Háttér: A ricinusolaj, egy erős katartikus szer, a ricinus növény babjából származik. Az ókori Egyiptomig visszanyúló anekdotikus beszámolók szerint a ricinusolajat a szülés serkentésére használják. A ricinusolajat a szülészeti gyakorlatban széles körben használták a szülés megindításának hagyományos módszereként. A szülés megindításában betöltött szerepe kevéssé ismert, és a klinikai vizsgálatokban a hatékonyságát vizsgáló adatok korlátozottak. Ez a tanulmány egyike a méhnyakérlelés és a szülésindítás módszereinek standardizált módszertannal történő áttekintésének.
Célok: A ricinusolaj vagy a beöntés hatásának meghatározása a harmadik trimeszteri méhnyakérlelés vagy szülésindítás céljából, összehasonlítva a méhnyakérlelés vagy szülésindítás egyéb módszereivel.
Keresési stratégia: A Cochrane Pregnancy and Childbirth Group trials register, a Cochrane Controlled Trials Register és a releváns tanulmányok bibliográfiái. Utolsó keresés: november 2000.
Kiválasztási kritériumok: (1) olyan klinikai vizsgálatok, amelyek a harmadik trimeszterben méhnyakérlelésre vagy szülésindításra alkalmazott ricinusolajat, fürdőt vagy beöntést hasonlítottak össze placebóval/nem kezelt, vagy más, a szülésindítási módszerek előre meghatározott listáján fölötte felsorolt módszerekkel; (2) véletlenszerű elosztás a kezelési vagy kontrollcsoportba; (3) megfelelő elosztás elrejtése; (4) az elosztott kezelés megsértése nem elegendő ahhoz, hogy lényegesen befolyásolja a következtetéseket; (5) klinikailag értelmezhető kimeneti méréseket jelentettek; (6) a véletlenszerű elosztásnak megfelelően rendelkezésre álló adatok az elemzéshez; (7) hiányzó adatok nem elegendőek a következtetések lényeges befolyásolásához.
Adatgyűjtés és elemzés: Stratégiát dolgoztak ki a szülésindítással kapcsolatos vizsgálati adatok nagy volumenének és összetettségének kezelésére. Ez az adatok kinyerésének kétlépcsős módszerét foglalja magában.
Főbb eredmények: A 100 nő bevonásával készült egy vizsgálatban, amely egyetlen adag ricinusolajat hasonlított össze a kezelés nélküli kezeléssel, nem találtak különbséget a császármetszési arányok között (relatív kockázat (RR) 2,31, 95% CI 0,77, 6,87). Az újszülöttkori vagy anyai halálozásra vagy megbetegedésre vonatkozó adatokat nem mutattak be. A két csoport között nem volt különbség sem a meconiummal szennyezett liquor aránya (RR 0,77, 95% CI 0,25,2,36), sem az Apgar-pontszám < 7 5 percnél (RR 0,92, 95% CI 0,02,45,71) között. A résztvevők száma kicsi volt, ezért csak nagy különbségeket lehetett volna kimutatni az eredményekben. Minden nő, aki ricinusolajat fogyasztott, émelygést érzett.
A bíráló következtetései: Az ebben a felülvizsgálatban szereplő egyetlen vizsgálat a ricinusolaj indukciós szerként betöltött szerepével próbál foglalkozni. A vizsgálat kicsi és módszertanilag gyenge minőségű volt. További kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megpróbáljuk számszerűsíteni a ricinusolaj mint indukciós szer hatékonyságát.