A televíziós műsorszolgáltatásban általában kétféle szkennelési módszert használnak. Ezek a progresszív és az interlaced letapogatás, amelyeket a videó megjelenítésére használnak. A televíziók mozgóképeket állítanak elő, amelyeket egy stúdióból sugároznak egy antennára. Ez a televíziózás aranykorában gyakori volt, de manapság inkább a kábeles és az OTT streaming terjedt el. A sugárzott televíziózás még mindig széles körben elérhető és ingyenes (szponzorált reklámokkal).
Ezek a szkennelési módszerek határozzák meg a videoképek továbbításának technikáját. Ezek olyan jelek továbbítására vonatkoznak, amelyek a felbontás sorait képviselik a televízió képernyőjének kijelzőjén. Hagyományosan ehhez a CRT-t (katódsugárcső) használták, de ma már elterjedtebbek az LCD (folyadékkristályos kijelzők). A jelek olyan mintákat továbbítanak, amelyekkel a CRT sorokat ír a televízió képernyőjére. A vonalak a videót jelképezik, és másodpercenként többször íródnak a képernyőre a pásztázásnak nevezett folyamat során.
A pásztázási sebesség azt jelenti, hogy hányszor ismétlődik a vízszintes vonalak, azaz mezők íródnak a képernyőre a videó megjelenítéséhez. Ez ugyanazt a frekvenciát használja, mint az elektromos hálózat, másodpercenként 50 vagy 60 mezőt vagy Hz-et. Másodpercenként 25-30 képkocka (fps) kerül elküldésre. Észak-Amerikában a monokróm (fekete-fehér) rendszer 525 pásztázó sort használ, amelyeket 30 Hz-es frekvenciával továbbítanak, ami 15 750 Hz (525 × 30) vízszintes pásztázási frekvenciát jelent. A színes televíziós rendszer szintén 525 pásztázó sort használ, de a pásztázási frekvencia 15 734 Hz-re van beállítva. Ezt azért tették, hogy a két rendszer még évekig kompatibilis maradjon egymással.
Interlaced Scans
Az interlaced scans a képkockát páratlan (1,3,5 …) és páros (2,4,6 …) sorszámú sorokként továbbítja 1/60 másodpercenként (60 Hz-re vonatkoztatva). A folyamat újra és újra megismétlődik, és a megjelenített sorok minden egyes sorozata az, amit mezőnek nevezünk. Valójában egyszerre csak a képkocka fele kerül átvitelre, de ez olyan gyorsan történik (1/60 másodperc), hogy az emberi szem számára ez nem észrevehető. Elég gyorsan történik ahhoz, hogy a nézők a teljes képkockát lássák, de előfordulhat némi villódzás.
Az interlaced szkennelés hátránya, hogy a képkockán belüli mozgás mozgási leleteket okozhat. Ez akkor fordul elő, ha a mozgás nagyon gyors, hogy észrevehető különbségeket okoz a mezők pozíciójában. Erre példa, amikor sporteseményeket veszel fel igazán gyors mozgással, sok artefakt keletkezhet. A nézők is észrevehetik a villódzást az interlaced kijelző képernyőjén, például amikor műholdas adásból néznek tévét. Ez fésülködési hatást (szaggatott élek) eredményez, ami valóban befolyásolhatja a képminőséget a képernyőn. Ez azt jelenti, hogy a képkockák nem teljesen szinkronban vannak a tényleges mozgással. Az interlacing ennyire rossz lehet, de sok rendszer használ deinterlacing technikákat, hogy minimalizálja ezt a problémát. Ez a mozgás elmosódásával megszünteti a fésülködési hatást. A deinterlacing eljárás nem tökéletes, és attól függ, hogy a rendszert mennyire jól tervezték meg a kijelzőn vagy a feldolgozóegységen (pl. kábeldoboz).
A sávszélesség megtakarítása a fő oka az átlapolt szkennelés használatának. Azáltal, hogy egyszerre csak a képkocka felét küldi el, megtakarítja a hálózaton történő információátvitelhez szükséges sávszélességet. Önmagában valójában nem használ kevesebb sávszélességet. Ha az átviteli csatornája 8 MHz, nem csökken alacsonyabb értékre, továbbra is 8 MHz marad. Ehelyett gondoljon erre: megduplázza a videó képkockasebességét anélkül, hogy több sávszélességet fogyasztana.
A több sávszélesség igénylésével az a probléma, hogy minél nagyobb a sávszélesség, annál drágább és bonyolultabb lesz a tartalom előállítása és sugárzása. Egy példa: a PAL (Phase Alternating Line) rendszerben az átlapolással másodpercenként 50 mezőt igényel (25 páratlan sor, 25 páros sor). Interlaced esetén 1/50 másodpercenként egy fél képkocka kerül elküldésre, kisebb sávszélesség-igény mellett. Ha a teljes képkockát küldenénk, az további 8 MHz-et igényelne, így nagyobb sávszélességre lenne szükség.
