Globális egészségügy: aktuális kérdések, jövőbeli tendenciák és külpolitika | Localizador

A közelmúltbeli erőfeszítések ellenére azonban a jelenlegi pandémiatervek még mindig nem elég részletesek. A megnövekedett utazások összefüggésében az új járványok egyre kifinomultabb információgyűjtést igényelnek, ugyanakkor a potenciális nagy teljesítményű statisztikai eszközöket az orvostudományban nagyrészt nem használják ki. Erre összpontosít a londoni Imperial College-ban folyó kutatás, amely mobiltelefonok segítségével követi a lakosság mozgását. Ettől azt várják, hogy pontos előrejelzéseket adjon a járványok előrehaladásáról, és tájékoztatást adjon a határidőkről és a kulcsfontosságú beavatkozások – például a határok lezárása – hatékonyságáról. Napjaink talán legjelentősebb fertőző veszélye az influenza A vírus. A SARS-szal ellentétben a fertőzés gyakran tünetmentes, ami késői felismeréshez vezet, és a vírusürítés túl korán történik az életcikluson belül ahhoz, hogy a karantén hatékony legyen.

A hatodik millenniumi fejlesztési cél a “HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelemre” tesz ígéretet. A trópusi betegségeket történelmileg elhanyagolták, annak ellenére, hogy nagyszámú embert érintenek és viszonylag olcsón kezelhetők. Sir Roy Anderson professzor azt állította, hogy az ezekre az “egyéb betegségekre” fordított évi 250 millió dollár jelentősen csökkenthetné hatásukat. A nemzetközi politikai döntéshozók egyre inkább felismerik az e területen történő beavatkozás hatalmas egészségügyi előnyeit.

2006-ban megalakult az Elhanyagolt Trópusi Betegségek Globális Hálózata, amely egy gyors hatású csomagot, egy három féreghajtót és az antibakteriális azitromicint tartalmazó gyógyszerkosarat bocsátott rendelkezésre hét elhanyagolt betegség kezelésére.5 Az előnyök nyilvánvalóak: a gyermekek növekedési rátája és az iskolai végzettség azonnali növekedése.

A HIV-nek szentelt nagy figyelem és erőforrások ellenére a világjárvány továbbra is hatással van az egyénekre és a családokra, és mélyen aláássa a súlyosan terhelt államok fejlődésért folytatott küzdelmét. Számos megelőző intézkedés kiábrándítóan hatástalannak bizonyult, beleértve a mikrobicideket és a vakcinákat, amelyekről kiderült, hogy növelik a fertőzés kockázatát. Az ABC-politika (önmegtartóztatás, hűség, óvszerhasználat) népszerűsítésének hatásáról sincs meggyőző bizonyíték.

Léteznek hatékony megelőző intézkedések. Erős bizonyítékok támasztják alá a férfiak körülmetélését, beleértve egy kenyai randomizált, kontrollált vizsgálatot, amely kimutatta, hogy a körülmetélt férfiak esetében a HIV kumulatív előfordulása 2,1% volt, szemben a kontrollcsoport 4,2%-ával, vagyis a védőhatás 60%-os volt.6 Ennek ellenére a férfiak körülmetélését kevesen alkalmazzák. 2007 márciusában a WHO és az UNAIDS szakértői azt javasolták, hogy a férfi körülmetélést mostantól egy átfogó csomag részeként további fontos beavatkozásként ismerjék el a férfiak heteroszexuálisan szerzett HIV-fertőzés kockázatának csökkentése érdekében.7 További kutatásokra van szükség ezen a területen: a körülmetélés hatása a szexuális viselkedésre, a nőkre gyakorolt hatása, illetve a férfiakkal szexuális kapcsolatot létesítő férfiakra gyakorolt hatása még nem ismert.

A HIV/AIDS-járvány elleni küzdelem legjobb módja kétségtelenül a kezelés. A “3 by 5” kezdeményezés egy ígéret volt arra, hogy 2005-ig 3 millió embernek biztosítanak antiretrovirális terápiát. Az elért lefedettség 1,3 millió volt, ami jelentősen elmaradt a céltól8. Ezen túlmenően az ellátás a világ gazdagabb régiói felé tolódott el: 2005-ben a felnőttek körében a teljes kielégítetlen szükséglet 76%-a a szubszaharai Afrikára esett.9 Néhány ország azonban drámai erőfeszítéseket tett és jó eredményeket ért el, például Botswana, amely 85%-os lefedettséget ért el.

A 2005-ös ENSZ világcsúcson a világ vezetői vállalták, hogy 2010-re az antiretrovirális gyógyszerekhez való egyetemes hozzáférésre törekszenek, és az országok és szervezetek fokozzák az erre irányuló erőfeszítéseiket. Az országspecifikus célok és a WHO munkatársainak hiánya azonban továbbra is akadályokba ütközik. A legnagyobb kihívást a betegek gyógyszeres kezeléshez való ragaszkodása jelenti, de a viselkedésbeli változást nehéz elérni, és nem reagál jól az oktatásra vagy a tudományos kísérleti körülményekre.

