje valószínűleg alacsonyabb volt, és szignifikáns negatív összefüggést mutatott az urtikária aktivitási pontszámával és időtartamával9,10. Továbbá számos tanulmány azt javasolta, hogy a D-vitamin jótékony szerepet játszik a felnőttkori krónikus urtikária kezelésében; a D-vitamin szerepe azonban még mindig ellentmondásos, és nem egyértelmű a krónikus urtikáriában szenvedő gyermekek esetében.11,12
A spontán urtikáriában a betegség aktivitását általában az urtikária aktivitási pontszámával (UAS) értékelik 7 napon keresztül, és a krónikus urtikária nemrégiben kiadott irányelve az UAS használatát ajánlja a súlyosság értékelésére és a kezelés irányítására. Az UAS az urtikária legfontosabb tüneteinek (savók és viszketés) értékelésén alapul, és mind a betegek, mind az orvosok számára hasznos az urtikária aktivitásának értékeléséhez.1
Egy korábbi tanulmány becslése szerint a felnőttek akár 15%-25%-a él át élete során legalább 1 epizód akut urtikáriát.13 Egy nemrégiben végzett lakossági kérdőíves felmérés szerint a felnőtteknél a csalánkiütés életkori prevalenciája 8,8% volt az összes csalánkiütés-típusra vonatkozóan,14 míg a krónikus csalánkiütés prevalenciáját az általános népességben 0,5% és 5% közé becsülik.15 A krónikus csalánkiütés gyermekeknél várhatóan ritkább, mint a felnőtteknél; a pontos prevalencia azonban nem ismert, mivel a krónikus csalánkiütéses gyermekeknél kevés a megbízható epidemiológiai vizsgálat. Egy nemrégiben végzett populációs alapú német születési kohorsz vizsgálatban a csecsemők és gyermekek urtikáriájának incidenciájáról és kumulatív prevalenciájáról számoltak be16. Az urticaria incidenciája körülbelül 1% volt életévenként, és az urticaria kumulatív prevalenciája 10 éves korban 14,5% volt a fiúknál és 16,2% a lányoknál, de a krónikus urticaria prevalenciáját nem értékelték külön.
Az Allergy, Asthma and Immunology Research aktuális számában Lee et al.17 értékes tanulmányt közölt az akut és krónikus urticaria prevalenciájáról és kockázati tényezőiről koreai gyermekek körében, és ez az első populációs alapú epidemiológiai tanulmány, amely a krónikus urticaria prevalenciáját becsülte meg gyermekek körében. Ez a keresztmetszeti vizsgálat a 4-13 éves általános gyermekpopulációból származó gyermekeket vizsgálta, és összesen 4076 gyermeket vontak be, akik teljes kérdőívet töltöttek ki. A bármilyen típusú csalánkiütés és az aktuális csalánkiütés életprevalenciája 22,5%, illetve 15,3% volt. Az aktuális urtikária körében az akut, krónikus, krónikus folyamatos és krónikus visszatérő urtikária prevalenciája 13,9%, 1,8%, 0,7% és 1,1% volt. A korábbi tanulmányokkal összehasonlítva a prevalenciák és arányok hasonlóak a felnőtteknél; azonban nehéz összehasonlítani őket más, gyermekekre vonatkozó tanulmányokkal, mivel kevés megbízható populációs tanulmány létezik erről a kérdésről.14,15,16 Lee és munkatársai17 különböző kockázati tényezőket is értékeltek, amelyek urtikáriát válthatnak ki, mint például bizonyos ételeknek vagy gyógyszereknek való kitettség, hidegnek való kitettség, melegnek való kitettség, közönséges megfázás, környezeti változások, stressz és társadalmi-gazdasági státusz. Ezért az allergiás betegségek személyes és szülői kórtörténete összefüggésbe hozható az akut csalánkiütéssel, de nem a krónikus csalánkiütéssel. Ez az eredmény azzal magyarázható, hogy a krónikus urtikária etiológiájában és patofiziológiájában különbözik a gyermekeknél az akut urtikáriától. Emellett arról is beszámoltak, hogy a krónikus folyamatos urtikária összefügg az új lakóhelyen éléssel és a magas jövedelemmel rendelkező családhoz tartozással. Ez a megállapítás új és érdekes, ugyanakkor részletes és jól megtervezett prospektív vizsgálatokra van szükség e megállapítás megerősítéséhez. E populációs vizsgálat eredményei új információkkal szolgálnak a gyermekkori krónikus urticaria gyakoriságáról és klinikai következményeiről, bár a vizsgálatnak számos korlátja van a kérdőíves vizsgálat miatt.
A gyermekkori krónikus urticaria természetes lefolyásáról kevés prospektív vizsgálat készült. Eddig nem azonosítottak specifikus prediktív faktorokat a remisszióra vonatkozóan. Az életkor, a nem vagy az ASST eredmények nem befolyásolják a krónikus urtikária prognózisát gyermekeknél.18,19,20 Egy nemrégiben thaiföldi gyermekeken végzett prospektív vizsgálatban a remissziós arány a betegség kezdetét követő 1, 3 és 5 évben 18,5%, 54%, illetve 67,7% volt.20 A koreai gyermekek 1 éves remissziós aránya 84,8% volt, ami magasabb, mint más tanulmányoké.19
Összefoglalva, az AAIR jelenlegi számában arról számolunk be, hogy az első olyan tanulmány, amely a krónikus urticaria prevalenciáját értékeli gyermekeknél, bár keresztmetszeti, kérdőíves felépítése miatt számos korlátozást tartalmaz. Eddig az urticaria diagnózisára és kezelésére vonatkozó legtöbb irányelv kevés információval szolgált a gyermekek esetében.1 További vizsgálatokra van szükség a gyermekkori krónikus urticaria etiológiájának, kezelésének, természetes lefolyásának és prognosztikai tényezőinek meghatározásához.