A tenger alatti kanyonok a Föld legnagyobb tenger alatti tájképi jellemzői közé tartoznak, és a kontinensekről a mélytengerbe szállított terriner és karbonátos üledékek nagy részének útvonalaként szolgálnak. A kanyonok jellemzően nagy tenger alatti ventilátorokkal és gravitációs áramlatokkal társulnak, ami mutatja, hogy az üledékszállításban fontos szerepet játszanak. Ausztrália északkelet-ausztráliai kontinentális lejtőjén számos tenger alatti kanyon vágja be a Nagy-korallzátony peremét, amelyek a peremet szegélyező mély vályúkban és medencékben végződnek.
Kanyonok Cooktown előttAz északkelet-ausztráliai tenger alatti kanyonok a mély Great Barrier Reef egyik legjobban feltáratlan tengeri ökoszisztémáját képviselik. A Cairns és Cooktown közötti talapzat peremén folyik a világ első számú sporthorgászata a fekete marlinra, amely évente érkezik ívásra, és a kanyonok feláramlásával kapcsolatos táplálékkal táplálkozik. A GBR északi peremének nagy területeit, amelyek a világörökségi területen belül fekszenek, zöld “tilalmi” övezetekbe sorolták, de a tenger alatti kanyonok ökoszisztémáinak részletességéről és összetettségéről kevés ismerettel rendelkeztek.
2007 óta a Marine National Facility segítségével és más hajókkal, például az RV Sonne és az RV Melville hajókkal együttműködve többsugaras echoszondákkal és fenékprofilerekkel térképezzük fel ezeket a tenger alatti kanyonokat. A többsugaras és szeizmikus adatok a kanyonok, omlásnyomok és földcsuszamlások látványos hálózatát tárják fel a kontinentális lejtőn és a mélyebb medencékben. Ezek az adatok egyedülálló betekintést nyújtanak azokba az alapvető folyamatokba, amelyek a GBR peremének geológiai fejlődését alakították.
Kanyonok Cairns partjainálA lejtőbe vágó számos (több mint 100) V alakú kanyont látunk, ami arra utal, hogy legalább 400 km hosszúságban aktív erózió zajlott. A kanyonok fejei körül 200-300 m mélységben feszültségi repedések és kisebb tápláló kanyonok figyelhetők meg. A kanyonok gyakran végződnek csúszásnyomokban és törmelékmezőkben, ahol a lejtőn felfelé haladó erózió csökkentette a peremvidéki üledékek stabilitását. Cairns partjainál a kanyonok több mint 1000 m mélységben esnek le a Queensland-vályú fenekére. Cooktown partjainál a kanyonok több mint 2000 m mélységbe esnek.
Néhány kanyon közvetlenül a tenger felől fekszik a külső peremzátony-zátonyoktól, az úgynevezett szalagzátonyoktól. Bizonyos helyeken azonban egyes kanyonok ténylegesen bemetszik a kontinentális talapzatba a zátonyzátonyok közötti átjáróknál. Úgy tűnik, hogy ezek a talapzatot bevágó kanyonok a legaktívabbak, a szonár visszaverődési térképek nagy fényvisszaverő képességű pixeleket mutatnak a durva szemcséjű, sekélyvízi korallos üledékekről, amelyek gravitációs áramlásként vagy turbiditként szállítódnak a mélyebb medencékbe, körülbelül 2 km mélységig.
Az adatok segítségével bővítjük alapvető ismereteinket arról, hogyan alakult az északkelet-ausztráliai perem az idők során, és milyen szerepet játszanak ezek a kanyonok az üledékek mélytengerbe való szállításában. A korábban gyűjtött mély üledékmagokat például arra használjuk, hogy megértsük, hogyan reagált a GBR a múltbeli éghajlatváltozásra és tengerszint-változásra. A részletes 3D térképek segítenek majd abban is, hogy a jövőbeni expedíciók során célzott területeket válasszunk az e kanyonokhoz kapcsolódó mélytengeri ökoszisztémák jobb megértéséhez.
Film
Térkép
Kiegészítő média
- Peer-reviewed literature – Morphology and controls on the evolution of a mixed carbonate-Siliciclastic submarine canyon system
- Peer-reviewed literature – Variation in canyon morphology on the Great Barrier Reef margin
- Peer-reviewed literature – A 60 ky record of mixed carbonate-siliciclastic turbidite deposition from the Great Barrier Reef
- Related blog post – Secrets of the Great Barrier Reef submarine canyons
- Peer-reviewed literature – Late Pleistocene history of turbidite sedimentation in a submarine canyon