Chordata Mammalia Carnivora Mustelidae Enhydra lutris
leírás & viselkedés
tengeri vidra :: MarineBio Video Library
A tengeri vidra, Enhydra lutris (Linnaeus, 1758), a Mustelidae család (70 faj a folyami vidrák, görények, menyétek, borzok stb.) legnagyobb tagja és a legkisebb tengeri emlős Észak-Amerikában. A hímek 22-45 kg súlyúak és 1,2-1,5 m hosszúak. A nőstények valamivel kisebbek, 14-33 kg-ot nyomnak és 1-1,4 m hosszúak. A farok a testhossz kevesebb, mint egyharmadát teszi ki.
A pelázs (az emlősök gyapjúból, szőrből vagy szőrből álló bundája) barna vagy vörösesbarna. A tengeri vidra bundája a legsűrűbb az emlősök között, 100 000-400 000 szőrszál/négyzetcentiméter (ez akár egymillió szőrszál négyzetcentiméterenként!), míg az ember egész fején csak 20 000 szőrszál van!
Mivel a tengeri vidráknak nincs szigetelő zsírjuk, a bunda felel a meleg fenntartásáért a jellemzően 1-10 °C-os vízben. A legtöbb emlős bundája elvezeti az esőt és a vizet, és melegen tartja őket azáltal, hogy az aljszőrzetbe zárja a levegőt (mint egy pehelykabát). Nyáron a tipikus emlősök az aljszőrzet nagy részét levetik, mintegy átöltözve egy kevésbé nehéz bundába. Ez a levegőn csodálatosan működik, de a vízben egyáltalán nem, mert ott általában sokkal kisebbek a hőmérséklet-változások. A tengeri vidra bundája szintén azáltal tartja melegen, hogy a bundájába zárja a levegőt, de a tengeri vidra bundája nem vedlik. Kétféle szőrzetük van: hosszabb védőszőrzet és sűrű aljszőrzet. Az őrszőrzet, ha tiszta, vízálló, és védi az aljszőrzetet, amely egy légréteget zár be a szigetelés érdekében. A levegő szigetelésként való felhasználása nagyon hatékony, négyszer nagyobb szigetelést biztosít, mint ugyanannyi zsír vagy szőrszál. Ha a szőrszálak piszkosak vagy eltömődnek olajjal, akkor a tengeri vidra bundája nem lesz vízálló, és elpusztul a hidegtől. Most már érthető, hogy a tengeri vidrák miért töltik naponta az idejük nagy részét azzal, hogy a víz tetején lebegve ápolják magukat!
A hátsó lábak hosszúak, a mancsok pedig szélesek, laposak és úszóhártyásak. A mellső végtagok rövidek és visszahúzható karmokkal rendelkeznek. A tengeri vidra az egyetlen ragadozó, amelynek csak 4 alsó metszőfoga van. A nőstényeknek két mamája van.
A tengeri vidra élettartama maximum 23 év – az átlag 10-11 év.
A tengeri vidra általában a hátán úszik a víz felszínén, a mozgáshoz a hátsó uszonyait, a kormányzáshoz pedig a farkát használja. Lassú úszók, kb. 9 km/h sebességgel úsznak a víz alatt. Ha a tengeri vidrák megijednek, hasra fordulnak és elúsznak, néha a víz alá merülnek, hogy elmeneküljenek.
3 alfajuk ismert:
- Enhydra lutris kenyoni – északi tengeri vidra
- Enhydra lutris lutris – közönséges tengeri vidra
- Enhydra lutris nereis – déli tengeri vidra.
Világterjedelem & Élőhely
GBIF hálózat OBIS elterjedési térkép AquaMaps
tengeri vidra, Enhydra lutris, hínárerdőkben, tutajoknak nevezett csoportokban pihennek. Gyakran takaróként terítik a hínárt a testükre, hogy ne sodródjanak el. A Csendes-óceán középső és északi részének part menti vizeiben élnek. A tengeri vidra korábbi elterjedési területe a japán Hokkaidó szigetétől északra a Kuril-szigeteken és Kamcsatka keleti partvidékén, keletre a Parancsnok-szigeteken és az Aleut-szigeteken, Alaszka déli partvidékén, valamint Észak-Amerika nyugati partvidékén át a mexikói Bajáig terjedt. A tengeri jég az északi elterjedési területüket az ÉSZ 57° alatti szélességre, a hínárerdők elterjedése pedig a déli elterjedési területüket az ÉSZ 22° körüli szélességre korlátozza.
A tengeri vidrák szociálisak, és általában nemek szerinti csoportokban gyűlnek össze, a kölykök és a nőstények egy csoportban, a hímek pedig egy másik csoportban. A nőstények általában távol maradnak a hímektől, kivéve párzáskor.
