A szuxametonium megbénítja a légzőizmokat, valamint más vázizmokat, de nincs hatással a tudatra.
A szuxametóniumot csak olyan aneszteziológus adhatja be, vagy olyan aneszteziológus szoros felügyelete mellett, aki ismeri a hatóanyag hatását, jellemzőit és veszélyeit, aki jártas a mesterséges lélegeztetés kezelésében, és csak akkor, ha megfelelő lehetőség van azonnali endotracheális intubációra, oxigén adagolásával, intermittáló pozitív nyomású lélegeztetéssel.
Keresztérzékenység
A neuromuszkuláris blokkoló szerek közötti keresztérzékenység magas arányáról (több mint 50%) számoltak be. Ezért a suxametónium beadása előtt lehetőség szerint ki kell zárni a más neuromuszkuláris blokkoló szerekkel szembeni túlérzékenységet. A szuxametóniumot csak akkor szabad alkalmazni, ha arra fogékony betegeknél feltétlenül szükséges. Azokat a betegeket, akiknél általános érzéstelenítés alatt túlérzékenységi reakciót tapasztalnak, később meg kell vizsgálni más neuromuszkuláris blokkolókkal szembeni túlérzékenységre.
A szuxametóniumot nem szabad ugyanabban a fecskendőben más szerrel, különösen tiopentállal keverni.
A suxametónium hosszan tartó alkalmazása során a beteget perifériás idegstimulátorral teljes körűen monitorozni kell a túladagolás elkerülése érdekében.
Hyperkalaemia
A suxametónium normális egyéneknél 0,5 mmol/l-rel növeli a szérum káliumot. Ez már meglévő emelkedett szérum káliumszint esetén jelentős lehet. Égési sérült vagy bizonyos neurológiai állapotokban szenvedő betegeknél súlyos hiperkalémia alakulhat ki (lásd 4.3. pont). Súlyos szepszisben a hiperkalémia lehetősége összefügghet a fertőzés súlyosságával és időtartamával.
Kolinészterázhiány
Az alacsony plazma kolinészteráz-szintű vagy kóros pszeudokolinészterázzal rendelkező betegeknél a suxametónium csak rendkívüli óvatossággal alkalmazható, és ha a gyógyszer előnyei meghaladják a kockázatokat.
A szuxametóniumot a plazma kolinészteráz gyorsan hidrolizálja, ami ezáltal korlátozza a neuromuszkuláris blokád intenzitását és időtartamát. A népesség kb. 0,05%-ának öröklött oka a csökkent kolinészteráz-aktivitás.
Az enzim hiányosságai elhúzódó és intenzívebb neuromuszkuláris blokkot eredményeznek. A hiány lehet
– veleszületett (genetikailag meghatározott kóros plazma kolinészteráz ) – a lakosság 1/3.000 %-a
– fiziológiás (terhesség és purpurium során)
– szerzett (májbetegséggel együtt, krónikus legyengítő betegség, krónikus vérszegénység, alultápláltság, karcinomatózis, terhesség, uraemia/vesebetegség, kötőszöveti betegségek, pajzsmirigybetegségek, súlyos égési sérülések, súlyos általános tetanusz, tuberkulózis és más súlyos vagy krónikus fertőzések). Májbetegségben az alacsony szérum pszeudokolinészteráz szintek miatt a suxametóniumból való felépülés késleltethető, óvatosság javasolt.
– iatrogén (kardiopulmonális bypass alatt, plazmacserét/plazmaferezist követően és más gyógyszerekkel együtt – lásd 4.5. pont).
Hosszan tartó alkalmazás
A suxametónium hosszan tartó alkalmazásával a jellegzetes depolarizáló blokkolás (I. fázisú blokk) a nem-depolarizáló blokkolás (II. fázisú blokk) jellemzőivel rendelkező blokkolássá változhat, ami elhúzódó légzésdepresszióhoz vagy apnoéhez vezet. Bár a kialakuló II. fázisú blokk jellemzői hasonlítanak a valódi nem-depolarizáló blokk jellemzőire, az előbbi nem mindig fordítható vissza teljesen vagy tartósan antikolinészteráz szerekkel. Amikor a II. fázisú blokk teljesen kialakul, akkor a hatásai általában teljesen visszafordíthatók a neosztigmin standard adagjaival, antikolinerg szerrel kísérve.
A suxametónium ismételt beadása után tachifilaxia lép fel.
