Diszkusszió
Vizsgálatunkban minden szűkületes csoport szignifikánsan szűkebb nyaki gerinccsatornát mutatott minden pedikuláris szinten a normál csoporttal összehasonlítva, kivéve a C5, C6 és C7 szinteken a C3-4 szűkületben szenvedő személyeknél. A nyaki gerinccsatornák szignifikánsan szűkebbek voltak mind a felső, mind az alsó pedikuláris szinteken az összes szűkült szegmens mellett. Ezek az eredmények megerősítik a korábbi tanulmányokat, amelyek azt mutatták, hogy a veleszületetten szűk nyaki gerinccsatorna fontos kockázati tényező a nyaki gerinccsatorna-szűkület kialakulásában.
Megállapítottuk, hogy a nyaki gerinccsatorna fejlődési morfológiai szerkezete különbözött a C3-4 szűkületben szenvedő és a C5-6 szűkületben szenvedő alanyok között. A nyaki gerinccsatorna átmérője a C4-es pediculus szintjén mindkét csoportban közel azonos volt; a többi pediculus szintjén azonban az értékek eltérőek voltak. A C3-4 szűkületben szenvedő alanyok a normális alanyokhoz képest csak a C3 és C4 pediculus szinteken mutattak szignifikánsan szűkebb sagittalis nyaki gerinccsatorna-átmérőt, és ugyanezen alanyoknál a nyaki gerincben a C3-C4 pediculus szinteken a többi szegmenshez képest szűk nyaki gerinccsatorna-szerkezetet mutattak (1A. ábra). Ezzel szemben a C5-6 szűkületben szenvedő alanyok a normál alanyokhoz képest szignifikánsan szűkebb sagittalis nyaki gerinccsatorna-átmérőt mutattak minden pediculusszinten, és szűk nyaki gerinccsatorna-szerkezetet a C4-C6 pediculusszinteken a nyaki gerincben, ugyanezen alanyok más szegmenseivel összehasonlítva (1B. ábra). A C3-4 szűkületben szenvedő alanyoknál csak a C3-4 szegmensben, míg a C5-6 szűkületben szenvedőknél csak a C5-6 szegmensben volt jelentős degeneratív porckorong-degeneráció a normál alanyokhoz képest. Ez a két szűkületes alany különböző patológiai folyamatokat mutatott a nyaki gerinccsatorna-szűkület kialakulásában.
A nyaki gerinccsatorna morfológiai struktúráinak fejlődése. A C3-4 szűkület. B C5-6 szűkület. C Több nyaki szegmens szűkület
A nyaki gerinc kinematikai változásait tekintve a C3-4 szűkületben szenvedő és a normális alanyok között a nyaki szegmensek mobilitásának eloszlásában kevés változás volt, leginkább a C5-6 szegmensben, majd a C4-5 szegmensben. A C5-6 szűkületben szenvedő személyeknél azonban a nyaki szegmentális mobilitás eloszlásának változásai nagyobbak voltak, főként a C4-5 szegmensben, majd a C5-6 szegmensben. Miyazaki és munkatársai arról számoltak be, hogy a C5-6 és a C4-5 szegmens járult hozzá a legnagyobb mértékben a nyaki gerinc teljes szögmozgékonyságához a normális nyaki porckorongokkal rendelkező személyeknél. A C5-6 és C4-5 szegmensek szerepe a teljes szögmozgékonyságban azonban jelentősen csökkent a súlyos porckorong degeneratív elváltozások esetén. Feltételezték, hogy a nyaki porckorongok degeneratív elváltozásai a C5-6 és C4-5 szegmensekben kezdődnek, mivel ezek a szegmensek bírják a legnagyobb mechanikai terhelést. Normális alanyainkban a C5-6 szegmensben volt a legnagyobb sagittális szegmentális mobilitás a nyaki gerincben, amelyet a C4-5 követett, ami összhangban volt Miyazaki és munkatársai eredményeivel. Eredményeink azt mutatták, hogy a C3-4 szűkületben szenvedő alanyoknál kisebb degeneratív változás volt a C5-6 szegmensben, amely a legnagyobb mértékben járul hozzá a nyaki gerinc teljes mobilitásához; ezért ennek a változásnak kisebb hatása lehet a nyaki szegmentális mobilitás eloszlására. A C5-6 szűkületben szenvedő alanyok azonban jelentős degeneratív változást mutattak a C5-6 szegmensben; ezért a nyaki szegmentális mobilitás eloszlását nagyobb mértékben befolyásolhatja, és eltolódhat a felső szomszédos szegmensbe, azaz a C5-6 szegmensbe, a C4-5 szegmensre, majd a C5-6-ra.
