Poliéter, az egyszerűbb vegyületek (monomerek) sok molekulájának összekapcsolásával vagy polimerizálásával előállított szerves anyagok osztályának bármelyike, amelyek között éterkapcsolatok jönnek létre; a poliéterek, amelyek molekulaszerkezete lehet láncszerű vagy hálózatszerű, a polimerek szokatlanul változatos csoportját alkotják.
A polietilénglikolok vízben oldódó folyadékok vagy viaszos szilárd anyagok, amelyeket kozmetikai és gyógyászati készítményekben, valamint emulgeáló vagy nedvesítőszerek és kenőanyagok gyártásában használnak. A polipropilén-glikolok olyan, többnyire vízben nem oldódó folyadékok, amelyeket az ipari folyamatokban a habzás elnyomására, valamint poliuretángyanták, hidraulikus folyadékok és különféle más anyagok előállítására használnak.
A bevonatok és ragasztók formájában széles körben használt epoxigyantákat úgy állítják elő, hogy a folyékony poliétereket a hosszú láncú molekulák hálózatba kapcsolásával, a kikeményedésnek nevezett folyamat során folyékony poliéterekből olvadékony szilárd anyagokat állítanak elő. A fenoxigyanták az epoxikhoz hasonló poliéterek, de a polimerek nagyobb molekulatömegűek, és nem kell őket kikeményíteni; főként fémalapozóként használják őket. A polifenilén-oxid-gyanták, mint például a Noryl, nagymértékben ellenállnak a víznek és a magas hőmérsékletnek (175°-300° C; 350°-575° F). A Pentont, egy klórtartalmú poliétert, amelyre sok vegyszer nem hat, tárolótartályok és hasonlók bélelésére használt lemezekké gyártják.