A szarkómák a daganatok egy ritka csoportja, amelyekben rosszindulatú sejtek alakulnak ki a csontokban vagy a test lágy szöveteiben.
A lágyrészszarkómák a porcokban, a zsírban, az izomban, az erekben, az inakban, az idegekben és az ízületek körül alakulnak ki. A csontszarkómák a csontban, a zsírszarkómák a zsírban, a rabdomioszarkómák az izomban, a Ewing-szarkómák pedig a csontban és a lágyrészekben alakulnak ki.
A csont- és ízületi rákot leggyakrabban tizenéveseknél diagnosztizálják, míg a lágyrészrákok jellemzően az 55 éves vagy annál idősebbeket érintik.
A Nemzeti Rákintézet Surveillance, Epidemiology, and End Results Program (SEER) adatai szerint 2020-ban várhatóan több mint 13 000 lágyrészszarkóma és körülbelül 3600 csontszarkóma esetet diagnosztizálnak az Egyesült Államokban. A lágyrész- és csontszarkómában várhatóan 5350, illetve 1720 ember fog meghalni. A lágyrészszarkómák ötéves túlélési aránya 64,7 százalék, míg a csontszarkómák esetében a túlélési arány 66,0 százalék.
Miatt a szarkómákat nehéz megkülönböztetni más rákos megbetegedésektől, amikor szerveken belül találhatók, előfordulási gyakoriságukat valószínűleg alábecsülik a Nemzeti Rákintézet szerint.
Az egyes öröklött rendellenességek, köztük a retinoblasztóma, a tuberózus szklerózis, a Werner-szindróma és a nevoid bazálsejtes karcinóma szindróma, növelhetik a lágyrészszarkómák kockázatát. A lágyrészszarkómák egyéb kockázati tényezői közé tartozik a múltbeli sugárkezelés bizonyos rákbetegségek miatt; bizonyos vegyi anyagoknak, például tórium-dioxidnak, vinil-kloridnak vagy arzénnek való kitettség; valamint a karok vagy lábak hosszú távú nyiroködémája.
A múltbeli sugárkezelés növelheti a csontsarkóma és más típusú csontrákok kockázatát. A csontritkulás egyéb kockázati tényezői közé tartozik az alkiláló szereknek nevezett rákellenes gyógyszerekkel való kezelés, a retinoblasztóma gén bizonyos elváltozása, valamint bizonyos betegségek, köztük a Paget-kór, a Diamond-Blackfan-anémia és a Werner-szindróma.