Published on 07/30/2013
CATEGORIES: Charles Darwin központi jelentőségű a tudományos és humanista eszmék fejlődésében, mert ő tudatosította először az emberekben az evolúciós folyamatban elfoglalt helyüket, amikor az élet legerősebb és legintelligensebb formája felfedezte, hogyan fejlődött ki az emberiség.
Kép: Nickolae
Charles Darwin központi jelentőségű a tudományos és humanista eszmék fejlődésében, mert ő tudatosította először az emberekben az evolúciós folyamatban elfoglalt helyüket, amikor a legerősebb és legintelligensebb életforma felfedezte, hogyan fejlődött ki az emberiség. A természetes kiválasztódás útján történő evolúció elméletét Darwin az 1859-ben megjelent A fajok eredetéről című könyvében fejtette ki először, és elmélete ma is általánosan elfogadott, mint a legjobb elérhető magyarázat arra, hogyan alakult ki az élet ezen a bolygón.
Darwin apja vidéki orvos volt Shrewsburyben és környékén, és a fiatal Charles olyan nagycsaládban nőtt fel, amely jól ismerte a vidéket és annak foglalatosságait. Nagyapja Erasmus Darwin, a kiváló természettudós és költő volt. Gyermekkorában bogarakat, lepkéket és egyéb kíváncsisági tárgyakat gyűjtött, és bátyjával egyszerű kémiai kísérleteket végeztek a nagy házuk padlásán. A Shrewsbury iskolába járt, ahol nem teljesített különösebben jól – jobban érdekelték a bogarak, mint a latin nyelvtan. Nem volt túl sikeres egyetemi hallgató sem. Apja rábeszélte, hogy tanuljon orvosnak, de nem fejezte be orvosi tanulmányait Edinburgh-ban, mert “elviselhetetlenül unalmasnak” találta, és nem bírta a vér látványát. Ezért a Cambridge-i Egyetemre ment teológiát tanulni, de itt is voltak érdekesebb elfoglaltságok, mint a tanulmányai. Cambridge-ben találkozott a fejlődő geológia tudományának egyik fő mozgatórugójával, Adam Sedgwickkel, akit észak-walesi és más helyekre tett terepgyakorlatokra kísért el. Emellett találkozott és sokat tanult Henslow professzortól, egy csodálatos tanártól és baráttól, akivel nagy hálóval kergette a mocsarakon át a lepkéket és pillangókat, és megtanulta a növények osztályozását.
1830-ban, amikor Darwin még csak 22 éves volt, Henslow megtudta, hogy hamarosan indul a Királyi Haditengerészet egyik kutatóhajója, a HMS Beagle, amelynek szüksége volt egy természettudósra. Szeretne Charles menni? Charles megragadta a lehetőséget. Apja vonakodva engedélyt adott, és a hajó 1831. december 27-én indult el Plymouthból. A fő cél az volt, hogy jó haditengerészeti térképeket készítsenek Dél-Amerika egyes részeiről, ami Fitzroy kapitány specialitása volt, aki vallási nézeteiben is meglehetősen fundamentalista volt. A Galápagos-szigetek felmérése közben Darwin számos olyan megfigyelést tett, amelyek végül a természetes kiválasztódás útján történő evolúció elméletéhez vezettek, bár akkoriban még aligha fogta fel annak jelentőségét. “E szigetek természetrajza rendkívül érdekes” – írta naplójába. Így is volt: a tíz sziklás sziget számos olyan növénynek és állatnak adott otthont, amelyek a szomszédos Dél-Amerikához hasonlóak voltak, de határozott különbségekkel. A szigeteken élő madárfajok fele sehol máshol nem fordult elő a Földön. Minden szigetnek megvolt a maga faja. Hogyan alakult ez ki? Vajon valóban megmagyarázható-e ez a rendkívüli változatosság azzal az elképzeléssel, hogy Isten hat nap alatt teremtette a Föld összes faját? Vajon a Galápagos-szigeteken látott változatosságnak köze lehetett-e ahhoz a hatalmas geológiai időskálához, amelyet olyan geológusoktól ismert meg, mint Sedgwick? Darwin próbaképpen vitatkozott ezekről a kérdésekről Fitzroy kapitánnyal, akinek dogmatikus vallásos meggyőződése hasznos ösztönzőként hatott, bár akkoriban egyikük sem tudta ezt. Darwin úgy vélte, hogy a Galápagos-szigetek egyedülálló fajai nem jöhettek létre kifejezetten az egyes szigetek számára, hanem a szárazföldről áthurcolt és a szigetekre mosódott hasonló ősökből fejlődhettek ki. De hogyan következett be ez az evolúció?