A rovargyűjtés sokak számára érdekes hobbi, de a tudományos kutatásban is nagyon hasznos. Ez a bejegyzés elmagyarázza, hogyan kell rovarokat gyűjteni és tartósítani, és megmutatja, hogyan kell őket kitűzni.
A rovargyűjtés bármikor végezhető, bár elsősorban tavasszal, késő őszig vannak jelen. Valószínűleg a nyár a legjobb időszak, amikor a rovarok a legbőségesebbek. A meleg, napos napokon valószínűleg a legtöbb rovar van jelen, azonban bölcs dolog lenne különböző időpontokban és időjárási körülmények között ellenőrizni, mivel különböző rovarok különböző időpontokban bújnak elő. Éjszaka az utcai lámpák és a tornácok fényei nagyszerű hely a keresésre. A levélszemét és a növények valószínűleg otthont adnak a rovaroknak, és sok olyan éjszakai rovar is van, amely távol marad a fényektől.
Szedőeszközök:
- Rovarháló – Ezeket lehet vásárolni vagy készíteni. Hálóból kell őket készíteni, amelyet muszlinra vagy vászonszövetre varrnak, amely a drót köré tekeredik. Innen a rovart át lehet vinni egy befőttesüvegbe, vagy úgy, hogy az üveget beletesszük a hálóba, vagy úgy, hogy a rovart a mellkasánál fogva tartjuk.
-
Az én gyilkos üvegem. PC: Colton Weaver Öldöklőedény – A legjobb, ha 2-3 különböző formájú és méretű üveg van. Ideális esetben dugósak, azonban ez attól is függhet. Feltűnően fel kell tüntetni rajtuk a “POISON” feliratot. Az üvegbe gipszet vagy vattát tesznek, hogy az ölőanyagot megtartsák. Borror, Delong és Triplehorn a cianidot ajánlja, azonban etil-acetát is használható, ami lényegesen biztonságosabb. Szén-tetraklorid vagy kloroform is használható.
- Pillardobozok szövetekkel
- Borítékok, vagy papír készítéséhez – Hasznos átmeneti tárolásra. Ezek könnyen elkészíthetők a terepen, és viszonylag biztonságban tartják a mintákat.
- Konzerváló folyadékkal töltött fiolák
- Csipesz
- Kézi lencse
- Aspirátor – Ezek az apró rovarokat a leheletünk segítségével fogják be a fiolákba. Általában szitával rendelkeznek, hogy megakadályozzák a rovarok belélegzését.
- Ütögető esernyő vagy lepedő – Egy lepedőt vagy esernyőt helyeznek egy növény alá, amit aztán megütögetnek vagy megráznak, hogy a kis rovarok a lepedőre hulljanak.
- Szitáló – A levélszemetet lassan fehér ruhára vagy kartonra lehet szitálni, majd a talált rovarokat fel lehet szívni.
- Csapdák – Sokféle csapda létezik. A Berlese-tölcsérnek van egy szitával ellátott tölcsére, tetején egy villanykörtével, alul pedig alkohollal. A rovarokat vonzza, majd beleesnek az ölőedénybe. A fénycsapda hatásos lehet egyes rovarok esetében, és lehet olyan egyszerű, mint egy lámpa az ölőszer felett, vagy egy besétáló csapda, ahol a rovarok megtelepednek, és kézzel gyűjthetők. A csapdacsapdák a hullajtó bogarak vagy más, nem repülő rovarok ellen használhatók, és egyszerűen olyan dobozok, amelyek alján csali van. A rovarok beleesnek, és nem tudnak elmenekülni. Egy egyszerű csapda lehet csak egy felületre szórt cukoroldat is.
- Felületlámpa
- Tokos kés
A fogás kezelése: Sok puha testű rovar közvetlenül 70-90%-os izopropil- vagy etil-alkoholba helyezhető. Ide tartoznak számos faj lárvái és nimfái, valamint néhány kisebb rovar. A kemény testű rovarokat az ölőedénybe kell tenni. Az időtartam a rovartól és az ölőszertől is függ, és néhány perctől néhány óráig terjedhet. Amikor a rovar elpusztult, a lehető leghamarabb el kell távolítani, hogy elkerüljük a további elszíneződést. Ezeket tablettás dobozokban vagy a fent leírt papírborítékokban lehet tárolni.
