“Gyöngyök és disznók megfosztva tőlem”.
-A dal első sora azt mondja, hogy mind a szentek, mind a pogányok nélkülöznek engem (Istent). Senkinek sincs személyes kapcsolata vele.
Hosszú és fárasztó volt az utam.
– Egyszerű. Isten már HOSSZÚ ideig járt és elfáradt.
“Elveszett voltam a városokban, egyedül a hegyekben”.
– Fontos, hogy “elveszett” volt a városokban és “egyedül” a hegyekben. Isten azt mondja, hogy összezavarodott attól, amit az emberek építettek (városok), és hogy Istenről/természetről (hegyek) megfeledkezett.
“Semmi bánatot vagy szánalmat nem érzek, hogy elmegyek, igen”.
-Isten nem érzi rosszul magát amiatt, hogy elhagyta az emberiséget, mert az emberiség annyira félreértette, természetesnek vette és visszaélt vele. Amivel elérkeztünk a refrénhez.
“Nem én vagyok a te gördülő kerekeid – én vagyok az autópálya”.
A dal fő témája. Isten nem valami, ami segít eljutni A pontból B pontba. Ő nem valami jármű, ami meghallgatja az imáidat, és elvisz oda, ahova szeretnél. Ő maga az út. Ő az állandó. Ő a nagyobb kép; a nagyobb, változatlan út maga.
“Én nem a szőnyeghintád vagyok – én vagyok az ég.”
– Ismétlem, Isten nem valami varázslatos lény, aki elvisz téged oda, ahová csak akarod. Nem fog elvinni téged valami mókás varázsszőnyeges utazásra. Ismétlem, Isten nem valami varázslatos barátod, sokkal nagyobb annál. Ő a teljes égbolt!
“Barátok és hazugok”
-Keresztények
“ne várjatok rám”
– Ne várjatok arra, hogy Isten megoldja a problémáitokat. Ez nem fog megtörténni. Isten nem ilyen, és Isten nem így működik.
”Mert én magamtól is boldogulni fogok”.
– Istennek nincs szüksége emberekre. Ő egészen jól boldogul az áldozataik, imáik, vallásaik stb. nélkül is.
“Millió mérföldet tettem a sarkam alá;És még mindig túl közel vagyok hozzád, úgy érzem, igen”.
-Isten szó szerint több millió mérföldet utazott a világegyetemben, és még mindig túl közel érzi magát ezekhez a frusztráló emberekhez. Alapvetően nem tud elég messze kerülni az emberektől. Nem hagyják őt békén (ő is szó szerint még mindig közel van hozzájuk, mert mindenhol ott van).
“Nem vagyok a guruló kerekeid – én vagyok az autópálya. nem vagyok a szőnyegutad – én vagyok az ég.”
– lásd fentebb.
“Nem vagyok a te fújó szeled – én vagyok a villám. nem vagyok az őszi holdad – én vagyok az éjszaka… az éjszaka”.
Ez az a pont, ahol a dal még sötétebbé válik, és valóban zseniális lesz. Nemcsak, hogy Isten nem a barátod, de mivel ő az egész természet, a pusztítás ereje is. Ő nem egy barátságosan fújó szél, ami segít eligazodni, ő egy villám, ami pusztít. Ő nem az őszi hold, amely megvilágítja az utadat, ő maga a sötétség.
Epikus dal, enyhén szólva.