A HIV esetében az egyes országok jelentik a különbséget siker és kudarc között. Brazília, Thaiföld és Uganda különösen sikertörténetként említhető. A nemzeti erőfeszítések támogatása érdekében a nemzetközi közösségnek a paternalizmus helyett a felhatalmazást kell elősegítenie, a direkt helyett a megkönnyítést, a nyugati értékek erőltetése helyett a valódi “egyenlő értékű” elkötelezettséget, valamint az összes politika és ellátás fenntarthatóságának biztosítását.

A tuberkulózis (TBC) csökkenése Nagy-Britanniában az elmúlt két évszázadban bizonyos fokú önelégültséghez vezetett. A TBC-t azonban még nem sikerült legyőzni, sőt, a multirezisztens (MDR) TBC növekvő arányát és a kiterjedten gyógyszerrezisztens (XDR) TBC aggasztó növekedését tapasztaljuk. Ez nemcsak a fejlődő világot érinti, hanem a globalizáció következtében egyre inkább az Egyesült Királyságot is. Nem szabad alábecsülni ennek a problémának a nagyságát. A gyógyszerrezisztencia a természetben előforduló mutációk szelekciója révén alakul ki a gyógyszerek szubletális koncentrációi révén. Ez az egészségügyi rendszerek, az egészségügyi politikák, a gyógyszergyártók, a gyógyszerfelírók, a betegek ragaszkodása vagy ezek kombinációja miatt következik be.

A WHO becslései szerint 2006-ban 9,15 millió új TBC-s eset volt, beleértve körülbelül 489 000 MDR-TB-s, 40 000 XDR-TB-s, 700 000 HIV-vel összefüggő TBC-s esetet és 1,65 millió halálesetet. Az MDR-TB új esetek száma növekszik, különösen a volt Szovjetunióban, ami a közösségeken belüli aktív terjedésre utal. Az XDR-TB-t 2008 februárjáig 46 országban igazolták. Mivel mindkét fertőzés leépíti a CD4+ immunsejteket, a HIV és a TBC együttes fertőzése felgyorsítja mindkét betegség progresszióját. A HIV-prevalencia az új tbc-esetekben azokon a területeken a legrosszabb, ahol a HIV elterjedt, például a szubszaharai Afrikában, és ahol a leggyorsabban növekszik a HIV-fertőzés, például a volt Szovjetunióban.

A Lancet 2006-ban a dél-afrikai Tugela Ferryben végzett vizsgálatról számolt be.10 544 kultúrában pozitív tbc-s betegből 221 MDR-tbc-s és 53 XDR-tbc-s volt. Az XDR-TB betegek közül huszonhatot korábban nem kezeltek, és mind a 44 HIV-teszt pozitív volt. Az 53 XDR-TB-beteg közül 52 a vizsgálatot követő átlagosan 25 napon belül meghalt. Ezek a megdöbbentő eredmények egy egyedi jellemzőkkel bíró helyszínre korlátozódtak, de az ezt kiváltó körülmények máshol is megtalálhatók, és egyre több összefüggés figyelhető meg a HIV és a TBC-rezisztencia között, különösen a volt Szovjetunióban.

Mit sikerült eddig elérni? A DOTS-stratégia 1995-ös bevezetése óta az esetek 61%-os felderítési és 84,7%-os kezelési sikerességi arányt értek el, ami nem sokkal marad el a 70%-os, illetve 85%-os célértéktől. 1995 és 2006 között 31,8 millió tuberkulózisos esetet jelentettek be és kezeltek a DOTS keretében. De évente csak 12 000 MDR-TB-beteg részesül minőségbiztosított kezelésben, ami a globális szükségletnek mindössze 2,4%-a.

A nemzeti és nemzetközi vezetés és koordináció, valamint a közösségi aktivistákkal és a betegekkel való partnerség elengedhetetlen. A rezisztens törzsek sokkal összetettebbek, nehezebben kezelhetők és drágábban kezelhetők. A HIV-társfertőzés valószínűleg kisebb kitöréseket okoz, amelyek Afrikában észrevétlenek maradnak, Kelet-Európában pedig nem jelentik őket, és nagyon magas halálozási arányt mutatnak.

Egy hatékonyabb alapszintű TBC-kezelésre és az MDR- és XDR-TB kezelésének kiterjesztésére van szükség. A fejlődő világ legtöbb egészségügyi intézményében a fertőzésellenőrzési intézkedések siralmasak, és javítani kell rajtuk. Meg kell erősíteni a laboratóriumi szolgáltatásokat az esetek hatékonyabb kimutatása érdekében, és ki kell terjeszteni a rezisztens törzsek felügyeletét. A Lancet címlapján 2006-ban az állt, hogy “ha most nem teszünk lépéseket az XDR-TB jelentette veszély megfékezésére, az pusztító következményekkel jár a tbc-s betegek, különösen a HIV/AIDS-szel együtt fertőzöttek számára”; ez ma is ugyanúgy érvényes, mint akkor.

.