Progresszív letapogatás
A progresszív letapogatásnál a teljes képkocka egyszerre kerül továbbításra. A képkocka összes sora egyszerre rajzolódik ki, hogy kitöltse a képernyőt. A progresszív beolvasás ideálisabb a digitális átvitelhez, mint a régebbi interlaced beolvasási technikák. Az 1990-es évek elején vált a HD (nagy felbontású) TV-képernyőknél használt műszaki szabvánnyá.
A teljes képkocka egyszerre történő továbbítása révén csökkenti a villódzást és az artefaktumokat. A videó simábbnak, valósághűbbnek és kiváló minőségűnek tűnik. Ez lehetővé teszi a videóról készített állóképek rögzítését észrevehető artefaktumok nélkül a képen. Ez nagyszerű a szuper lassított mozgású videókhoz, amelyek valóban megörökítik a részleteket. Nincs szükség szándékos homályosításra (anti-aliasing) sem, hogy minimalizálja az olyan problémákat, mint a fésülködés. Ez jó a nézők számára, mivel a kevesebb villódzás kevesebb szemterhelést jelent. A nézők sokkal hosszabb ideig nézhetik anélkül, hogy a szemük elfáradna.
A progresszív videó drágább, de a független filmkészítők körében kívánatos. Ez azért van, mert a kinézete olyan, mint a filmé. A szkennelési technika a legtisztább képet eredményezi anélkül, hogy túl sok artefaktumtól kellene tartani. Emellett lehetővé teszi a gyors mozgású videók jobb megtekintését, mint például a filmek és sportok akciójeleneteiben.
Deinterlacing
Az interlaced pásztázást eredetileg a hagyományos analóg SD (Standard Definition) adásokban használták, mivel hatékonyabb volt a videó átvitelében. Azonban ez nem egyenletes annak ellenére, hogy megbízható. Az OTA-jelek többnyire még mindig az interlaced technikát használják a televíziózásban. Ez szükségessé teszi a deinterlacing használatát a progresszív pásztázásra való átalakításhoz, amikor a jelet a kijelzőre küldik.
A deinterlacing az interlaced videót nem interlaced vagy progresszív formára alakítja át. A televíziókészülékek és a számítógépes monitorok támogatják a progresszív pásztázást, így sokkal jobb videót vagy digitális kimenetet jelenítenek meg. Ezt a legtöbb modern DVD-lejátszó, Blu-ray lejátszó, LCD/LED HDTV, digitális projektorok, TV set-top boxok, professzionális műsorszóró berendezések és számítógépes videólejátszók különböző minőségben (nem mind egyforma minőségű) beépítették.
Szinopszis
A videó rögzítése, lejátszása és továbbítása progresszív vagy interlaced technikát használt. Az interlaced a műsorszóró iparban gyökerezik, és hatékonysága és megbízhatósága miatt még mindig széles körben használják. A progresszív a jobb minőségű kijelzőkhöz ideális a simább videokimenethez.
A szemünk nem igazán érzékeli a tévénkben zajló átmeneteket. Az interlaced pásztázást használó szabványos kijelzőkön rendben kellene lennie, de a villogás és a műalkotások észrevehetőek. A progresszív képernyőkön, mint például a számítógépes monitorok, ez még rosszabb lesz, ezért először deinterlacingre van szükség, mielőtt megjeleníthető lenne. A progresszív általános előnye a képminőség, ha videólejátszásról van szó. Az interlaced kijelzők azonban még mindig alkalmasak az alacsonyabb költségű videolejátszásra.
Az interlaced videó felvételek készítésekor ismert problémák a mozgási artefaktumok. Ez a tartalom több utólagos szerkesztését igényli, ami több időt és költséget emészt fel. Ezért van szükség a szerkesztőknek az interláncmentesített videóra. Erre azért is szükség van, mert a legtöbb modern kijelző progresszív pásztázást használ.
A kijelzők, például egy TV kiválasztásakor a marketingben 720i, 1080p, 2160p stb. szerepel. Az “i” betű az interlacedet, míg a “p” a progresszívet jelöli. A progresszív kijelzők felé mutató trend az OTT streaming video-on-demand tartalmak és a digitális média (pl. DVD, Blu-ray stb.) miatt most jobban elterjedt. A digitális videojelek jobban alkalmazkodnak a progresszív pásztázási módszerekhez. Ha összehasonlít egy 60 Hz-es progresszív és egy 60 Hz-es interlaced képet, a progresszív letapogatású kép sokkal simábbnak tűnik. Bár az interlaced videojeleket még mindig használják a műsorszórásban, az interlacing-mentesítő funkcióval rendelkező progresszív kijelzők jobb választásnak bizonyulnak a videokimenethez.