A “csont” kifejezés olyan anyagok családjára utal, amelyek összetett hierarchikusan szervezett struktúrával rendelkeznek. Ezek a struktúrák elsősorban a csont által betöltött különféle mechanikai funkciókhoz alkalmazkodnak. Itt áttekintjük az egyik csont szerkezeti típus, a lamellás csont szerkezet-mechanikai összefüggéseit. Ez a típus a leggyakoribb számos emlősben, köztük az emberben is. Egy lamelláris egység öt alrétegből áll. Az egyes alrétegek egymáshoz igazított mineralizált kollagénfibrillákból állnak. E tömbök orientációja minden egyes alrétegben eltér mind a kollagénfibrillák tengelyei, mind a kristályrétegek tekintetében, így egy összetett, elforgatott rétegelt lemezszerű szerkezet jön létre. A lamellás csont specifikus funkcióit, szemben a többi csonttípussal, nem sikerült azonosítani. Ezért azt javasolják, hogy a lamellás szerkezet többfunkciós – a csontok anyagcsaládjának “betonja”. A lamellás csont kísérletileg mért mechanikai tulajdonságai a hosszú csontok tengelyirányához képest egyértelmű anizotrópiát mutatnak. Az elsődleges csontban kialakult lamellás egységek párhuzamos tömbjeinek és a másodlagos kialakult csontban lévő hengeres alakú csontstruktúrák rugalmas és törési tulajdonságainak összehasonlítása azt mutatja, hogy a belső mechanikai tulajdonságok nagy része a lamellás szerkezetbe épül be. Az oszteonális csont fő előnyei a törési tulajdonságai. A rugalmas tulajdonságok matematikai modellezése a lamellás szerkezet alapján és a keverékszabályos megközelítés alkalmazásával szorosan szimulálja a mért mechanikai tulajdonságokat, így nagyobb betekintést nyerhetünk a lamellás csont szerkezet-mechanikai összefüggéseibe.
A lamellás csontok szerkezet-mechanikai összefüggéseibe.