Előre is elnézést, ha ez egy kicsit hencegősnek hangzik. Kicsit több mint 4 hónapja vagyunk együtt (sokkal régebb óta ismerjük egymást), és folyamatosan találkozgatunk. Nagyon sok közös van bennünk, és úgy érzem, hogy nagyon sok időt töltöttem vele közös dolgokkal és megosztásokkal, de az előző kapcsolataimmal ellentétben semmit sem bánok belőle (még akkor sem, amikor még benne voltam), és ha visszamehetnék, csak még többet csinálnék ugyanebből. Ő a legjobb barátom, és a szerelmem, és még mindig mérhetetlenül hiányzik, még akkor is, ha csak pár percig voltam távol tőle. Annyira gyönyörű, és bár már ezerszer láttam az arcát, amikor a szemébe nézek, még mindig sikerül elállnia a lélegzetem, és teljesen összezavar. Pontosan ugyanolyan csavaros humorérzéke van, mint nekem, és jobban megnevettet, mint bárki más (ami ritka, mert én nem nevetek könnyen, és ha nevetek is, az legtöbbször színlelt.) Soha nem ítélkezik felettem, és mindig vigaszt és szeretetet nyújt nekem. Ő tényleg az álmaim nője, annyi boldogságot hoz nekem, és tudom, hogy szeret és törődik velem, gah úgy érzem, mintha megnyertem volna a lottón vagy ilyesmi. Életemben először nem félek a jövőmtől, alig várom, hogy összeköltözzünk és mindent megosszunk. Régebben eléggé lemondtam a szerelemről, eléggé kimerült és pesszimista lettem az egész gondolattal szemben, azt hittem, hogy a múltbéli tapasztalataim olyanok, mint amilyen a szerelem valójában, de ez egyáltalán nem így volt, semmi sem volt ahhoz képest, amit most érzek, ez egy teljesen más szinten van. Tényleg nagyon szerelmes vagyok belé, pedig még csak rövid ideje vagyunk együtt, és minden egyes nappal, amit együtt töltünk, egyre jobban szeretem. Ő egy örömhalmaz számomra, és annyira boldoggá tesz, és minden vágyam, hogy vele legyek, és megpróbáljam viszonozni azt az örömöt, amit ő okoz nekem. Nem tudom, hogy lehetek ilyen szerencsés.
TL;DR Találkoztam álmaim nőjével, minden tökéletes, először vagyok optimista a jövőmet/jövőnket illetően.