Mi a százlábúak?
A tudósok azt fogják mondani, hogy a százlábúak nem rovarok, hanem azt, hogy a százlábúak valójában miómafélék, tehát a rovarok távoli rokonai. Legjellegzetesebb tulajdonságuk a hosszúkás testük és tucatnyi lábuk, ami nyilvánvalóan megkülönbözteti őket a rovaroktól. Rovarevőként a százlábúak más bogarakra vadásznak, és mérgező fullánkjukkal megbénítják őket.
A százlábú szó jelentése “száz láb”, de nincs olyan százlábú faj, amelynek pontosan 100 lába lenne. A fajtól függően akár 30 lábuk is lehet, ivarérett állapotban pedig akár 354 is.
A tudósok mintegy 3100 százlábú fajt azonosítottak, és ezek a bogarak az egész világon megtalálhatók – egyes fajok még az Északi-sarkkör felett is élnek.
Mi vonzza a százlábúakat?
A százlábúakat olyan környezet vonzza, amely három kulcsfontosságú dolgot kínál számukra:
- Élelem: A százlábúakat leginkább az élelem iránti igény hajtja. Vadászként ott keresnek zsákmányt, ahol az bőségesen van, és ez lehet az otthonunk belseje is.
- Menedék: Amikor nem élelemre vadásznak, a százlábúak pihenőhelyeket keresnek. Kívülről sziklák alá, korhadó fatörzsek belsejébe vagy levélszemét alá bújnak. A lakásban a falak réseit keresik, kartondobozok alá bújnak, és még a padló lefolyójában is elbújnak.
- Nedvesség: A százlábúaknak magas páratartalmú környezetre van szükségük a túléléshez. Ha túl száraz, kiszáradnak, ami megöli őket. Ennek következtében a pincék és a kúszóterek, amelyek csapdába ejtik a nedvességet, ideális élőhelyek lehetnek egyes százlábúak számára.
Mit eszik a százlábúak?
A százlábúak rovarevők, ami azt jelenti, hogy apró rovarokat, pókokat, atkákat és más ízeltlábúakat esznek. Általában éjszakai vadászok.
A százlábúak számára a sebesség a legjobb vadászati eszköz. A zsákmányt észlelve gyorsan megindulnak a támadás felé. Miután elkapták az ételt, a legtöbbjük méreggel ártalmatlanná teszi zsákmányát, mielőtt elfogyasztaná azt.
Veszélyesek a százlábúak az emberekre vagy a háziállatokra?
Az embereknek és a háziállatoknak általában nincs mitől tartaniuk a százlábúaktól, amelyekkel találkoznak. Sőt, sok kutya és macska megeszi a kifogott százlábúakat.
Mégis fontos megjegyezni, hogy a legtöbb százlábú mérget használ a zsákmányára. A százlábúak ezt a mérget a fejük közelében található forcipulák párján keresztül juttatják ki. Ezeket az üreges, csipeszszerű végtagokat kétségbeesésükben is használhatják, és csípés leadására is alkalmasak, ha felkapják vagy rálépnek. A legtöbb százlábúnak azonban nincs meg az ereje ahhoz, hogy átszúrja az emberi bőrt.
Egy kivétel ez alól a floridai kék százlábú. Ez a szabadban élő százlábú állítólag agresszívan reagál mindenkire, aki zavarja. Azok az emberek, akik már találkoztak ezzel a százlábúval, amely körülbelül 3 hüvelyk hosszúra is megnőhet, azt mondják, hogy olyan csípést ad, amely vetekszik a méhcsípéssel. Főleg az USA délkeleti részén található meg.
Milyenek a százlábúak? Hogyan lehet megkülönböztetni a százlábút a százlábútól?
A százlábúak hosszúkás ízeltlábúak, több testszegmenssel rendelkeznek, és általában rendkívül gyorsan mozognak. Bár a százlábúak az “életfa” Myriapoda ágán osztoznak a százlábúakkal, anatómiailag különböznek. A százlábúaknak testszegmensenként egy pár lábuk van, míg a százlábúaknak kettő. Továbbá a százlábúaknak kerek, tompa, lefelé forduló feje van, míg a százlábúak ragadozóként épültek fel, látható szemekkel és előrefelé néző szájszervekkel.
A másik lényeges különbség, hogy a százlábúaknak forcipulájuk van, egy sor méregkifecskendező fogó. Mivel a százlábúak nem esznek élőlényeket, nincs szükségük ezekre a fogókra.
A százlábúak életciklusa
A nőstény százlábú az udvarlás után 10-60 tojást rak. A tojások néhány hónapig fejlődnek, mielőtt kikelnek. A fiatal százlábúaknak kevesebb lábpárjuk van, mint a felnőtteknek, és minden vedléssel újabb testrészeket és újabb lábpárokat vesznek fel, amíg teljesen kifejlődnek.
A legtöbb más ízeltlábúval ellentétben a százlábúak meglehetősen hosszú életűek lehetnek. Egyes fajokról ismert, hogy elérik a 7 éves kort. A legtöbb más ízeltlábú általában egy évig vagy annál rövidebb ideig él.