A timothy egy rövid életű, hűvös évszakú, nem őshonos évelő növény, amely egy sekély, rostos gyökérzetű, gumós alapból kiinduló, csomókban (ún. “cespitose”) növekszik. Ha a növényt nem bolygatják, a bázis megnő, de még ismételt dugványozás vagy legeltetés nélkül is végül elpusztul. A növény szárának alsó internodiumai (nyesedék) a vegetációs időszak alatt megduzzadnak. A szárak felállóak, szürkészöldek, átlagosan 1 és 3,5 láb közötti magasságúak, de elérhetik az 5 lábat is.
A levélkék legfeljebb 1/4 hüvelyk (4-8 mm) szélesek és a csúcs felé keskenyednek. A levél hossza akár 18 hüvelyk (5-45 cm) is lehet. A lapátok laposak, határozottan erezettek, csavartak, felállóak, világoszöld színűek és a szélükön általában érdesek.
Hüvelyek, gallérok és szalagok: A levélhüvely hasított, határozottan erezett, szőrtelen, az alapnál gyakran lilás. A zászlóslevél (a szemekben közvetlenül a maghüvely alatti levél) hüvelye nem felfújt, mint néhány más Phleum-fajnál. A levélnyél kupolaszerű, 2-4 mm hosszú és nagyon kiemelkedő.
Virágzat: A virágfej 2-6 hüvelyk hosszú (5-10+ cm), de csak 5-10 mm széles (legfeljebb 3/8 hüvelyk) – 5-20x olyan hosszú, mint széles – és a tetején nem keskenyedik ki. Számos tüskével sűrű hengeres szerkezetet alkot (ez adta neki a régi, Angliában elterjedt “catstail” nevet).
Tüskék: A tüskék oldalirányban összenyomottak, 1 virággal. Egynél több tüske lesz csomópontonként a vesszőkön. A levélkék 3-4 mm hosszúak, erősen kúposak, a kúpon szőrösek, általában összességében finom felületi szőrzettel, és 1-1,5 mm hosszúak a rövid szarvakra emlékeztető, nem puhák. A csúcsok a csonkától a kúposig terjednek. A levélkék kb. 1/2-szer olyan hosszúak, mint a levélkék, fehérek, 5-7 erezetűek, levélnyél nélküliek, nem béleltek, és általában finom felületi szőrzettel borítottak. A virágszirmoknak 3 porzója van: A timóteának rostos gyökérzete van, legjobban a gazdag, nedves, alföldi talajon fejlődik, és nem fejlődik jól a durva talajokon. Jó takarmánynövény, nagyon ízletes a jószágok számára, eredetileg Eurázsiából hozták be erre a célra. Ma már Észak-Amerika hűvösebb régióiban legelőkön és zavart területeken is megtalálható.
Nevek: A Phleum nemzetség görögül a nádfélék egyik fajtáját jelenti, a pratense pedig “rétek”, ami a növény kedvelt élőhelyére utal. A Timothy Hansonról, egy 18. századi marylandi amerikai farmerről kapta a nevét, aki 1720 körül népszerűsítette a füvet szénaként való felhasználásra, mivel az észak-európai fajtákat (amelyek közül ez az egyik) jobb takarmánynak tartották. A növényt Angliában “herd’s grass” és “catstail” néven is ismerték. Walter Ebeling szerző szerint 1720 körül Portsmouth New Hampshire környékén használták takarmánynövényként (valamikor korábban érkezett oda Angliából vagy a kontinensről), és Timothy Hanson ekkor kezdte el terjeszteni más államokban. Az 1850-es évekre már jól elterjedt a déli államokban és az ország más részein.
A növényosztályozás szerzői neve 1753-tól – “L.” Carl Linnaeus (1707-1778) svéd botanikusra és a modern rendszertan binomiális nómenklatúrájának kidolgozójára utal.
Összehasonlítások: Észak-Amerikában hét Phleum-faj található, amelyek közül csak egy őshonos: a P. alpinum, alpesi timsó. Az Alopecurus (rókafarkú füvek) fajai összetéveszthetők a Phleummal, de az Alopecurusnak tompa vagy hegyes hüvelyei vannak, a levélkék pedig kígyózóak és barázdáltak.