A pyelonephritis osztályozásához figyelembe kell vennünk, hogy vannak-e szövődmények, és hogy a fertőzés mennyi ideje áll fenn. A leggyakoribb felosztás az akut és a krónikus pyelonephritis között van, amelyek viszont feloszthatók szövődményes vagy szövődménymentes, egy- vagy kétoldali, vagy más típusokra a különböző folyamatokkal való társulástól függően, mint például a xanthogranulomatosus pyelonephritis.
Akut pyelonephritisSzerkesztés
Ez a forma a vese parenchimájának a húgyúti fertőzéshez másodlagos fertőzése, de a vese kolonizációja távoli fertőzési gócokból hematogén módon is előfordul. A legtöbb esetben az Escherichia coli baktériumot izolálják, de más mikroorganizmusok is előfordulhatnak: Staphylococcus aureus, Pseudomonas aeruginosa, Salmonella spp, Mycobacterium tuberculosis, Candida spp és egyéb disszeminált mikózisok.
Az AP kialakulásának leggyakoribb mechanizmusa a mikroorganizmusoknak a húgyhólyagból a húgyvezetékeken keresztül a vesemedence felé történő feljutása, a mikroorganizmustól és a gazdaszervezettől egyaránt függő különböző kedvező körülményeknek köszönhetően, főként a mikroorganizmusok urotheliumhoz való tapadási mechanizmusával és mechanikai tényezőkkel, például vizeletáramlási akadály, trauma, vesicoureteralis reflux, neurogén hólyagműködési zavar vagy hólyagkatéter megléte miatt.
Szövődményes akut pyelonefritisz, amely immunszupprimált vagy a húgyutak anatómiai és/vagy funkcionális elváltozásaiban szenvedő betegeknél alakul ki: többek között daganatok, szűkület, terhes nők és cukorbetegek. Az ismétlődő fertőzések vagy a prosztata fókusszal rendelkező férfiak szintén komplikáltnak tekinthetők.
Emphysematosus pyelonephritisSzerkesztés
Az emphysematosus pyelonephritis a vese nekrotikus fertőzése, amelyet gáz jelenléte jellemez a vese parenchimán belül, a kiválasztó struktúrákban vagy a perirenális terekben. Ez egy ritka, főként cukorbetegeket érintő folyamat, amely a nem anaerob gázképző baktériumok elszaporodásával jár együtt. Ez is egy súlyos folyamat, amely a szeptikus sokk és az ebből eredő többszervi diszfunkció szindróma következtében gyors halálhoz vezethet. A diagnózist olyan pyelonefritisz esetén kell feltételezni, amely nem reagál jól a kezelésre, vagy a súlyosság jeleit mutatja, különösen cukorbetegeknél. A választás a komputertomográfiára esik, mivel a gáz jelenlétén alapuló biztos diagnózist és a prognosztikai értékkel bíró radiológiai besorolást is lehetővé teszi. A terápiás megközelítés a beteg klinikai állapotának és a CT-felvételek ismételt elemzésétől függ. Korai antibiotikumos kezelést igényel. A legtöbb esetben a kezelés első lépése szinte mindig a perkután drénezéssel történő kiürítés, de az esetleges mentő nefrectomiát nem szabad halogatni.
Krónikus pyelonephritisSzerkesztés
Ez egy húgyúti fertőzés, amely súlyosabb, mint az akut forma. Krónikus pyelonefritisz sokkal gyakrabban fordul elő, ha úgynevezett vesico-ureteralis reflux áll fenn, olyan veleszületett szerkezeti rendellenességek miatt, amelyek megakadályozzák a vese gyűjtőtubulusainak normális kiürülését. A legrettegettebb szövődmény a vesetubulusok károsodása, amely krónikus veseelégtelenségig fajulhat. In some cases there may be sepsis.
This form is an infection of the renal parenchyma originating secondary to a urinary tract infection, but colonisation of the kidney also occurs haematogenously from distant infectious foci and can cause death.
As a congenital defect infection, it is most often diagnosed in children, sometimes late, when renal damage is too advanced.
This form is a congenital infection of the renal parenchyma originating secondary to a urinary tract infection, but colonisation of the kidney also occurs haematogenously from distant infectious foci and can cause death.
As a congenital defect infection, it is most commonly diagnosed in children, sometimes late, when renal damage is too advanced.