Mihara és munkatársai arról számoltak be, hogy az általuk vizsgált idős CSM-es betegek 40,9%-ánál kóros elváltozásokat észleltek a C3-4 szegmensben, és ez az előfordulási arány ötször nagyobb volt, mint a fiatalabb társaiknál megfigyelt. Továbbá azt feltételezték, hogy az alsó nyaki szegmensek mozgékonyságának életkorral összefüggő csökkenése elősegítheti a felső nyaki szegmensek mechanikai igénybevételét, ami a C3-4 szegmensben csatornaszűkülethez vezethet. Ez ellentmond a mi eredményeinknek, miszerint a C4-5, C5-6 és C6-7 szegmensek szegmentális mobilitása nem csökkent a C3-4 szűkületben szenvedő alanyoknál. Ők csak a C3-4 szűkület patogenezisét tárgyalták, amely az alsó nyaki szegmensek szűkületét követően alakult ki. Mi is feltételeztük, hogy a kétszintű szegmensekben kialakuló nyaki gerinccsatorna-szűkület patogenezisének hátterében más mechanizmus áll, mint a C3-4 vagy C5-6 szegmensekben kialakuló nyaki gerinccsatorna-szűkület patogenezisének hátterében.
A nyaki gerinccsatorna morfológiai szerkezete kétszintű nyaki szegmens-szűkület esetén hasonló volt, mint C5-6 szűkület esetén, ill, szűk nyaki gerinccsatorna-struktúrája volt a nyaki gerincoszlop C4-C6 pediculus szintjein. Ezenkívül a nyaki gerinccsatornák a C7 kivételével a kétszintű nyaki szegmentumszűkületben a C7-es kivételével minden pediculusszinten szignifikánsan szűkebbek voltak, mint a C5-6-os szűkületben (1C. ábra). A többszörös nyaki szegmensszűkületben szenvedő alanyok átlagéletkora szignifikánsan magasabb volt, és a C2-3 kivételével valamennyi szegmensben a porckorongok degeneratív elváltozásai jelentősebb romlást mutattak, mint a C5-6 szűkületben észleltek. Ezenkívül a C5-6 szegmensben a szűkület mértéke szignifikánsan nagyobb volt a kétszintű nyaki szegmensek szűkületében, mint a C5-6 szűkületében. Ezen eredmények alapján feltételezzük, hogy a C5-6 szegmens kezdeti szűkületét követően kétszintű nyaki szegmentum szűkület alakulhat ki. A több szegmensben szűkebb (13 mm-nél kisebb) nyaki gerinccsatornával rendelkezők a nyaki FSU több szegmensben történő degenerációjának fokozott kockázatának lehetnek kitéve.
Már korábban kimutattuk, hogy a nyaki gerincvelő kompressziója nagymértékben befolyásolja a nyaki gerinc sagittális szegmentális mozgását. A sagittalis szegmentális mobilitás minden szinten szignifikánsan csökkent a súlyos gerincvelő kompresszióval rendelkező szegmensekben a gerincvelő kompresszió nélküli szegmensekhez képest. A gerincvelő horizontálisan elmozdulhat, hogy megelőzze a gerincvelő kompressziója miatt kialakuló elváltozásokat. Súlyos gerincvelő kompresszió esetén azonban, amely befolyásolja a gerincvelő igazodását és gerincvelő impingementet okoz, a gerincvelő nem tud elmozdulni és kikerülni a kompresszióból, és ezért a szegmentális mozgás korlátozódásával járhat. Ebben a vizsgálatban a C5-6 szegmensben bekövetkezett súlyos gerincvelő kompresszió esetén a kétszintű nyaki szegmentum szűkületben szenvedő alanyoknál mind a C5-6 szegmens sagittalis szegmentális mozgékonysága, mind a nyaki gerinc teljes mozgékonysága jelentősen csökkent. Ilyen esetekben a szegmentális mobilitás eloszlása a felső szegmens felé tolódhat el, főként a C4-5 szegmensben, majd a C3-4 szegmensben. A felső nyaki szegmensek növekvő mechanikai terhelése is hozzájárulhat a nyaki gerinccsatorna-szűkület kialakulásához a felső szegmensekben.
Kimutattuk a nyaki gerinccsatorna-szűkület kialakulásának patogenetikai folyamatai és a nyaki kinematika közötti különbségeket a C3-4, C5-6 és a kétszintű nyaki szegmens-szűkület között. Eredményeink arra utalnak, hogy a nyaki gerinccsatorna fejlődési morfológiai szerkezete fontos szerepet játszik a nyaki csatornaszűkület kialakulásában a különböző szegmensekben. Sőt, a 13 mm-nél kisebb sagittalis nyaki gerinccsatorna-átmérővel rendelkező egyének fokozott kockázatnak lehetnek kitéve a nyaki gerinccsatorna-szűkület jövőbeli kialakulása szempontjából a felső nyaki szegmensekben az alsó nyaki szegmensek szűkületét követően.
Mindamellett néhány kérdés még ebben a vizsgálatban is megoldatlan maradt. Nem tárgyaltuk a klinikai megnyilvánulásokat, például a myelopathia tüneteit az egyes vizsgálati csoportokban. Ezért ezt a vizsgálatot kísérleti tanulmányként használva, a nagyobb betegpopuláció bevonásával végzett további kutatások segíthetnek számos megválaszolatlanul maradt kérdés megoldásában. Emellett a nyaki gerincvelő-szűkület patogenetikai mechanizmusainak részletei is tovább tisztázhatók.