Joel 1. fejezete egy csapást ír le. Ezt a történetet maga Isten mondja el Jóel prófétának, és a sáskák és más kártevők fertőzését írja le a szárazsággal és tűzzel együtt.
Jóel bemutatja üzenetét
Jóel 1. fejezete azzal kezdődik, hogy a próféta felkészíti a hallgatóságot arra, amit mondani fog. Azt mondta nekik, hogy emlékezzenek a történetre, hogy el tudják majd mesélni a gyermekeiknek és az unokáiknak, és így tovább nemzedékről nemzedékre.
Sáskák általi pusztítás
Jóel leírta, hogy a földet sáskarajok fogják gyötörni. Négyféle sáskafaj fog pusztítást okozni a földön: a vágó sáskák, a rajzó sáskák, az ugráló sáskák és a pusztító sáskák.
Amikor a sáskák végeznek, semmi sem marad a földből. A szőlőültetvények megtizedelődtek, és a föld úgy pusztult, mint ahogyan az oroszlán pusztítja prédáját.”
A pusztítás hatásai
Jóel 1. fejezete leírja a sáskák pusztításának hatásait. Egyrészt a fügefák ágai kifehéredtek, lefejtették a kérgüket és kidobták őket. A templomnak szánt étel- és italáldozatok is eltűntek, és még a papok is gyászolnak.
Jóel azt állítja, hogy mintha maga a föld is gyászolna, mert a termés teljesen eltűnt. Sőt, nemcsak a termés hervad el, hanem az öröm is, ami egy jó, bőséges termésből származott volna.
Siralom a pusztulás miatt
Jóel azt mondta a lelkészeknek és a papoknak, hogy vegyenek fel zsákruhát és siránkozzanak. Azt mondta nekik, hogy böjtöljenek és menjenek a templomba a népükkel együtt, hogy segítségül hívhassák az Urat.
Az állatok kiáltanak
Jóel próféta az első fejezetet azzal zárta, hogy megismételte, hogy a termés megtizedelődött, a magok a földben rohadnak, és az egykor gabonával teli pajták összeomlottak a használat hiánya miatt.
Hozzátette, hogy a tehenek és a juhok éheznek, mert nincs takarmány. Az emberek az Úrhoz kiáltottak, mert amellett, hogy a sáskák és a szárazság elpusztította a termést, tűz is volt, amely mindent hamuvá égetett. Még az állatok is Istenhez kiáltanak kegyelemért.
Jóel 1 (King James Version)
1 Az Úr szava, amely Joelhez, Petuel fiához szólt.
2 Halljátok meg ezt, ti öregek, és halljátok meg, az ország minden lakója. Volt-e ez a ti időtökben, vagy a ti atyáitok idejében?
3 Mondjátok el ezt gyermekeiteknek, és a ti gyermekeitek mondják el gyermekeiknek, és azok gyermekei egy másik nemzedéknek.
4 Amit a pálmaféreg hagyott meg, azt megette a sáska, és amit a sáska hagyott meg, azt megette a rákféreg, és amit a rákféreg hagyott meg, azt megette a hernyó.
5 Ébredjetek, részegesek, és sírjatok, és jajgassatok, mindnyájan, akik bort isztok, az újbor miatt, mert kivágták a ti szátokból.
6 Mert egy nép jött fel az én földemre, erős és számtalan, amelynek fogai oroszlán fogai, és nagy oroszlán pofafogai vannak.
7 Szőlőmet elpusztította, fügefámat megkopasztotta, tisztára csupaszította és elvetette, ágai megfehéredtek.
8 Sír, mint a zsákba öltözött szűz ifjúkori férje miatt.
9 Az ételáldozat és az italáldozat kivágatott az Úr házából; a papok, az Úr szolgái gyászolnak.
10 A mező elpusztult, a föld gyászol, mert a gabona elpusztult, az újbor kiszáradt, az olaj elsorvadt.
11 Szégyelljétek magatokat, ti szőlőművesek, jajgassatok, ti szőlőművesek, a búza és az árpa miatt, mert a mező aratása elpusztult.
12 Kiszáradt a szőlő, és elsorvad a fügefa, elszáradt a gránátalmafa, a pálmafa is, az almafa is, a mező minden fája, mert elszáradt az öröm az emberek fiaitól.
13 Öltözzetek fel és jajgassatok, ti papok; jajgassatok, ti oltárszolgák; jertek, feküdjetek egész éjjel zsákruhában, én Istenem szolgái; mert az ételáldozat és az italáldozat visszatartatik a ti Istenetek házától.
14 Szenteljetek böjtöt, hívjatok össze ünnepélyes gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket és az ország minden lakóját az Úr, a ti Istenetek házába, és kiáltsatok az Úrhoz:
15 Jaj a napnak, mert közel van az Úr napja, és mint pusztulás a Mindenhatótól, úgy jön el.
16 Nem vágják-e ki szemünk láttára az ételt, igen, az örömöt és a vidámságot Istenünk házából?
17 A magok megrohadtak a rögök alatt, a magtárak elnéptelenedtek, a csűrök lerombolódtak, mert a gabona elszáradt.
18 Hogy nyögnek az állatok! a marhacsordák megzavarodtak, mert nincs legelőjük; igen, a juhnyájak elnéptelenedtek.
19 Uram, hozzád kiáltok, mert a tűz felemésztette a puszták legelőit, és a láng megégette a mező minden fáját.
20 A mező állatai is hozzád kiáltanak, mert a vizek folyói kiszáradtak, és a tűz felemésztette a puszták legelőit.