Relaxálás: Ha egy példányt nem lehet azonnal kitűzni és szétteríteni, akkor az valószínűleg kiszárad. Ebben az állapotban meglehetősen törékeny, és eltörik, ha megpróbáljuk elrendezni. Ennek kijavítására használhatsz relaxáló kamrát, relaxáló folyadékot, vagy vízben megfőzheted a rovart (ez azonban károsíthatja).
A relaxáló kamrák olyan tartályok, amelyekben nedves homok vagy ruha van. Ideális esetben karbolsavat kell hozzáadni, hogy megakadályozzuk a penészedést. Egy-két nap múlva újra manipulálhatónak kell lennie a példánynak.
A relaxáló folyadék különböző keverékekből készülhet, és általában néhány percig hagyjuk benne a rovart. Az egyik keverék, amelyet gyakran Barber-folyadék néven ismernek, az alábbiakban szerepel:
| 95%-os etil-alkohol | 50 cm3 |
| Víz | 50cm3 |
| Ethil acetát | 20cm3 |
| Benzol | 7cm3 |
A másik használható módszer a csapvíz befecskendezése. Ez sok Lepidoptera esetében működik. Egy 20-25 mm-es tűt használva fecskendezzünk vizet a szárny alatti mellkasba, amíg az teljesen meg nem telik. A rovarnak 5-20 perc múlva pihentnek kell lennie.
Folyadékban való tartósítás: Ezt sok lágy testű rovaron (pl. mayflies, stoneflies, caddisflies, stb.) lehet használni, amelyeket nem lehet kitűzni, hacsak nem szárítjuk meg őket a fent említett módon. Nagyon kicsi, mikroszkópos tárgylemezen vizsgálandó példányok, valamint rovarlárvák és nimfák esetében is hasznos. A nem rovar ízeltlábúakat is így kell tartósítani.
Tűzés: Ez a legegyszerűbb módja a kemény testű rovarok tartósításának. A színek gyakran kifakulnak, amikor a rovar megszárad, ezt azonban nehéz elkerülni. Speciális rovartűket kell használni, amelyek hosszabbak és nem rozsdásodnak. Ezek 00-7-es méretben kaphatók, azonban a kisebbek kevésbé alkalmazhatók. A különböző megrendeléseket különböző területekre kell tűzni, ami a képen látható. A lábakat ki kell nyújtani, csakúgy, mint a szárnyakat. Gyakran előfordul, hogy a méhek nyelve kinyújtva van a könnyebb azonosítás érdekében.
A legjobb, ha a gyűjteményben lévő összes faj egyforma távolságra van kitűzve. Körülbelül 25 mm-rel a pont felett az ideális, és az egységes távolságok könnyen elérhetők egy kitűzőtömb használatával, amely egyszerűen egy fatömb, különböző mélységű lyukakkal.
A rovarok kiszúrása nagymértékben a gyakorlaton múlik. A szóródeszka használata nagyban megkönnyíti a feladatot,
és elengedhetetlen, hogy legyenek extra tűk és papírcsíkok. A tűket a végtagok és a szárnyak mozgatására lehet használni.
Jellemzően az első szélső szárnyerekre kell nyomást gyakorolni, különösen a Lepidopteráknál. A lepkeszúnyogok szárnyainak hátsó peremének derékszögben kell állnia a mellkasával, a hátsó szárnyaknak pedig felfelé kell állniuk, hogy ne legyen rés közöttük és az elülső szárnyak között, ahogy az a képen látható. fontos, hogy nagyon óvatosak legyünk, és csipesszel kezeljük a rovarokat. Nagyon törékenyek, és gyakran a pikkelyek és az antenna könnyen lecsapódhatnak. A szárnyak rögzítéséhez papírcsíkokat és tűket lehet használni, és akkor száradás után is a helyükön maradnak.
A kis rovarok rögzítéséhez némi leleményességre van szükség, és azokat kartonhegyekre, apró tűkre vagy mikroszkópos tárgylemezekre lehet ragasztani. Egyszerűen csak kitűzöd a kártyahegyet, egy pici ragasztót teszel rá, majd felragasztod a rovart.
