Hosszú utat tettem meg (előre vagy hátra, nem vagyok benne biztos) a középiskolás korom óta, amikor minden egyes NFL-meccs eredményét tudtam a hétvégén. Ma már közel sem követem olyan szorosan a sportot, mivel az önfeledt utazásom komolyan folytatódik.
Igen, igen, persze, a futballt övező problémák valósak. De ebben a bejegyzésben úgy döntök, hogy a pozitívumokra koncentrálok. Íme a tíz legfontosabb ok, amiért a futball a legjobb sport az országban:
1. Ez a végső csapatsport, I. rész: Ez csak puszta számok. A pályán 11 ember van, szemben a baseball 9, a jégkorong 7 és a kosárlabda 5 emberével. A baseballban a játékok túlnyomó többségében a legtöbb játékos nem vesz részt. A futballban a 11 ember közül mindenki fontos. Még ha egy játékos el is megy a parttól a partig egy touchdownért, nagyon sok mozgó alkatrész jön össze, hogy ez megtörténjen. És amikor ez megtörténik, az az egyik legizgalmasabb pillanat a sportban. Már hallom is, ahogy a futballrajongók a This Is Spinal Tapet idézik: “Ezek 11-ig mennek”. Igaz, a futballban is 11 játékos van. Nos, azt mondtam, hogy a foci az ország legjobbja, nem a világé. De, hogy a The Naked Gun-t idézzem:
2. Ez a végső csapatsport, második rész: Rendkívül nehéz egyetlen játékosnak dominálni a futballt. Ez más csapatsportokra nem igaz. A baseballban, ha egy dobó éppen tüzel, akkor vége a meccsnek. A kosárlabdában… Azt hiszem, ez az érv Michael Jordannel kezdődik és ér véget. Vagy Magic Johnsonnal. Oscar Robertson. Larry Bird. LeBron James. Kobe Bryant. A lényeg az, hogy amikor a szupersztár beindul, akkor igaz Jordan állítása, miszerint a csapat többi tagja csak a “kisegítő szerepe” volt. A futballban, még ha van is egy legitim futójátékosod, akkor is szüksége van az irányítóra, aki átadja neki a labdát, és a blokkolóira, akik teret adnak neki a manőverezéshez. Senki sem születik futásra. Nos, Bruce Springsteen-en kívül.
3. Komplexitás, I. rész: Háromféleképpen lehet pontot szerezni, szemben az összes többi sportág egy módjával. Van safety (2 pont), field goal (3 pont) és touchdown (6 pont). Ráadásul egy touchdown után a csapat választhatja az extra pontot vagy a kétpontos konverziót. Gondolj az ezzel járó stratégiára. Igen, minden sport árnyalt játék, de mennyire nehéz döntések születnek a baseballban? “Tudom, mit kell tennünk – itt egy futást fogunk szerezni”. A kosárlabdában… “Srácok, megvan: juttassuk a labdát a gyűrűbe.” Igaz, a kosárlabdában lehet hárompontosra is menni, de ez alapvetően ugyanaz a módszer a pontszerzésre. A futball sokkal több permutációt kínál, mint bármely más sportág. Hogy még egy újabb elemet adjunk hozzá, a futball hosszabbítása, akárcsak a jégkorongé, hirtelen halál. (Igazság szerint a golfé is az lehet.) Az összes többi sportág hosszabbítása borzasztóan antiklimatikus lehet: a baseballban a hazai csapat egyszerűen nem tud pontot szerezni; a teniszben a teniszezőnek meg kell szakítania az adogatást, majd tartani, vagy fordítva (ami azt jelenti, hogy soha nincs győztes pont); végül a futballban az egyik csapat bizonyos értelemben a büntetőrúgások során is “megszakíthatja az adogatást”, de őszintén szólva a büntetőrúgások az emberiség történetében a leglehangolóbb befejezése bármely sportágnak. Mivel annyira különböznek a játék többi részétől, semmit sem tesznek annak bizonyítására, hogy melyik csapat a valóban jobb.
4. Komplexitás, II. rész: A futball az egyetlen nem folyamatos mozgású sport, amelyben van óra. A baseballnak, a tenisznek és a golfnak nincs órája. Az óra egy egész dimenziót ad mindenhez. Rátelepíti a sürgősséget. Izgalmat teremt. Növeli a tétet. Normális esetben, ha van óra, a labda (vagy korong) folyamatosan mozog. A fociban az óra folyamatosan mozog, de hozzáadják a hosszabbítást, és fogalmad sincs, mikor ér véget, ami olyan, mint a szilveszter visszaszámlálás nélkül. A jégkorongban és a kosárlabdában, amikor a korong/labda megáll, az óra is megáll. A futballban ez nem így van, ami azt jelenti, hogy az edzőnek kell eldöntenie, mikor kell időt kérnie. Ismét a stratégia.
