The pathogenesis of chronic immune thrombocytopenic purpura

A krónikus immuntrombocitopéniás purpura (ITP) olyan autoimmun betegség, amelyben a beteg immunrendszere egy vagy több trombocita autoantigénnel reagál, ami trombocitopéniához vezet az immun által közvetített trombocita pusztítás és/vagy a trombocita termelés elnyomása miatt. A vérlemezkék membránfehérjéi tisztázatlan okokból antigénné válnak, és autoantitestek és citotoxikus T-sejtek termelésére serkentik az immunrendszert. A kezdeti antigénválasz valószínűleg a lépben történik, amelyet más antitesttermelő szövetek, különösen a csontvelő stimulálása követ. A trombocita glikoprotein (GP) IIb-IIIa és/vagy GPIb-IX elleni autoantitesteket az ITP-s betegek többsége termel, és antigénspecifikus tesztekkel kimutathatók. Sok betegnél többféle antitest termelődik; ezt az epitópterjedés jelenségének tulajdonítják. Miután termelődött, az autoantitest vagy a vérlemezkékhez kötődik, és azok pusztulását okozza fagocitózis vagy esetleg komplementaktiváció és lízis révén, vagy a megakariocitákhoz kötődik, ami csökkent trombopoézist eredményez. Az ITP-ben a vérlemezkék pusztulásának bizonyítékai a következők: (1) ITP-s vér vagy plazma infúziója normális recipiensekbe trombocitopéniát eredményezhet; (2) a legtöbb ITP-s betegnél csökken a radioaktívan jelölt vérlemezkék intravaszkuláris túlélése; (3) morfológiai és in vitro bizonyítékok mutathatók ki a vérlemezkék fagocitózisára; és (4) a citotoxikus T-sejtek az autológ vérlemezkék lízisét idézhetik elő. Az ITP-ben a vérlemezkék elnyomott termelődésére vonatkozó bizonyítékok a következők: (1) morfológiai vizsgálatok megakariocita-károsodást mutatnak a legtöbb ITP-s betegnél; (2) a betegek többségénél normális vagy csökkent trombocita turnover van; (3) in vitro vizsgálatok a megakariocita-termelés és érés antitest-indukált gátlását mutatják; és (4) a trombocita-szám növekedése sok ITP-s betegnél fordul elő, akik trombopoietin-mimetikumokkal kapnak kezelést. Összefoglalva, az ITP-ben az immunrendszer trombocita autoantigének általi aktivációja trombocita-destrukciót és/vagy a trombocita-termelés gátlását eredményezheti. Az egyes mechanizmusok jelentősége az egyes betegeknél valószínűleg változó.