TUCSON, Ariz. – Az Agua Caliente Park egy rejtett gyöngyszem a város északkeleti részén. Az Agua Caliente egy igazi oázis a sivatagban, amely évezredek óta vonzza az embereket.
“Amint betettem a lábam erre a helyre, azonnal beleszerettem” – mondta Pete Filiatrault.
Filiatrault először 1951-ben tette be a lábát Agua Calientébe. Wisconsinból költözött ide a családjával, amikor még csak 12 éves volt.
“Egy kombi kocsival jöttem ki” – emlékezett vissza Filiatrault. “Arra számítottam, hogy banditákat látok majd szaladgálni. Persze nem volt egy sem”.
Amit talált, az egy csodálatos játszótér volt, mivel segített az apjának az Agua Calientében lévő farmjukat vezetni.
Agua Caliente egy lélegzetelállító sivatagi oázis, pálmafák szegélyezik a fő tavat, amely tele van teknősökkel és apró halakkal. Rengeteg vadon élő állat veszi körül.
Agua Caliente története valójában több mint 5000 évre nyúlik vissza, a forró forrásoknál i. e. 3500-ban már vadászok és gyűjtögetők jártak.
Eredetileg két forrás volt, egy meleg és egy hideg forrás.
A történészek szerint Agua Caliente közelében Kr.u. 1150-ben egy Hohokam falu jött létre. A forrást az 1800-as évek közepén a hadsereg használta.
“Fort Huachuca-ból jöttek át lóháton” – mondta Filiatrault. “Talán itt éjszakáztak. Aztán felmentek a Mount Lemmonon lévő Soldier’s Campbe.”
A gyógyászati és rekreációs célpontként reklámozott forró forrás 1877 és 1882 között gyógyfürdő volt.
Azután különböző tulajdonosok szarvasmarhatelepként üzemeltették.
Egyikük felrobbantotta a forrást a vízhozam növelésének reményében. Ennek éppen az ellenkezője volt a hatása, a két forrást egyesítette eggyé, és csökkentette a vízhozamot.
Pete családja 1951-ben vásárolta meg. Közel egy évtizeden át irigyelték a barátai, messze a város északkeleti oldalán.
“Húsz mérföldre volt a Tucson High-tól” – mondta Filiatrault. “Húsz mérföld befelé, húsz mérföld vissza.”
Az Agua Caliente fő tava akkoriban két részre volt osztva. Az egyiket nagyon népszerű fürdőhelyként használták.
A Filiatrault-ék voltak az utolsó család, akik Agua Calientében éltek, 1959-ben költöztek el.
A 101 hektárt végül Pima megye vásárolta meg, hogy létrehozza az Agua Caliente Parkot.
“Azt olvastam, hogy a megye mindent le fog bontani” – mondta Filiatrault. “Ez egy oázis volt a sivatagban. Így kezelték az 1800-as években és az 1900-as évek elején. Úgy éreztem, hogy ennek így kell maradnia.”
“Végül megalakítottuk az Agua Caliente Barátai nevű szervezetet”.
Ez 1993-ban történt, és az Agua Caliente Barátai azóta is figyelemmel kíséri a megyét és ezt a parkot.
“Mi egy jó figyelő szem és a közösség szószólói vagyunk” – mondta Jim Knoll.
Knoll tagja az Agua Caliente barátai nevű szervezet vezetőségének.
A csoport segített fenntartani a park három épületét, köztük a Ranch House-t, ahol Pete Filiatrault felnőtt.
2009-ben sikerült elérniük, hogy Agua Caliente bekerüljön a Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzékébe.
A közelmúltban a nonprofit szervezet segített a Pima megyei fő tó helyreállításában. Az egy évig tartó projekt magában foglalta a tó lecsapolását és kontúrozását, valamint a talajban lévő polimerrel való lezárását.
“Valószínűleg naponta körülbelül 80 000 gallont szivattyúztak ki” – emlékezett vissza Knoll. “Szóval nagyjából csak egy szita volt. Bepumpálták a vizet, és az visszaáramlott a víztartó rétegbe. Újrahasznosították.”
A fő tó lezárásán kívül számos más fejlesztés is történt. Ezek közé tartozott egy új gyalogos híd építése a szigetre.
A fő tó átalakítása jó minősítést kapott Filiatraultól.
“Hosszú idő telt el, de kitartottunk mellette, és a megye végül megnyugodott és velünk tartott”.
A járvány miatt a birtokon lévő épületek zárva vannak.
A piknikezés és a madármegfigyelés továbbra is népszerű tevékenységek a parkban, amely abszolút Arizonának bizonyult.