A skarláthoz és szepszishez köthető új, M1UK nevű A csoportú Streptococcus baktériumtörzset azonosítottak Angliában és Walesben.
A felfedezést az Imperial College London által vezetett kutatók tették, akik eredményeikről a Lancet Infectious Diseases című szakfolyóiratban számolnak be.
Shiranee Sriskandan professzor, az Imperial fertőző betegségek tanszékének vezető szerzője a Medscape News UK-nak elmondta: “Dióhéjban, egy korábban már domináns baktériumtörzs néhány apró genetikai helyen megváltozott … és az egyetlen biológiai változás, amit a bogárban látunk, az az, hogy többet termel egy bizonyos típusú toxinból.”.
Egyelőre úgy tűnik, hogy az esetek az Egyesült Királyságra korlátozódnak, de a tanulmány szerzői azt írták, hogy felfedezésük “hangsúlyozza a globális felügyelet és a fokozott éberség szükségességét”.
Skarlátkitörések
A skarlátos megbetegedések jelentős növekedése volt tapasztalható az elmúlt években: 2014-ben több mint 15 000, 2015-ben több mint 17 000, 2016-ban pedig több mint 19 000 eset fordult elő.
Az ugyanezen baktérium, a Streptococcus pyogenes (S pyogenes) által okozott invazív fertőzések esetei szintén emelkedtek 2016 folyamán az előző 5 évhez képest.
Az eseteket emm genotípusok szerint értékelték.
A skarlátos megbetegedések 2014-es kezdeti emelkedése az emm3 és emm4 típusú Strep A törzsekhez kapcsolódott. 2015-2016-ban azonban a torokfertőzésekben az emm1 törzsek váltak dominánssá.
Az emm1 törzsek Anglia és Wales egész területén is dominánsabbá váltak.
2016 tavaszára a begyűjtött invazív törzsek 42%-a volt emm1, szemben az előző évi 31%-kal.
A kutatók szerint a Streptococcus pyogenes új törzse magyarázatot ad az invazív esetek számának növekedésére.
Prof Sriskandan elmondta: “A megjelent törzs rokonságban áll ezzel az emm1 nevű, korábban domináns törzzsel. És nagyon kis mértékben változott meg, 27 egészen apró mutációt szerzett. És mégis, miután ezt megtette, aztán elég sikeres lett. Úgy tűnik, hogy alkalmassá vált a populáción belüli terjeszkedésre mind a torokfertőzések, mind pedig a sokkal ritkább invazív fertőzések okozása tekintetében.”
“Ami tudományos szempontból érdekes, az az, hogy bármi is történt ezzel a baktériummal, az “alkalmasabbá” tette, vagy jobb alkalmassággal rendelkezik arra, hogy torokfertőzéseket okozzon a populációban.
“Az egyik biológiai megnyilvánulási módja az, hogy többet tud előállítani egy bizonyos típusú toxinból, a SpeA-ból, vagyis a skarlát toxinból”.
Genomszekvenálás
Az új törzstípust azt követően azonosították, hogy a 2009 és 2016 között London északnyugati részén gyűjtött mind a 135 nem invazív emm1 izolátum genomját szekvenálták. Ugyanezt tették 552 invazív emm1 izolátummal is, amelyeket Angliában és Walesben gyűjtöttek a 2013-2016 közötti szezonális betegségnövekedés idején.
Ezeket összehasonlították és értékelték az emm1 különböző törzseinek toxintermelését.
A 2015-ös és 2016-os emm1 törzsek többségét filogenetikailag eltérőnek találták, amelyet a kutatók M1UK-nak neveztek el.
Ez az M1UK klón kilencszer több sztreptococcus pirogén exotoxin A-t (SpeA) termelt, mint más emm1 törzsek (190 ng/ml vs. 21 ng/ml).
Ez a törzs már 2010-ben is keringett Angliában.
2016-ra az M1UK az angliai és walesi esetekből elemzett összes emm1 genom 84%-át képviselte.
Prof Sriskandan szerint az M1UK streptococcus típus kezelhető penicillinnel és a penicillin alternatíváival is.
A világ minden tájáról származó 2800 Strep A genomszekvenciájú esetet is elemeztek. Az M1UK egyetlen izolátumát találták az Egyesült Államokban és Dániában.
Az M1UK azonban nem volt jelentős része a 2014-es kezdeti skarlátkitörésnek az Egyesült Királyságban. Nem volt ez a törzs érintett az év elején Essexben kitört Strep A járványban sem.
További kutatások
Sriskandan professzor szerint: “Ez a törzstípus már hosszú ideje, 20 éve dominál a fejlett országokban, így az Egyesült Királyságban észlelt változásnak, amelyen keresztülment, több jelentősége lehet, mint a szokásosnak. Ezt egyelőre nem tudjuk. Túl korai lenne megmondani, hogy megmarad-e, vagy egyszerűen csak kihal.”
“Többet kellene tennünk ellene? Kórházi orvos vagyok, így látom a baktériumok által okozott fertőző betegségek sokkal komolyabb oldalát … de úgy tűnik, hogy a torokfájást okozó bakteriális fertőzések a legkisebb gyerekeket célozzák meg. A skarlátot elkapó gyerekek nagyrészt 4 és 6 éves kor közöttiek. Az évnek ugyanebben az időszakában a torokgyulladás is megugrik. Személyes véleményem tehát az, hogy meg kellene vizsgálnunk, hogy a torokgyulladás kissé célzottabb diagnosztizálása és kezelése ebben a korcsoportban csökkentheti-e a fertőzés rezervoárját a közösségben.
“A sokkal ritkább fertőző betegségek, az invazív betegségek, amelyeket kórházi orvosként látok, nagyon-nagyon ritkák, de nyilvánvaló, hogy ha csökkenteni tudnánk a torokgyík és a skarlát terhét, akkor nagy valószínűséggel csökkentenénk az ilyen súlyosabb invazív fertőzések terhét is.”
Megjegyzi, hogy további kutatásokra van szükség: “Nem tudjuk, ha 2016 helyett idén végeztük volna el a vizsgálatot, vajon ugyanazokat a dolgokat találtuk volna-e. Ezt a munkát még el kell végezni.”
“Plauzible Clue”
A Science Media Centre-en keresztül reagált az eredményekre Prof. Jimmy Whitworth, a London School of Hygiene and Tropical Medicine nemzetközi közegészségügyi professzora: “Ez a fontos tanulmány hihető nyomot ad az angliai gyermekek skarlátos megbetegedéseiben a közelmúltban tapasztalt aggasztó növekedéshez.”
Folytatta: “A kutatók joggal szólítanak fel további megfigyelésre ezen eredmények megerősítése érdekében, mivel ezek a streptococcusfertőzések nagyon érzékenyek az antibiotikumokra, ellentétben a legtöbb más típusú gyermekkori torokfájással. A kutatók egy vakcina kifejlesztését is szorgalmazzák, de rövid távon talán jobban megvalósítható lenne a meglévő asztali diagnosztikai tesztek újraértékelése és finomítása, amelyek nagyban segíthetnék a háziorvosokat a jövőben a streptococcus okozta torokfájás pontos és gyors azonosításában.”
‘Emergence of dominant toxigenic M1T1 Streptococcus pyogenes clone during increased scarlet fever activity in England: a population-based molecular epidemiological study’ by Lynskey et al. The Lancet Infectious Diseases, Tuesday 10 September. DOI: 10.1016/S1473-3099(19)30446-3
.