A Blackwater Fever egy ausztrál blues gitár-dob zenekar, amely 2005-ben alakult a queenslandi Brisbane-ben. A 2006-os Sunshine Coast Music Festivalon elnyerték a legjobb blues & Roots Actnek járó díjat. A Shane Hicks (ének és gitár); és Rick DeMarco (dob) alkotta alapító duó 2006 januárjában adta ki debütáló ötszámos extended play-jüket Abused Blues címmel. A számokat élőben, a stúdióban vették fel a brisbane-i OPM Studiosban. Hicks és DeMarco közösen írták a “Blackwater” című számot, amely a zenekar nevét adta, Hicks később így emlékezett vissza: “Agymenőkkel kerestünk egy zenekarnevet, pokolian nehéz volt kitalálni valamit. Az egyik első gitár/dob dal, amit együtt írtunk, a ‘Blackwater’ volt, ami arról szól, hogy az emberek lázat kapnak attól, hogy szennyezett vizet isznak. Ha mindezt összerakjuk, megvan a zenekarunk neve! Később rájöttünk, hogy ez egy kifejezés a súlyos maláriára….. És mivel egy sötét, mocsaras, bluesos hangzásra törekedtünk, úgy gondoltuk….. Tökéletes!”
Brisbane, Queensland, Ausztrália
Blues, grunge, garage, roots
2005-jelenleg
Waterfront, Plus One, P-Vine
theblackwaterfever.com
Shane Hicks
Jared Tredly
Jed Walters
Andrew Walter
Rick DeMarco
2008-ra a The Blackwater Fever országos rádiós ismertségre tett szert a Triple J ifjúsági rádióállomás révén, a Home & Hosed (október) és a Roots ‘n’ All (november) szegmensekben, valamint a rádió új, még alá nem írt zenekarok számára kiírt Unearthed versenyén. 2008 novemberében kiadták debütáló stúdióalbumukat Sweet Misery címmel, ahol DeMarcót Andrew Walter váltotta a doboknál.
2010 végére a felállás trióvá vált, Hicks és Walter mellett Jed A. Walters basszusgitáros és billentyűs csatlakozott hozzájuk. Azonban a második albumukat, az In Stereo-t (2011. június) még Walters csatlakozása előtt vették fel, ” nem járult hozzá ehhez az albumhoz, de a következőhöz biztosan nagyban hozzájárul majd”. Harmadik albumuk, a The Depths 2013 márciusában jelent meg. Luke Saunders a Reverb Street Press-től az előző két albumhoz hasonlította ” egy újabb érdekes előrelépés a zenekar által a sötét és zord debütáló Sweet Misery (2009) és annak kifinomultabb, ugyanilyen jól sikerült folytatása, az In Stereo (2011) szilárd alapjait követően.”