A tengeri vidrák az egész életüket az óceánban tölthetik, de ha a populáció sűrűsége nagy, a szárazföldön is megpihennek. Az úszást a hátsó végtagokkal, a farokkal és a test függőleges hullámzásával végzik, míg az elülső végtagok a mellkasba húzódnak. A tengeri vidrák nappali életmódot folytatnak, a táplálékszerzési tevékenységük alkonyi (szürkületi) csúcspontjaival.
A parttól kevesebb mint 1 km-re lévő, sziklás vagy puha üledékes tengerfenékkel rendelkező mérsékelt égövi part menti vizekben élnek. A tengeri vidra élőhelyeire a hínárerdők ökoszisztémái jellemzőek.
Táplálkozási viselkedés (ökológia)
A tengeri vidra kagylókat, rákokat, csigákat, tengeri csillagokat, abalone-t és körülbelül 40 más tengeri állatot fogyaszt. A tengeri vidrák akár 37 m mélyre is lemerülnek, hogy táplálékot találjanak. Átlagos merülésük körülbelül egy percig tart; a leghosszabb feljegyzett merülés azonban 4 percig tartott.
A tengeri vidra (Enhydra lutris) igen hatékony módszerrel rendelkezik a táplálék befogására. A tengeri vidra felkészül a merülésre, és egy hatalmas lélegzetvétellel a vízbe ugrik. Leúszik a fenékre, és elkezd táplálék után kutatni. A kormorán követheti a tengeri vidrát, és a vidra felfordított sziklákból néha ételt talál magának. Amikor a tengeri vidra táplálékot talál, például kagylót, azt a hónaljában lévő laza bőrredőkbe dugja, amelyeket bevásárlószatyorként használ. Mindez nagyon gyorsan történik, és a vidra keményen dolgozik. Visszatér a felszínre, hogy vagy egyen, vagy csak levegőt vegyen, és újra lemerüljön.
A víz alatt rendkívül érzékeny bajuszszálaival (vibrassae-nek nevezik) képes megtalálni a hínárban vagy egy hasadékban megbújó apró rákot vagy csigát. Elülső mancsait arra is használhatja, hogy benyúljon a hasadékokba, hogy megkeresse azokat a moszatokat vagy cigánykagylókat, amelyeket nem lát. Meglepően erős mancsaival könnyedén át tud menni a hínárréteken rákok vagy csigák után kutatva. Ezek a készségek a tengeri vidrák egyik kedvenc táplálékának, az abalone-nak a kifogásakor is nagy hasznát veszik. Ez feldühítette a kereskedelmi abalone-búvárokat és meglepte a biológusokat, akik megpróbálták kitalálni, hogyan szabadítja ki a tengeri vidra az élőlényt a kőből. Az abalone-nak két védekezési módszere van, az egyik a kemény és nehéz héja, a másik pedig az a képessége, hogy hatalmas erővel szorít, ha megzavarják. Becslések szerint az abalone a saját testsúlyának mintegy 4000-szeresével egyenlő szívóerőt képes kifejteni. Az abalone 15-25 cm átmérőjű lehet, és akár egy kilogramm hús is lehet benne. A tengeri vidra egy nagy kő segítségével szedi le az abalone-t a szikláról. A tengeri vidra mindkét mancsában tartja a követ, és 15 másodperc alatt 45 ütést mér a kagyló oldalára! Két-három merülésre is szükség lehet az abalone-ütögetéshez, de a tengeri vidra kitartása végül kifizetődik. A tengeri vidrák jó kagylóásók is, számos fajt gyűjtenek, az értékes Pismo-kagylótól kezdve a kisebb homoki kagylókig és a borotvakagylókig. A kagylók nem csak ülnek ott és várják, hogy egy tengeri vidra vagy szabadidős ásó felszedje őket, hanem élni akarnak, ezért a tengeri vidrának ásnia kell, hogy megszerezze a kagylót. A kagyló 10-50 cm-re is beáshatja magát a homok alá.
Amikor a tengeri vidra a felszínre jön, a hátára fekszik, és a gyomrát használja asztalként. Néha egy szerszámot, például egy követ használnak, hogy segítsenek nekik felnyitni a zsákmányuk kemény héját. Addig ütögetik a kemény héjat a sziklán, amíg az fel nem törik. Ezzel ők az egyetlen szerszámot használó tengeri emlősök.
A tengeri vidráknak naponta testsúlyuk 25%-át kell megenniük ahhoz, hogy életben maradjanak. Ez azt jelenti, hogy egy 18 kg-os tengeri vidrának naponta 4,5 kg táplálékot kell elfogyasztania!
Majdnem minden tengeri élelmiszert megesznek, amit a hínárerdőben található táplálékkereső területeiken találnak.
