Az MG-ben szenvedő betegek prognózisa általában jó. Gyakran a legjobb, ha az MG enyhe eseteit nem kezelik. A kezelés szükségessé teszi az olyan gyógyszerek elkerülését, amelyek ronthatják a neuromuszkuláris átvitelt, mint például az aminoglikozid antibiotikumok, kinolon antibiotikumok, béta-blokkolók, klorokin, antiaritmiás szerek, kalciumcsatorna-blokkolók, egyes görcsoldók és az intravénás jódozott kontrasztanyag kerülendő.
A MG jellegzetesen változó lefolyású, a diplopia és a ptosis gyakoriságát környezeti, érzelmi és fizikai tényezők, mint például erős napfény, stressz, vírusos megbetegedés, menstruáció, terhesség stb. befolyásolják. Spontán remisszió bármely betegnél előfordulhat, és évekig fennmaradhat. A generalizált MG természetes lefolyását 168 beteg körében (átlagosan 12 éves követési idővel) vizsgáló tanulmányban 14%-ban teljes remissziót tapasztaltak.
Az enyhe és közepes fokú szemmyastheniában szenvedő betegeket kezdetben általában orális antikolinészteráz szerekkel kezelik, a leggyakrabban alkalmazott szer a Mestinon (piridostigmin). Ezekkel a szerekkel nem végeztek randomizált klinikai vizsgálatokat, és ez a kezelés gyakran sikertelen, különösen a diplopia megszüntetésében. Ezután immunszuppresszív terápiát kezdenek, és a választott szer általában a prednizon. Egy kis kontrollált vizsgálatban ez a gyógyszer nagyobb hatékonyságot mutatott, mint a piridosztigmin. A szteroidterápia ellentmondásos, de egy másik vizsgálat eredményei szerint a prednizon valóban csökkenti a generalizált MG progresszióját. Nincs egyetlen ajánlott adagolási séma, tekintettel a krónikus kortikoszteroidterápiához gyakran társuló mellékhatásokra, valamint arra, hogy a betegeket nehéz leszoktatni a szteroidokról a tünetek súlyosbodása nélkül. A prednizonterápiára adott válasz változó.
Az MG-betegeket emellett meg kell vizsgálni thymomák szempontjából, és ha találnak, műtétet kell végezni az állapot kezelésére. A profilaktikus thymectomia ellentmondásos, de hasznosnak bizonyult a betegség kezdetétől számított 3 éven belül akut betegségben szenvedő fiatal MG betegeknél, a megnagyobbodott thymus mirigyekkel rendelkező betegeknél, akiknél a műtét alacsony kockázattal jár, valamint a gyógyszeres kezelésre nem reagáló, generalizált MG-ben szenvedő betegeknél.
A szemes MG tünetei nem gyógyszeres eszközökkel is kezelhetők. A ptosis korrigálható mankók szemüvegen való elhelyezésével és ptosisszalaggal a szemhéjcsüngés megemelésére. A diplopiát lehet kezelni szemfedővel, mattító lencsével, elzáró kontaktlencsével, vagy egyszerűen a szemüveg egy részének átlátszatlan szalaggal történő lezárásával. Műanyag prizmák (Fresnel-prizmák) is rögzíthetők a diplopiás beteg szemüvegére, lehetővé téve a látás összehangolását mindkét szemről az érintett irányba, de gyakran problémásak, ha az izomgyengeség mértéke, és ezáltal a szemtorzulás mértéke gyakran ingadozik.
.