Pseudomonád, a Pseudomonadaceae családba tartozó bármely baktérium, egy nagy és változatos csoport, amely négy fő nemzetséget és több száz fajt foglal magában. Az egyes sejtek pálcika alakúak, gyakran íveltek, átlagosan kb. 1 μm (mikrométer; 1 μm = 10-6 méter) átmérőjűek és több mikrométer hosszúak. A legtöbb faj sejtjei különállóak és nem fonalakkal kapcsolódnak össze; sok közülük mozgékony, egy vagy több, általában végállóan elhelyezkedő flagella (ostorszerű függelék) hajtja őket. Egyes vízi fajok sejtjei hosszú szálakkal vagy szárakkal (holdfastok) kapcsolódnak a felszínhez.
A család legtöbb faja a talajban vagy a vízben található; néhányuk betegségeket okoz a növényekben, néhányuk pedig súlyos betegségeket okoz az emberben és más emlősökben. A nagyon gyakori és elterjedt Pseudomonas aeruginosa az emberre nézve opportunista kórokozó, amely antibiotikum-rezisztens fertőzéseket okoz a legyengült ellenálló képességű személyeknél. A sebészeti sebek és súlyosan megégett szövetek kórházi fertőzéseiben, valamint az immunszuppresszív gyógyszerekkel kezelt rákos betegek halálos kimenetelű fertőzéseiben is szerepet játszott. A Burkholderia mallei, amely a lovak és szamarak takonykórját okozza, alkalmanként patogén az emberre nézve, és a B. pseudomallei okozza a melioidózist, az ember és más emlősök ritka, de rendkívül halálos trópusi tüdőbetegségét. A B. cepacia a P. aeruginosa-hoz hasonlóan súlyos tüdőfertőzéseket okoz a cisztás fibrózisban szenvedő embereknél.
Egyes pseudomonádok növényi betegségeket okoznak: A P. syringae a lilában, citrusfélékben, babban és cseresznyében; a Ralstonia solanacearum pedig a burgonyában, paradicsomban, dohányban és más növényekben.
A Xanthomonas a baktériumok között egyedi sárgás sejtpigmentjei miatt különbözik. Fajai okozzák az őszibarack (X. pruni) és a paradicsom (X. vescicatoria) bakteriális foltosságát, a szőlő rákos megbetegedését (X. ampelina) és a káposztarepce számos érbetegségét (X. campestris).