Ez az 1969-ben készült album az egyik későbbi felvételük. (A képen balról jobbra) Tommy Hall, J.C. Leonard, Wilda Combs, Ettie Dillon és (ülve) Ralph Bays
“Ne nyugtalankodjék a szívetek; hisztek Istenben, higgyetek bennem is.Atyám házában sok lakóház van;ha nem így lenne, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, visszajövök, és magamhoz veszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is” (János 14:1-3 NKJV).
Minél idősebb leszel, annál inkább rájössz, hogy az írónak, Thomas Wolfe-nak igaza volt, amikor azt mondta: “Nem mehetsz haza újra.”
Erről szól a régi dal, a “Rank Stranger”, amelyet Albert E. Brumley írt a Missouri állambeli Powellből 1942-ben. A dalszöveg egy férfi látogatását írja le gyermekkori otthonában, ahol már nem talált senkit, akit felismert volna. Bármerre is nézett a régi lakóhelyén, az emberek, akikkel találkozott, “rangidegen” (“teljesen”) idegennek tűntek számára, “se anyát, se apát, se barátot” nem látott.
A dal egy Stamps-Baxter gospel daloskönyvben szerepelt, amelyet anyám és gospel kvartettje gyakran használt. Az együttes neve a Willow Branch Quartet volt, a Willow Branch baptista templomról elnevezve, amelyet déd- és ükapám alapított, és ahol később megkereszteltek. Az eredeti együttesben a tizenéves édesanyám, Wilda Dillon énekelt, az ő édesanyja, Ettie Dillon, alt, J. C. Leonard (a borbély, akitől az első hajvágásomat kaptam), tenor, és Harold Shaffer, basszus. Az első három tag alkotta az együttes magját közel 40 éven át. De Shaffer, az eredeti basszusénekes meghalt, és az évek során több basszusénekes váltotta fel. Köztük volt Howard Overbey, és végül, az együttes utolsó 20 évében Tommy Hall (a 7. osztályos történelemtanárom), aki a basszus hangja mellett zongorázott és gitározott is. Ahogy a csoport eltávolodott az acapella eredetétől, egy másik gitárossal is kiegészült, Ralph Bays nagybátyámmal.
A kvartett székhelye a virginiai Bristolban volt, és jól ismert volt a templomokban és a rádióállomásokon a környező államokban, Tennessee-ben, Észak- és Dél-Karolinában, Nyugat-Virginiában és Kentuckyban. Az évek során számos 78-as, albumot és 45-ös lemezt rögzítettek. Gyakran hallották őket élőben énekelni a WFHG rádióállomáson Bristol belvárosában vasárnap délutánonként.
Ralph Stanley önéletrajza szerint az egyik ilyen vasárnap délutánon ő és a testvére, Carter áthajtottak Bristolon, és először hallották a “Rank Stranger” című dalt a rádióban, amelyet anyám és a Willow Branch Quartet énekelt.
Valójában Stanley egyik könyvének kutatója keresett meg néhány évvel ezelőtt éppen ezzel a történettel kapcsolatban. Meg tudtam neki erősíteni, hogy anyám 1956-ban (egy régi 78-as lemezen) felvette a “Rank Stranger”-t, és hogy a kvartettjét gyakran kérték fel a dal eléneklésére.
Itt van, amit Stanley önéletrajzában ír erről:
“Emlékszem, hogy az ötvenes években hallottunk egy gospelegyüttest, a Willow Branch Quartetet. Bristol környékén játszottak… Éppen egy koncertre mentünk, a rádiót hallgattuk, amikor meghallottuk, hogy a Willow Branch Quartet a “Rank Stranger” című dalt adja elő. Volt benne valami, ami megragadta Cartert és engem. Még sosem hallottuk ezt a kifejezést, hogy “rangidegen”. A dal arról szólt, hogy idegennek érezzük magunkat ebben a világban, még a saját családunkkal, barátainkkal és szomszédainkkal is, és hogy a következő világ majd mindent helyrehoz… Azt hiszem, ez lett a legnépszerűbb dal, amit a Stanley Brothers valaha is énekelt.” (Ralph Stanley, Man of Constant Sorrow: My Life and Times, Penguin Books, 2009, 384. o.).
2013 októberében az észak-karolinai Rocky Mountban részt vehettem egy Ralph Stanley-koncerten. Megkértem, hogy dedikáltassa az önéletrajzát, és adtam neki egy CD-t édesanyám néhány felvételéből, köztük a “Rank Stranger” címűt. Megköszönte, majd átadta a fiának, mondván: “Tessék, tedd ezt fel a buszra. Majd hazafelé játsszuk.”
“Hazafelé.” Ott van most anyám, a nagymamám, a nagybátyám és mindenki más a Willow Branch Quartetből. Otthon vannak a mennyben az Úr Jézussal. Ő az, aki helyet készített mindazoknak, akik hisznek benne.”
És ezért van az, hogy amikor “hazamegyek” Bristolba, a dolgok már nem ugyanazok. Íme a dalszöveg és a Willow Branch Quartet felvétele, amint a “Rank Stranger”-t énekli.
I wandered again
To my home in the mountains
Where in youth’s early dawn
I was happy and free.
I look for my friends,
But I never could find ’em.
Megállapítottam, hogy mind
Rangosan idegenek voltak számomra.Mindenki, akivel találkoztam
Rangosan idegennek tűnt;
Nem volt anyám vagy apám,
egy barátot sem láttam.
Nevem tudták a nevemet
És nem ismertem az arcukat –
Megállapítottam, hogy mind
Rangosan idegenek voltak számomra.“Mind elköltöztek”
Mondta az idegen hang,
“Arra a szép partra
A fényes kristálytenger mellé.”
Egy szép napon
A mennyben találkozom velük
Ahol senki sem lesz
idegen nekem.Mindenki, akivel találkoztam
, rangidegennek tűnt;
se anya, se apa,
egy barátot sem láttam.
Nevem tudták a nevemet
És nem ismertem az arcukat –
Megállapítottam, hogy mindannyian
rangidegenek voltak számomra.