Élettörténet
A tengeri vidra élete a csecsemőtől a felnőtté válásig intenzív életciklussal rendelkezik. A tengeri vidra nem mutatja a vemhesség külső jeleit. Az egyetlen enyhe jel a szülés előtti napon jelentkező kis étvágy. A szülés nagyon gyors folyamat. A nőstény vidra ugyanúgy hempereg a vízben, mint amikor a farkát tisztogatja, és az egyik hempergés alkalmával egy kis, nedves kölyökkel a fogai között jön ki a vízből. A kölykök kicsik, 1-3 kg közöttiek. Vemhességenként általában csak egy kölyök születik. Ritka esetben, ha ikrek születnek, az anya csak az egyiket tudja felnevelni. A táplálékigénye nagy, ahogy a kölyköké is. Az anya nehezen tudna elegendő táplálékot szerezni két további száj számára. A folyami vidrával ellentétben a tengeri vidra anyja életének első hónapjaiban a kölyök bölcsője, védelme és otthona. Az anyának csak egy kölyök számára lenne hely.
A tengeri vidrák egész évben képesek szaporodni. Az Aleut-szigeteken május-júniusban, a kaliforniai populációban pedig január-márciusban van születési csúcs az Aleut-szigeteken. A késleltetett beültetés változatos vemhességi időt eredményez. A vemhesség 4-12 hónapig tart. A nőstények általában évente egyszer szülnek.
A nőstények 4 évesen érik el az ivarérettséget. A hímek 5-6 évesen érik el az ivarérettséget, de előfordulhat, hogy csak jóval később párosodnak.
Szaporodási időköz: Évente
Született utódok: (átlagosan)
Növendékkor: 2-11 hónap
Megőrzési státusz & Megjegyzések
A tengeri vidra jelenlegi IUCN-megőrzési státusza Megőrzési bizonyítékok NOAA UNEP World Conservation Monitoring Centre: Ellenőrizze a Tengeri Vidra Figyelőlistán ezt a fajt
Kétszáz évvel ezelőtt egymillió tengeri vidra élhetett a Csendes-óceán 9650 km hosszú partvonalán Japán északi részétől az alaszkai Aleut-szigeteken át, Kalifornia partjain keresztül egészen Baja Mexikóig. Mivel a tengeri vidrák bundája vastag, meleg és szép, a szőrmevadászok százezreket öltek meg belőlük – egészen addig, amíg egyetlen tengeri vidra sem volt látható az egész kaliforniai partvidéken.
A déli tengeri vidrát kihaltnak hitték. Aztán 1938-ban a kaliforniai Big Sur partjainál felfedeztek egy körülbelül 300 tengeri vidrából álló tutajt. Ez a csoport elterjedt a 322 km hosszú kaliforniai partvonal mentén, de a populáció még mindig kicsi – csak körülbelül 2300 egyed.
A déli tengeri vidrákat ma már a veszélyeztetett fajokról szóló törvény és a tengeri emlősök védelméről szóló törvény védi, így nem lehet vadászni rájuk.
Most más veszélyek is fenyegetik a tengeri vidrákat. Az olajszennyezés végzetes lehet a tengeri vidrára nézve. Az olaj bevonja a bundát, elpusztítva azt a légtakarót, amely melegen tartja az állatot. Ez kihűlést és halált (hipotermiát) okoz.
A tengerek fokozott szennyezése szintén veszélyt jelent a tengeri vidrákra. A halászhálók a tengeri vidra halálának másik okozói. A tengeri vidrák fennakadnak a hálókban és megfulladnak. Törvényeket hoztak a halászhálók használatának korlátozására a partok mentén. Ez segített néhány tengeri vidrapopuláción.
A macskákban élő paraziták megölik a tengeri vidrákat
A tengeri vidrákat (Enhydra lutris) az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján veszélyeztetettként (EN A2abe) tartják nyilván:
VESZÉLYEZETT (EN)
Egy taxon akkor veszélyeztetett, ha nem minősül kritikusan veszélyeztetettnek, de a közeljövőben a vadonban a kihalás nagyon magas kockázata fenyegeti, az itt leírt kritériumok (A-E) bármelyike alapján.
Hivatkozások & További kutatások
Sea Otter – Defenders of Wildlife
The Otter Project
Center for Biological Diversity: Friends of the Sea Otter
U.S. Fish & Wildlife Service Endangered Species
The Marine Mammal Center, Sea Otter, Enhydra lutris
Kutatás Enhydra lutris @
Barcode of Life BioOne Biodiversity Heritage Library Biodiverzitás Örökség Könyvtár CITES Cornell Macaulay Library Encyclopedia of Life (EOL) ESA Online Journals FishBase Florida Museum of Natural History Ichthyology Department GBIF Google Scholar ITIS IUCN RedList (Threatened Status) Marine Species Identification Portal NCBI (PubMed, GenBank, stb.) Ocean Biogeographic Information System PLOS SIRIS Tree of Life Web Project UNEP-hez kapcsolódóan.WCMC Species Database WoRMS
Sea otters @
Flickr Google Picsearch Wikipedia YouTube
Chordata Mammalia Carnivora Mustelidae Enhydra lutris .