- Szédülés kezelésére használt gyógyszerek
- Egy sor gyógyszert alkalmaztak a pörgésérzés csökkentésére, a hányinger és hányás megfékezésére és a szédülés okozta szorongás csillapítására. Az alábbiakban felsorolunk néhányat az általánosan használt gyógyszerek közül. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy a szédülés kialakulásának kiváltó okának kezelése sokkal előnyösebb a beteg általános gyógyulása szempontjából, mint a tünetek elnyomása.
- Gyakran alkalmazott gyógyszerek
- Benzodiazepinek
- Betahisztin
- Cinnarizin
- Dimenhidrinát
- Meclizine
- Metaklopromid, prometazin és ondansteron
- Piracetam
- A fent leírt gyógyszerek a leggyakrabban használt gyógyszerek a szédülés kezelésében. Számos más gyógyszert is használnak bizonyos állapotok kezelésére, amelyeket alapos kivizsgálás után lehet elkezdeni. Szteroidok adhatók vestibularis neuritis, labyrinthitis és autoimmun belsőfül-betegség esetén.
Szédülés kezelésére használt gyógyszerek
A szédülés olyan nyugtalanító állapot, amelyben a beteg bizonytalanságot vagy forgó érzést érez. Ezt az érzést gyakran kíséri hányinger vagy hányás. Számos betegség okozhat szédülést vagy egyensúlyzavart, és fontos, hogy kiderítsük a helyes okot, hogy megfelelően tudjuk kezelni az állapotot.
A fül felelős a hallásért, valamint a test egyensúlyának fenntartásáért. A szédülés vagy egyensúlyzavar leggyakoribb okai a füllel, az agyvelővel és a központi idegrendszerrel kapcsolatos rendellenességek, szisztémás betegségek, táplálkozási hiányosságok, sérülések vagy fertőzések és bizonyos pszichiátriai okok. Ezeknek a betegeknek a megfelelő kezelése a kiváltó okok azonosításával lehetséges.
Mivel a szédülésben szenvedő személy bizonytalannak érzi magát, és félhet az egyensúlyvesztéstől és az eséstől, gyakran nagyfokú szorongással küzd. Fontos elmagyarázni az állapotot a kiváltó okkal együtt, hogy eloszlassuk a beteg szorongását. Ez kombinálható bizonyos gyógyszerekkel a szédülés megfékezésére.
Egy sor gyógyszert alkalmaztak a pörgésérzés csökkentésére, a hányinger és hányás megfékezésére és a szédülés okozta szorongás csillapítására. Az alábbiakban felsorolunk néhányat az általánosan használt gyógyszerek közül. Ismételten hangsúlyozzuk azonban, hogy a szédülés kialakulásának kiváltó okának kezelése sokkal előnyösebb a beteg általános gyógyulása szempontjából, mint a tünetek elnyomása.
A legtöbb szédülést elnyomó gyógyszert csak rövid ideig, az akut roham alatt javasolt szedni. Ezeket a gyógyszereket az akut epizód után abba kell hagyni, mivel ha hosszabb ideig adják őket, akkor zavarják a központi idegrendszer által kezdeményezett, központi kompenzációnak nevezett gyógyulást.
Gyakran alkalmazott gyógyszerek
A szédülés kezelésében gyakran alkalmazott gyógyszerek közül néhány (betűrendben felsorolva):
- Benzodiazepinek – mint például a klonazepám, diazepám, lorazepám
- Betahisztin
- Cinnarizin
- Dimenhidrinát
- Meclizin
- Metaklopromid
- Prokloperazin
- Prometazin
- Ondansteron
- Piracetam
- Scopalamin – bőrtapaszként használható SSRI – mint amitriptalin
.
Szédülés vagy szédülés elnyomására használt gyógyszereket rövid ideig kell adni 3-.5 napig. A vestibularis szuppresszánsok hosszabb ideig történő adása káros lehet a betegek kezdeti felépülésére. Az alábbiakban röviden ismertetjük az általánosan használt gyógyszereket.
Benzodiazepinek
Az ebben a csoportban általánosan használt gyógyszerek közé tartozik a klonazepám, a diazepám és a lorazepám. A központi idegrendszeren keresztül hatnak a vestibuláris reakciók elfojtásával. A vestibuláris válaszok érzékszervi eltérése a szédülés érzéséhez vezet. Ezek a gyógyszerek rövid távon hasznosak a beteg szorongásának csillapítására, de a függőség, a memóriazavar és a központi kompenzáció veszélyeztetésének esélye miatt a lehető leghamarabb abba kell hagyni őket.
A benzodiazepineket kerülni kell myasthenia gravisban, hörghurutban, krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) és alvási apnoéban szenvedő betegeknél, mivel légzésdepressziót okozhatnak.
