How Productivity Growth Shifts the AS Curve
Hosszú távon az AS-görbét eltoló legfontosabb tényező a termelékenység növekedése. A termelékenység azt jelenti, hogy adott mennyiségű munkával mennyi kibocsátást lehet előállítani. Ennek egyik mérőszáma az egy dolgozóra jutó kibocsátás vagy az egy főre jutó GDP. Idővel a termelékenység nő, így ugyanazzal a munkamennyiséggel több kibocsátást lehet előállítani. Történelmileg az egy főre jutó GDP reálnövekedése egy olyan fejlett gazdaságban, mint az Egyesült Államok, átlagosan évi 2-3% volt, de a termelékenység növekedése bizonyos hosszabb időszakokban, például az 1960-as években és az 1990-es évek végétől a 2000-es évek elejéig gyorsabb volt, illetve az 1970-es évekhez hasonló időszakokban lassabb. A termelékenység magasabb szintje jobbra tolja az AS-görbét, mivel a termelékenység javulásával a vállalatok minden árszinten nagyobb mennyiségű kibocsátást tudnak előállítani. (a) a termelékenység kifelé irányuló elmozdulását mutatja két időszakon keresztül. Az AS-görbe SRAS0-ról SRAS1-re SRAS2-re tolódik ki, az egyensúlyi helyzet pedig E0-ról E1-re E2-re tolódik. Vegyük észre, hogy a termelékenység növekedésével a munkavállalók több GDP-t tudnak előállítani. Így a teljes foglalkoztatottság a potenciális GDP magasabb szintjének felel meg, amit az LRAS jobbra tolódásaként mutatunk be az LRAS0-ról LRAS1-ről LRAS2-re.
A SRAS-görbe jobbra tolódása nagyobb reál-GDP-t és az árszínvonalra lefelé irányuló nyomást eredményez, ha az aggregált kereslet változatlan marad. Ha azonban ez az SRAS-eltolódás a termelékenység növekedésének növekedése miatt következik be, amit jellemzően évi néhány százalékpontban mérünk, akkor a hatás néhány hónap vagy akár néhány év alatt viszonylag kicsi lesz. Emlékszik, hogy a Choice in a World of Scarcity (Választás a szűkösség világában) című fejezetben azt mondtuk, hogy egy nemzet termelési lehetőségeinek határa rövid távon rögzített, de hosszú távon eltolódik? Ez ugyanez a jelenség egy másik modell segítségével.