5. Komplexitás, III. rész: Downs, baby. Downs. Oké, itt a tenisz is kap egy kis említést. A teniszben a pontozási rendszer eredetileg fokokon alapult, a 15, 30, 45 és 60 a négy szöget jelentette. Később a 45-öt 40-re rövidítették, mert így könnyebb volt kimondani. Soha senki nem mondja ki, hogy “60”, de ez egy játék. Alapvetően azonban egy labdát kell átütni egy háló felett. A futballban a nézőnek meg kell értenie, hogy a labdát legalább tíz méterrel előrébb kell vinni, hogy megértse, mi történik. Ennél a sportágnál még a nézőknek is meg kell keresniük a helyüket.
6. Komplexitás, IV. rész: A labda alakja kulcsfontosságú. Olyan ez, mint a tőzsde:
“A Wall Street első számú szabálya: Senki – nem érdekel, hogy Warren Buffet vagy Jimmy Buffet – senki sem tudja, hogy egy részvény felfelé, lefelé, oldalazva vagy f*szott körökben fog-e menni, legkevésbé a tőzsdeügynökök.”
– Mark Hanna, A Wall Street farkasa.
Haver, olyan jó nézni, ahogy a játékosok megpróbálják kitalálni, merre fog pattanni a labda, és aztán ki kell egyenlíteniük, amikor rosszul tippelnek. Ez csak egy újabb elemet ad a játékhoz. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt innen vettem.) Ha valami, akkor a Deflate-Gate csak segített kiemelni, hogy mennyire fontos ez az aspektusa a játéknak. Különben is, az egész Deflate-Gate dolog a semmiből jött.
7. Komplexitás, V. rész: Minden játékban annyi minden történik. Ha követni akarod, hogyan alakul a nagy játék, akkor az irányítót és a futójátékosokat vagy a széles elkapókat tarthatod szemmel. Vagy azt is figyelheted, hogy valójában hol nyerik vagy veszítik el a játékot – az árkoknál, a felállási vonalnál. Olyan ez, mint a True Detective az HBO-n: követheted a gyilkossági rejtélyt, a nyomozók magánéletét és/vagy Rust Cohle őrült elmélkedéseit. (Nyilvánvalóan szeretem Matthew McConaugheyt.)
8. Szűkösség, I. rész: Az NCAA-ben csak ~12, az NFL-ben 16 mérkőzés van az alapszakaszban. Bármennyire is szeretnénk azt mondani, hogy minden sportágban minden meccs számít, a fociban ez a legigazabb. Ez csak matematika, fiam: 1/16 NFL > 1/82 NBA > 1/162 MLB.
9. Szűkösség, II. rész: A többi csapat bajnokságában best-of-seven sorozatot rendeznek. A labdarúgás egyetlen napra szól: Super Bowl vasárnap. És mégis szinte mindig ez határozza meg a legjobb csapatot. Hogy miért? Mert egy touchdown drive-ot összehozni egyszerűen óriási bravúr. Tehát, ha ezt következetesen többször tudod megcsinálni, mint az ellenfeled, akkor nyerned kell.
10. Ügyesség: Itt található az egész sportág legnehezebb munkája: az irányító. Miért, mert mozog, és a célpontja is mozog. Ennyi az egész. Ráadásul valószínű (nem csak lehetséges), hogy nála jóval nagyobb emberek fogják kiegyenlíteni – újra és újra. Ez más sportágakra nem igaz: a baseballban az ütő helyhez kötött. A kosárlabdában, a jégkorongban és a labdarúgásban a kapu mozdulatlan. A teniszben mozog, de ott van a fél pálya, amely (szóviccnek szánva) a kapu szerepét tölti be, és amely szintén nem mozog. A golfban te és a célpont is mozdulatlanok vagytok, ami megmagyarázza, miért olyan unalmas. (Még akkor is, ha valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag négyéves koromban mindig néztem a tévében.) Amikor az ESPN a nap fénypontjait mutatja, imádom nézni, ahogy a focibemondók azt kiabálják, hogy “GGGOOOOOOOOOOOAAAAAAAAAAALLL!”. Egy hazafutás a kilencedik harmad végén. Egy hárompontos a hajrában. Egy hole-in-one. Egy korong, ami a jégen keresztül a hálóba vágódik. Egy keresztpályás győztes ütés a wimbledoni korona megszerzéséhez. De a puszta szépség, amikor az irányító a támadójátékosok által létrehozott zsebben marad, akik visszatartják gyors védekező társaikat, megtalálja az elkapóját a pályán, megkeresi a tűt, és ezt a “disznóbőrből készült hosszúkás labdát” egy széles elkapó kezébe adja, aki megpördül és kitér a kettős fedezés elől, majd beugrik az end zone-ba? Ezt semmi sem múlja felül.
És igen, az utolsó idézet a Coming to America című filmből származik. Szóval, egy vicces megjegyzéssel búcsúzom George Carlin komikusnak a fociról és a baseballról szóló részével.