Egy gyermek 4. fokozatú vesevérzésének konzervatív kezelése | Localizador

Discussion

A hasi traumák mintegy 10%-ában fordulnak elő vesesérülések.1 E sérülések mintegy 90%-a tompa trauma következménye, de csak 2%-uk igényel sebészeti beavatkozást.2 Tompa trauma esetén a vese a leggyakrabban sérült urológiai szerv. A vesesérülésekkel kapcsolatos szakirodalom nagy része felnőttekre vonatkozik, és keveset írtak kifejezetten a gyermekek vesesérüléseiről.3-5

Levy és munkatársai3 áttekintették a Philadelphiai Gyermekkórház traumaregiszterében szereplő 1175 gyermekbeteget, akiket 1987 és 1991 között kezeltek. Arról számoltak be, hogy a betegeknek csak 5,2%-ánál volt bruttó vagy mikroszkópos hematuria. A tompa hasi traumás betegek közel 14%-ának volt súlyos vesesérülése. Minden beteget nem műtétileg kezeltek, kivéve 1 beteget, akinél részleges nefrectomiát kellett végezni a folyamatos vérzés miatt. Ezek a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a vesetraumát nem műtétileg kell kezelni, és a műtétet a folyamatos vérzéssel küzdők számára kell fenntartani.

Smith és munkatársai4 20 beteget tekintettek át 3-5. fokozatú veseszakadással. Valamennyi beteget kezdetben nem műtéti úton kezelték. Csak 2 betegnél volt szükség sebészeti feltárásra. Minden nem műtétileg kezelt beteg jól gyógyult, és nem észleltek hosszú távú szövődményeket, beleértve a késleltetett hipertónia jeleit sem.

Carvajal Busslinger és Kaiser5 74 vesetraumás gyermekbetegről számoltak be, és megállapították, hogy 55 beteget konzervatívan kezeltek. A szerzők összehasonlították ezt a csoportot a műtéten átesett betegekkel, és megállapították, hogy a konzervatív módon kezelt traumás betegeknél rövidebb volt a kórházi tartózkodás, kevesebb szövődménnyel.

A közelmúltban Altman és munkatársai6 13 felnőtt beteget vizsgáltak 5. fokozatú veserepedéssel. Összehasonlítva azokat a betegeket, akiknek a traumáját műtéti vagy konzervatív módon kezelték, ezek a kutatók azt találták, hogy a műtéten átesett betegek hosszabb ideig tartózkodtak az intenzív osztályon, és több transzfúzióra volt szükségük. Azt javasolták, hogy a hemodinamikailag stabil betegeknél az 5. fokozatú veseszakadást nem műtéti úton kezeljék.

Úgy tűnik, hogy a szakirodalom támogatja a 4. vagy 5. fokozatú veseszakadással járó, hemodinamikailag stabil gyermekbetegek nem műtéti kezelésének gondolatát. Jelenleg nincsenek hosszú távú szövődményekről, például magas vérnyomásról szóló jelentések.