One day, your friend was there. Egy fényes fény az életedben, a társaság, a vigasz és az öröm állandó forrása, amikor szükséged volt rá, és a megfelelő személy, aki feszegette a határaidat, amikor szükséged volt rá.
Aztán, a semmiből, a barátod eltűnt.
Talán egy hirtelen betegség miatt. Talán egy baleset volt. A végeredmény ugyanaz: a barátod nincs többé, és te maradsz hátra, hogy összeszedd a darabokat.
A veszteséggel való megbirkózás, amikor egy barát hirtelen meghal, olyan érzés lehet, mintha a világot próbálnád a válladon tartani. Az univerzumod megváltozott, és nem tudod, hogyan találd meg az egyensúlyt. Nincsenek szavak, amelyek kitölthetnék az űrt, és nincs mód arra, hogy válaszolj arra az egyetlen kritikus kérdésre: miért?
Vissza fog térni az élet a normális kerékvágásba? Igen, de… Az életedet örökre megváltoztatja a barátod jelenléte (és hiánya), és ez nem rossz dolog. Most épp arra van szükséged, hogy feldolgozd és meggyógyulj. Íme, hogyan vigyázhatsz magadra úgy, hogy közben tisztelegsz a barátod emléke előtt.
Tudd meg, mire számíts
A gyász mindenki számára más és más, és gyakran függ a barátod halálának körülményeitől. Általánosságban azonban a gyásznak öt felismerhető szakasza van. A gyász öt szakasza a következő:
- Tagadás
- Gyűlölet
- Tárgyalás
- Mély depresszió
- Elfogadás
A tagadás már az első pillanatban elkezdődhet, amikor meghallod, hogy valaki kimondja azokat a végzetes szavakat a telefonban. Ez az a pillanat, amikor a világ egy kicsit eltorzul, és nem egészen tűnik valóságosnak.
Ez az agyad próbálja összeegyeztetni ezt a valóságot azzal a valósággal, amit tényként fogadtál el. Ez egy gyakori (és egészséges) védekező mechanizmus a szélsőséges érzelmekkel szemben.
Amikor azonban a tagadás elmúlik, a harag beindul. Még nem állsz készen arra, hogy szembenézz a valósággal, de a valóság nem törődik vele. A düh irányulhat az elvesztett szerettedre (még akkor is, ha racionálisan tudod, hogy az illető nem hibáztatható), vagy az egészségügyi szakemberre, aki a hírt közölte.
Ez a kontroll visszaszerzésének része, ekkor kezdődik az alkudozás. Ez egy kétségbeesett erőfeszítés, hogy visszaszerezzük, amit elveszítettünk, hogy késleltessük az elkerülhetetlent.
Az alkudozás azonban kudarcra van ítélve. És amikor ez megtörténik, akkor jön a depresszió. A gyászhoz kétféle depresszió társul: a gyakorlati ügyekkel kapcsolatos szomorúság/megbánás és a csendesebb, magánéleti kétségbeesés.
Eljön végül az elfogadás. Az elfogadás nem boldogság, hanem inkább a nyugalom és az elvonulás időszaka. Lehet, hogy soha nem tudsz teljesen megbékélni egy személy hiányával, de képes lehetsz megbékélni az új valósággal.
Keresd meg a támogató rendszeredet
Bárhol is vagy a gyászfolyamatban, fontos, hogy megtaláld a támogató rendszeredet.
Kísértés, hogy másokat karnyújtásnyira tarts, de ez egy olyan időszak, amikor nagyobb szükséged van a szeretteidre, mint valaha. Lehetnek családtagok, lehetnek barátok, lehetnek akár tanárok vagy kollégák is.
Bárki is legyen a támogató rendszered, ne félj hozzájuk nyúlni. Néha ez beszélgetést jelent, de nem kell mindig beszélni. Néha csak arra van szükséged, hogy időt tölts a törzsed körében.
Beszélj valakivel
Azt mondtam, hogy beszélned kell valakivel. Ha nem szívesen mész a körödhöz, keress fel egy terapeutát.
Egy terapeutával bizonyos szempontból könnyebb lehet beszélni, mint egy szeretteddel. Ők képzett szakemberek és egy pártatlan harmadik fél, akinek egyetlen érdeke a helyzetben az, hogy segítsen a gyógyulásodban.
