Nos, ez nem egy olyan kérdés, amit egy grillezés vagy egy vasárnapi családi pecsenye alkalmával hallana felvetni, de ha többet szeretne tudni a steak eredetéről, olvasson tovább. Legközelebb, amikor kínos csend lesz a vacsoraasztalnál vagy a grill körül, néhány érdekes ténnyel leszel felvértezve a marhahúsod eredetéről.
A bikaszarvasmarha (Bos Taurus Taurus Taurus) európai eredetű szarvasmarhára utal. Az olyan fajták, mint az Angus, a Hereford és a Charolais a legismertebb fajták közé tartoznak, amelyek mind hűvösebb éghajlathoz alkalmazkodtak, és Ausztráliában jellemzően a mi déli régióinkban élnek.
Az Indicus marha (Bos Taurus Indicus) ezzel szemben az indiai Zebu vagy Brahman eredetű fajták gyűjtőneve. Jellegzetes púpos hátuk és egyéb fizikai jellemzőik, mint például a nagyobb fülek és a rövidebb szőrzet, amelyek miatt jobban alkalmazkodnak a forró és száraz éghajlathoz, mint európai szomszédaik. Ezek a trópusi körülményekhez alkalmazkodott állatok olyan fajták, amelyeket különösen Queensland és az Északi Terület szarvasmarha-termelő vidékein találunk.
Az eredeti taurusaink (shorthorn és hereford) Nagy-Britanniából származnak, és 1788-ban kerültek Ausztráliába. Az 1800-as évek végén azonban, nem sokkal azután, hogy Ausztráliában megkezdődött a kereskedelmi szarvasmarhatartás, nyilvánvalóvá vált, hogy a Taurus és az Indicus fajok keresztezésére szükség lesz, mivel a trópusi betegségek, például a kullancsláz és a zord éghajlat szedte áldozatait.
Az első Indicus fajta (Brahman) megérkezésével az 1900-as évek elején az északi legeltetők ebben a korábban konzervatív és hagyományos szarvasmarhatartásban úttörőkké váltak, akik elhivatottságukkal és könyörtelen kemény munkájukkal élen jártak az olyan új keresztezett fajták kifejlesztésében, mint a Belmont Red és a Droughtmaster.
Mit jelent mindez a steakek kedvelőinek?
Ha a helyi étteremben, szupermarketben vagy hentesnél vásárol egy kiváló minőségű marhahúst, az nagy valószínűséggel egy déli legeltetett fajtából, például az Angus vagy a Charolais fajtából származik. A bikák jobb minőségű húst adnak, jobb ízzel, márványozottsággal és zsengeséggel (hogy pontosan miért van ez így, azt számos folyamatban lévő tudományos tanulmány vizsgálja), és általában a marhahúst kedvelő lakosság fogyasztja őket itt Ausztráliában, vagy a koreai, japán és orosz prémium exportpiacokra szánják.
Az Indicus viszont a Taurusnál jellemzően gyengébb minőségű hússal leginkább Ázsiába exportált élő hús, vagy az amerikai hamburgerpiacra szánt csomagolt hús.
Az biztos, hogy ezeknek a Taurus és Indicus állatoknak a családfája a jövőben tovább fog nőni új keresztezések bevezetésével, hogy kiszolgálják a folyamatosan változó fogyasztói piacot, és hogy fejlődjenek és alkalmazkodjanak az éghajlat és a fizikai környezet változásaihoz. Ez nagy szerencsénkre azt jelenti, hogy végső fogyasztóként még egészségesebb és jobb ízű marhahús előnyeit élvezhetjük majd.