Sáradás: Sok kitűzött rovar meleg, száraz helyen levegőn szárítható. A nagyobb lepkéknek szükségük lehet egy szárítókamrára, amelyben egy vagy több villanykörte van, és néhány nagy példánynak még a hasi szerveit is el kell távolítani. Nincs határozott idő, amely alatt egy példány megszárad, ez azonban a tapasztalatokkal együtt jár.
A puha testű rovarokat fagyasztva vagy vákuumszárítással lehet szárítani, majd kitűzni, hogy ne törékeny, nem elszíneződött példányt kapjunk. Általában összezsugorodnának, ez a lépés azonban eléggé megszárítja őket ahhoz, hogy a tűn megmaradjanak.
Tipikusan etil-alkoholos oldatot használnak. Az alábbiakban néhány általánosan használtat sorolunk fel.
| Hood’s oldat | |
| 70-.80%-os etil-alkohol | 95 cm3 |
| Glicerin | 5 cm3 |
| Kahle-oldat | |
| 95%. Etil-alkohol | 30 cm3 |
| Formaldehid | 12 cm3 |
| Glaciális ecetsav | 4 cm3 |
| Víz | 60 cm3 |
| Alkoholos Bouin-oldat | |
| 80%-os etil-alkohol | 150 cm3 |
| Formaldehid | 60 cm3 |
| Glaciális ecetsav | 15 cm3 |
| Borsav | 1g |
Ha már az oldatoknál tartunk, Az etil-acetát gyakran hatástalan lehet a lárvákra, ezért itt vannak olyan ölőszerek, amelyek elegendőek:
| KAAD-keverék | |
| 95%-os etil-alkohol | 70-100 cm3 |
| Kerozin (lágy testű lárvák, pl. kukacok esetében csökkentve) | 10 cm3 |
| Glaciális ecetsav | 20 cm3 |
| Dioxán | 10 cm3 |
| XA keverék | |
| 95% etil-acetát | 50. cm3 |
| Xilol | 50 cm3 |
Mindkét módszer 1/2 – 4 órát vesz igénybe. Az összes ismert ölőszer eltávolítja a színt, különösen a zöldeket, engedélyezi és a vöröseket.
A tartósított példányokat évente egyszer vagy kétszer meg kell vizsgálni, hátha elpárolgott a folyadék. Ha igen, akkor azt ki kell cserélni.
Mikroszkópos tárgylemezre rögzítés: Kétféle mikroszkópos rögzítés létezik: állandó és ideiglenes. Ezek különböző montírozóközegeket használnak, és az ideiglenes montírozásoknál a preparátumokat a montírozás után általában visszahelyezik a tartósítószerbe, ahol korlátlan ideig tárolhatók. Az állandó montázsokat egyszer montírozzák, és utána nem lehet eltávolítani őket, azonban elég sokáig, akár több évig is eltarthatók.
Sok lágy testű rovar közvetlenül montírozóközegbe helyezhető, néhányat azonban előbb egy speciális folyadékban kell tisztítani. Az erre használt fő oldatok a KOH és a Nesbitt-oldat. Ez a folyamat gyakran a rovar több órától több napig tartó áztatásával jár, ha hidegen végezzük, bár hő és KOH segítségével gyorsabban is elvégezhető.
A kisebb példányok normál tárgylemezbe is beilleszthetők, míg a nagyobbaknak mélyített tárgylemezre vagy a fedőüveg alátámasztására lehet szükségük.
Az ideiglenes tárgylemezbe illesztéshez használt közegek közé tartozik a víz, az alkohol, a glicerin és a glicerinzselé. A víz és az alkohol csak néhány percig tarthat ki, mielőtt elpárolog, ezért általában glicerint használnak, ha a példányokat hosszabb ideig akarják tanulmányozni.
Ezzel zárul ez a bejegyzés, valamint a Borror, Delong és Triplehorn konzerválással foglalkozó része. Az SOS további munkájának nagy része a dokumentumaim és a diáim összeállítása lesz, valamint annak biztosítása, hogy a folyamatábráim és a protokollom rendben legyen.