Az autoimmun uveitis egy szervspecifikus betegség, amelyet a szem irreverzibilis elváltozásai jellemeznek, és amely túlnyomórészt a legproduktívabb éveikben lévő embereket érinti, és a látáscsökkenés és vakság vezető okai közé tartozik. A jelenleg rendelkezésre álló terápiák hatékonyak az uveitis széles spektrumának kezelésében, de gyakran súlyos mellékhatásokkal járnak. Itt áttekintjük az ígéretes immunmoduláló terápiás stratégiákkal folyó kutatásokat, ismertetve azok sajátosságait, kölcsönhatásait és a célzott immunmolekulák által kiváltott válaszokat, amelyek célja a klinikai szövődmények és a betegség kiújulásának valószínűségének minimalizálása. Először áttekintjük a betegség főbb jellemzőit, a diagnosztikai eszközöket és a hagyományos terápiás formákat, valamint a patogenezis megértéséhez és az akut immun- és gyulladásos válaszok szabályozására és a krónikus válaszok tompítására irányuló új beavatkozási megközelítések tesztelésére elsősorban használt állatmodelleket. Mind a feltáró kutatások, mind a klinikai kísérletek az effektor útvonalak vagy az azokat kísérő társ-stimuláló molekulák blokkolását célozták meg. A célpontok közé tartoznak például a T-sejt-receptorok (CD3), azok társ-stimuláló receptorai (CD28, CTLA-4) és a megfelelő ligandumok (B7-1 és B7-2, más néven CD80 és CD86), valamint az olyan citokinek, mint az IL-2 és receptoraik. Itt összefoglaljuk az e kezelések hatékonyságára vonatkozó rendelkezésre álló bizonyítékokat humán és kísérletes uveitisben, és kiemelünk egy új CD28 antagonista monovalens Fab′ antitestet, az FR104-et, amely preklinikai hatékonyságot mutatott az effektor T-sejtek elnyomására, miközben fokozza a szabályozó T-sejtek működését és az immuntoleranciát egy humanizált graft-versus-host disease (GVHD) egérmodellben, és jelenleg egy egér autoimmun uveitis modellben tesztelik, biztató eredményekkel.
Localizador
Blog Network