Segítségükkel a helyes irányba is terelgethetik Önt, arra ösztökélve, hogy a gyászát egészséges, produktív módon dolgozza fel. Olyan nehéz kérdéseket is feltehetnek, amelyeket a családja talán nem hajlandó feltenni, és arra kényszeríthetik, hogy olyan módon vizsgálja meg a gyászát, amire a barátai és a családja talán nem áll készen.
Vigyázz magadra
Ez mind része annak, hogy vigyázz magadra.
Igen, foglalkoznod kell a gyakorlati gondokkal, például időt kell szakítanod arra, hogy többet tudj meg a temetés megtervezéséről, és rendbe kell tenned a barátod ügyeit. De most magaddal is törődnöd kell, még akkor is, ha ez tűnik a legkisebb gondodnak.
Lehet, hogy nincs kedve enni vagy aludni, de az érzelmi és fizikai jóléte szorosan összefügg mindkettővel. Az is csábító, hogy elhanyagold ezeket a dolgokat, mert értelmetlennek érzed – nem hozza vissza a barátodat, nem tölti be az űrt, amit hátrahagyott, nem tervezi meg a temetést, és nem törli el a fájdalmadat.
Gondolj a barátodra. Ők soha nem akarnák, hogy így fájjon neked, és nem akarnák, hogy elhanyagold a saját jólétedet az ő érdekében.
Gondolj a gyerekekre
Amíg a barátodat gyászolod, fontos, hogy gondolj a gyerekekre is, akik érintettek ebben a zűrzavarban.
A gyermekek másképp dolgozzák fel a gyászt, mint a felnőttek. A kisgyerekek a halált átmeneti és visszafordítható dolognak tekintik, ezt a hitet erősítik kedvenc tévés szereplőik, akik folyton meghalnak és visszatérnek.
Az öt és kilenc év közötti gyerekek már inkább a felnőttekhez hasonlóan kezdik feldolgozni a halált, de még mindig nem úgy gondolnak rá, mint valami olyanra, ami bárkivel is megtörténhet, akit ismernek – különösen, ha még soha nem veszítettek el valakit.
A gyermek sokkját és zavarodottságát tovább fokozza a közeli családtagok hirtelen érzelmi hiánya. A családtagok annyira el lehetnek foglalva a temetési előkészületekkel, vagy annyira megrázza őket a gyász, hogy képtelenek megbirkózni a gyermekgondozással járó szokásos feladatokkal.
Egyes gyermekek szomorúsággal reagálnak. Néhányan félelemmel és sokkkal reagálnak. Mások dühvel reagálnak. Vannak, akik csak bizonyos idő elteltével mutatják a gyász külső jeleit.
Ne feledjük, hogy minden gyermek másképp dolgozza fel a gyászt, de a veszteség hosszú távú tagadása egészségtelen, és később nagyobb problémákat okozhat.
Take it One Day At A Time
Nehéz időszakon mentek keresztül. Bocsásd meg magadnak, hogy több időre van szükséged, adj teret magadnak a küzdelemhez.
A legfontosabb, hogy úgy nézz szembe a gyászoddal, hogy közben a jelenben is a földön maradj. A múlt újrajátszása nem fog változtatni rajta, és a jövőre való fixálódás nem fog segíteni abban, hogy irányítsd azt.
Ehelyett adj magadnak szelíd emlékeztetőket. Egyik lábadat a másik elé. Egyszerre csak egy órát. Egyszerre csak egy napot. Vigasztald magad a bánatodban. Fáj, és talán mindig is fájni fog, de túl tudod élni.
A gyász kezelése, amikor egy barát hirtelen meghal
Amikor egy barát hirtelen meghal, úgy tűnhet, hogy nincs kiút. Ők egy alapot jelentettek az életedben, és úgy érzed, hogy sodródsz nélkülük.
Feldolgozhatod a gyászodat, és továbbléphetsz a veszteségedből anélkül, hogy elveszítenéd azt a jelentőséget, amit a barátod jelent az életedben. Nézze meg blogunkat további hasznos tippekért a veszteség kezelésével kapcsolatban, mint például ez a bejegyzés arról, hogyan lehet egészségesen megbirkózni a veszteséggel.