Discussion
A suprascapularis ideg sérülhet trauma, ismétlődő túlhasználat, térfoglaló elváltozás vagy iatrogén okok következtében. A leggyakoribb térfoglaló elváltozások a glenohumeralis ízületből eredő ganglionciszták. A leírt egyéb tumorok közé tartoznak a synovialis szarkómák, a Ewing-szarkóma, a chondroszarkóma, a metasztatikus vesesejtkarcinóma és az alaptöréshez társuló hematómák 1.
A leggyakoribb tünet a fájdalom, amely jellemzően a váll hátsó részén helyezkedik el, tompa fájdalommal jellemezhető, és a fej fölött végzett tevékenységek hatására súlyosbodik. A betegek jelentős részénél a fő tünet a gyengeség, és kevés fájdalom vagy fájdalom nélkül jelentkezik. Egyes betegek teljesen tünetmentesek – ezekben az esetekben az atrófia véletlen leletként mutatható ki 2.
A ganglionciszták és a labralis szakadások között nagyon erős kapcsolat áll fenn. 1994-ben Tirman és munkatársai3 egy olyan vizsgálatról számoltak be, amelyben minden glenoid labralis cisztában szenvedő beteghez labralis szakadás is társult. Ez hasonló egy 2002-es tanulmányhoz 4, amely arról számolt be, hogy az MRI-vel dokumentált ganglionciszták 89%-a labralis szakadással társult.
A mi esetünkben érdekes volt a ciszta sűrű vérzéses tartalma, ellentétben a szokásos tiszta synovialis folyadékkal. Intraoperatívan a sebész valójában azt gondolta, hogy talán egy váratlan érrendszeri malformációval van dolga, és egy gerinctűt helyezett be, hogy először részlegesen leszívja a cisztát, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az nem töltődik újra. A vérzést nagy valószínűséggel egy érnek a cisztába való beszakadása okozta, ami a ciszta méretének gyors növekedéséhez vezetett, és magyarázatot ad az MRI-vizsgálaton látható hatalmas cisztára, annak ellenére, hogy a betegnek csak rövid, 2 hónapos vállfájdalma volt. A több kis ér jelenléte a ciszta hátsó peremén (2. ábra) erősen alátámasztja ezt az elméletet.
A vállideg suprascapularis beszorulásának kezelése konzervatív vagy műtéti lehetőségekből áll. A konzervatív kezelés általában a mozgástartományra és az izomerősítő gyakorlatokra összpontosító fizioterápiát jelent.
Az e ciszták tűs aspirációjával kezelt betegeknél a kiújulási arány 2 év alatt akár 48% is lehet4. Ezzel szemben a labralis defektus rögzítésével, a ciszta kimetszésével vagy anélkül kezelt betegek nagyobb elégedettségi arányról számolnak be, mint a nem műtéti kezelést alkalmazó csoportban 4,5. Azok a betegek, akiknél a ciszta sebészi kimetszése és a labralis defektus rögzítése történt, a legmagasabb elégedettségről számoltak be az összes csoport közül 4.
Összefoglalva, a suprascapularis ideg kompressziója másodlagosan egy paralabralis ganglion cysta miatt, bár nem gyakori, a differenciáldiagnózis részét kell képeznie a hátsó vállfájdalomra panaszkodó betegnél, még szignifikáns trauma hiányában is. A labralis szakadással való gyakori társulása miatt a váll artroszkópos értékelése fontos a műtéti kezelés során, és a labralis szakadás helyreállítása kulcsfontosságú a ciszta kiújulásának megelőzése és a jó hosszú távú eredmények elérése érdekében.
.