Betahisztin
A betahisztin egy hisztamin analóg, amely gyenge H1 agonistaként és erős H3 receptor antagonistaként hat. 2 formában – betahisztin-hidroklorid és betahisztin-mezilát – áll rendelkezésre. A Meniere-kór kezelésére használják. Azt mondják, hogy hasznos a belső fül vérellátásának növelésében és a kompenzációs folyamat javításában. A szakirodalom idézi, hogy a betahisztin nagy dózisban hatásos.
Ezt a sót kerülni kell hörgőasztmás és gyomorfekélyes betegeknél, akiknél a hisztamin magasabb koncentrációja súlyosbíthatja az állapotot.
Cinnarizin
A cinnarizin antihisztamin és kalciumcsatorna-blokkoló, amely a belső fül receptorainak ingerlékenységét csökkentve segít csökkenteni az érzékszervi eltéréseket, megakadályozza az erek szűkületét és javítja a vörösvértestek lexibilitását, így javítja a végszervek vérellátását. Hatékony a szédülés akut epizódjaiban. A központi idegrendszerben lévő hányásközpontot is elnyomja. Hosszú ideig azonban nem szabad felírni, mivel gyógyszer okozta Parkinsonizmushoz vezethet. A cinnarizin hasznos az utazási betegség megelőzésében is.
Dimenhidrinát
A dimenhidrinát egy recept nélkül kapható antihisztamin. Hatékony gyógyszer a szédüléssel együtt járó hányinger és hányás csillapítására. Csak akut tünetek esetén alkalmazható. A cinnarizin és a dimenhidrinát kombinációját tartalmazó gyógyszerek ma már kaphatók a hányással együtt jelentkező szédülés megfékezésére. A dimenhidrinát szájszárazságot és álmosságot okozhat.
Az ezt a gyógyszert szedő betegeknek ezért kerülniük kell a gépjárművezetést. Nem adható zöldhályogban vagy vizeletürítési problémában szenvedő betegeknek.
Meclizine
A méclizin a hisztaminellenes szerek csoportjába tartozó gyógyszer. Hatásos a szédülés csökkentésére az akut fázisban. Ez az egyetlen szédülés elleni gyógyszer, amely terhesség és szoptatás alatt biztonságos. Hasznos az utazási és tengeri betegség kezelésére is.
A többi antihisztamin gyógyszerhez hasonlóan a meclizin is álmosságot és szájszárazságot okozhat.
Metaklopromid, prometazin és ondansteron
A metaklopromid, prometazin és ondansteron a hányinger és hányás csillapítására adott gyógyszerek. A betegeknek ezen gyógyszerek bevétele után legalább 30 percig kerülniük kell a szájon át történő bárminemű bevételt, hogy hatékonyabbak legyenek.
Piracetam
A piracetam egy nootróp szer, amely a gamma-amino-vajsav (GABA) neurotranszmitter származéka. Állítólag javítja a neuroplaszticitást és neuroprotektív hatásokat biztosít. Csökkenti a vörösvértestek tapadását, megakadályozza a kisebb erek görcsét és javítja a mikrokeringést. Azt is mondják, hogy javítja a kogníciót.
A fent leírt gyógyszerek a leggyakrabban használt gyógyszerek a szédülés kezelésében. Számos más gyógyszert is használnak bizonyos állapotok kezelésére, amelyeket alapos kivizsgálás után lehet elkezdeni. Szteroidok adhatók vestibularis neuritis, labyrinthitis és autoimmun belsőfül-betegség esetén.
Migránmegelőzésre lehet szükség olyan gyógyszerekkel, mint a lunerizin, propranolol, amitriptalin , divalproex-nátrium vagy topiramát. Ezt a profilaxist az életkorhoz, a BMI-hez, a tünetek súlyosságához, az esetleges társuló rendellenességekhez, például magas vérnyomáshoz, prosztata-megnagyobbodáshoz, glaukómához stb. kell igazítani. A vestibularis paroxizmia, amely az egyensúlyideg neurovaszkuláris kompressziója által okozott többszörös, rövid ideig tartó forgó epizódokkal jelentkezik, karbamezepinnel kezelhető.
A gyógyszerekkel együtt kezelve vestibularis rehabilitációra lehet szükség. Ennek a rehabilitációnak célzottnak kell lennie, és az egyensúlyi rendszeren belüli diszfunkció területének megfelelően kell fejlődnie.
A BPPV, amely a szédülés egyik leggyakoribb oka minden korcsoportban, nem igényel gyógyszeres kezelést. Az okozója a kalcium-karbonátból álló otolithok, amelyek bejutnak a belső fülbe, és megzavarják az egyensúlyideg működését. Ezt olyan felszabadító eljárásokkal kezelik, mint az Epley-, a Semont- és a Barbeque-manőver.