A suxametónium beadása után gyakran jelentkezik izomfájdalom, amely leggyakrabban ambuláns betegeknél fordul elő, akik általános érzéstelenítésben rövid sebészeti beavatkozásokon vesznek részt. Úgy tűnik, hogy nincs közvetlen kapcsolat a szuksametonium beadása után látható izomfaszkikuláció mértéke és a fájdalom előfordulása vagy súlyossága között. A szuxametónium beadása előtt percekkel adott kis dózisú, nem depolarizáló izomrelaxánsok alkalmazását javasolták a szuxametóniummal összefüggő izomfájdalmak előfordulásának és súlyosságának csökkentése érdekében. Ez a technika szükségessé teheti az 1 mg/kg feletti suxametónium adagok alkalmazását az endotracheális intubáció kielégítő feltételeinek eléréséhez.
Nem tanácsos suxametóniumot alkalmazni előrehaladott myasthenia gravisban, neurológiai rendellenességekben, myotoniában vagy izombetegségben szenvedő betegeknél.
Az előrehaladott myasthenia gravisban szenvedő betegek ugyan ellenállnak a suxametóniumnak, de kialakul náluk a II. fázisú blokk, ami késleltetett felépüléshez vezethet.
A myasthenia (Eaton-Lambert) szindrómában szenvedő betegek a normálisnál érzékenyebbek a suxametóniumra, és a dózist csökkenteni kell. A myasthenicus Eaton-Lambert-szindrómában remisszióban lévő betegek azonban normális választ mutathatnak a suxametóniumra.
A suxametónium gyermekeknél történő alkalmazásakor óvatosságra van szükség, mivel a gyermekbetegeknél nagyobb valószínűséggel fordul elő nem diagnosztizált myopathia vagy ismeretlen hajlam a malignus hyperthermiára és a rabdomyolízisre, ami a suxametóniumot követő súlyos mellékhatások fokozott kockázatának teszi ki őket (lásd 4. pont.3 Ellenjavallatok és 4.8 Mellékhatások pont).
Bradycardia és egyéb szívritmuszavarok
Egészséges felnőtteknél a suxametonium alkalmanként a szívfrekvencia enyhe átmeneti lassulását okozza a kezdeti beadáskor.
A bradikardia gyakrabban figyelhető meg gyermekeknél és a suxametónium ismételt beadásakor gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt. Az intravénás atropinnal vagy glikopirroláttal történő előkezelés jelentősen csökkenti a suxametóniummal összefüggő bradikardia előfordulását és súlyosságát.
Fennálló vagy kiváltott hiperkalémia hiányában kamrai aritmiák ritkán fordulnak elő a suxametónium beadása után. Szívritmuszavarok alakulhatnak ki digitalisglikozidokat kapó betegeknél, akiknek suxametóniumot adnak. A digitalisz-szerű gyógyszereket szedő betegek azonban hajlamosabbak az ilyen aritmiákra. A suxametonium szívre gyakorolt hatása a szívritmus megváltozását okozhatja, beleértve a szívmegállást is.
A szemnyomás (IOP)
A suxametonium a szemnyomás átmeneti emelkedését okozza, ezért átható szemsérülés esetén nem alkalmazható, kivéve, ha a lehetséges előnyök meghaladják a szem sérülését.
Alkalmazás egyéb állapotokban
Ezt a szert óvatosan kell alkalmazni beteg és kachektikus betegeknél, sav-bázis zavarban vagy elektrolit egyensúlyzavarban szenvedő betegeknél, parenchymás májbetegségben, obstruktív sárgaságban, karcinomatózisban, bizonyos rovarölő szerekkel érintkezőknél, pl. szerves foszforvegyületekkel és terápiás sugárkezelésben részesülőknél.
A szuxametóniumot óvatosan kell alkalmazni törésekben vagy izomgörcsökben szenvedő betegeknél, mert a kezdeti izomfaszkikulációk további traumát okozhatnak.
A vegyület muszkarinikus hatásait, pl. a fokozott hörgő- és nyálelválasztást atropinnal lehet megakadályozni.
Ha ezt a szert infúzióban adják, ezt a túladagolás elkerülése érdekében gondosan ellenőrizni kell.
A szuksametoniumnak nincs közvetlen hatása a szívizomra, de mind a vegetatív ganglionok, mind a muszkarinreceptorok stimulálása révén a szuksametonium a szívritmus változását okozhatja, beleértve a szívleállást is.