A tibeti nyelvek a Közép-Ázsia keleti részén élő tibetiek által beszélt, egymás számára érthetetlen nyelvek egy csoportjából állnak. A tibeti nyelvek beszélt területei közé tartozik a Tibeti Autonóm Terület és a Kínai Népköztársaság Csinghaj, Szecsuán, Ganszu tartományai, valamint az indiai szubkontinens egyes részei, beleértve Baltisztánt, Ladakhot, Nepált, Szikkimet és Bhutánt.Európában, Tajvanon és az Egyesült Államokban is nagy száműzött közösségek élnek. A klasszikus tibeti a buddhista irodalomban és a buddhizmus gyakorlásában világszerte használt fontos irodalmi nyelv. Ez a közös irodalmi hagyomány segített összekötni a földrajzi, történelmi és nyelvjárási különbségek által megosztott tibeti közösségeket. Becslések szerint világszerte mintegy 8 millió ember beszéli a tibeti nyelvet.
Státusz
A tibeti a mandarin kínai mellett a Kínai Népköztársaság Tibeti Autonóm Területének hivatalos nyelve. Néhány tibeti iskolában minden tantárgyat kínaiul tanítanak, különösen azokon a területeken, ahol a diákok többsége kínai etnikumú. Vannak olyan iskolák is, ahol a standard tibeti nyelvet a 6. osztályig tanítják a kínaiul és a helyi tibeti dialektusukat beszélő gyerekeknek. Végül vannak olyan iskolák, ahol az oktatás teljes egészében tibeti nyelven folyik, és ahol a kínai nyelvet második nyelvként tanítják. A standard tibeti nyelvet lingua francaként is használják, ami lehetővé teszi a különböző dialektusú területek beszélői számára, hogy kommunikáljanak egymással.
Dialektusok
A nyelvek és a dialektusok egyértelmű megkülönböztetése rendkívül nehéz, különösen az elszigetelt nyelvi csoportokkal rendelkező hegyvidéki területeken. A tibeti nyelvek esetében egyértelműen ez a helyzet. Általában a Közép-Tibetben és a közeli területeken beszélt fajtákat tibeti nyelvjárásoknak tekintik, míg más fajtákat, mint például a dzongkha, a szikkimi, a serpa és a ladakhi, szorosan rokon, de különálló nyelveknek tekintik. A tibeti nyelvek osztályozása korántsem könnyű feladat, és a kutatók között némi nézeteltérés mutatkozik.
A tibeti nyelvváltozatokat több nagy csoportra osztja az etológus. Minden csoport több ágból áll, amelyek mindegyike viszont számos alfajtát foglal magában.
| Dialektusok | A dialektuscsoporton belüli ágak |
| Közép | ÜTsang (13) |
| Déli (9) | |
| Nyugati (3) | |
| Amdo | |
| Khams |
A standard tibeti a Lhasza környékén beszélt központi dialektuson alapul, Tibet fővárosában.
Szerkezet
Hangrendszer
Az alábbi leírás a standard tibeti alapján készült.
Hangzók
A standard tibeti nyolc magánhangzófonémával rendelkezik, ill, hangok, amelyek megkülönböztetik az egyébként azonos szavak jelentését. Ezeket az alábbiakban adjuk meg.
| Close |
/i/
|
/y/
|
/u/
|
||
| Close-mid |
/e/
|
/ø/
|
/o/
|
||
| Open-mid |
/ɛ/
|
||||
| Open |
/a/
|
||||
- /ɛ/ = e in bet
- /y/ = hasonló a második magánhangzóhoz a szoborban
- /ø/ nincs megfelelője az angolban
- /ɛ/ = e a betben
Mássalhangzók
A tibeti nyelv mássalhangzórendszere több jellegzetességgel rendelkezik:
- A sima (nem aspirált) és, aspirált hangtalan gének és affrikáták között kontraszt van, de nincs kontraszt a hangtalanok és a hangzók között, e.g., /p/ és /pʰ/, de nem /p/ és /b/.
- A tibetiben vannak retroflex mássalhangzók, amelyeket a nyelv úgy görbül, hogy az alja a szájpadlással érintkezik. A retroflex mássalhangzók különösen gyakoriak a szomszédos indoárja nyelvekben.
- Az oldalsó approximáns /l/ és a hangtalan oldalsó frikatív /ɬ/ között van kontraszt.
| Stops | plain |
p
|
t
|
ʈ |
c
|
k
|
ʔ
|
|||||
| aspirált |
pʰ
|
tʰ
|
ʈʰ |
cʰ
|
kʰ
|
|||||||
| Fricatives | hangtalan |
s
|
ɕ
|
ʂ
|
h
|
|||||||
| Affricates | plain |
ts
|
tɕ
|
tʂ
|
||||||||
| aspirált |
tsʰ
|
tɕʰ
|
tʂʰ
|
tʂʰ
|
||||||||
| Nazális |
m
|
n
|
ɲ
|
ŋ
|
||||||||
| Közelítő | Central | w | ɹ | j | ||||||||
| Laterálisok | hangtalan |
ɬ |
||||||||||
| hangtalan | l |
- /ʔ/ = az oh- magánhangzók közötti hang.oh
- /c/, /cʰ/, /ɕ, /ʂ, /tɕ/, /tʂ/, /tsʰ/, /tɕʰ/, /tʂʰ/, /ɬ/
- /ʂ/, /tʃ/, /tʃʰ/ nincs megfelelője az angolban
- /ɲ/ = első n a kanyonban
- /ŋ/ = ng a dalban
Tónusok
A tibeti egy tonális nyelv. Ez azt jelenti, hogy a tibeti nyelvben minden szótagnak van egy hangmagassága, amely szerves részét képezi az adott szótag kiejtésének. 2-4 tónus létezik, fajtától függően. Egyes fajták, különösen a központi régióban, rendelkeznek hangokkal, de a keleti és nyugati dialektusokból hiányoznak. A lhászai nyelvjárásnak két hangja van: magas és mély. Az egyszótagú szavakban a magas hang kiejthető lapos vagy csökkenő kontúrral, míg a mély hang kiejthető lapos vagy emelkedő-csökkenő kontúrral.
Grammatika
Az irodalmi tibeti és kisebb mértékben a beszélt nyelv is mutat bizonyos fokú agglutinációt. Egy agglutináló nyelvben a saját jelentéssel rendelkező toldalékok egymás után kerülnek egy változatlan gyökhöz, hogy nyelvtani kapcsolatokat fejezzenek ki. Ezenkívül a tibeti nyelvnek három regisztere van, amelyek nyelvtanilag és szókincsben különböznek egymástól. Ezek a következők:
- colloquial spoken language
- formal spoken language
- classical written language
Nouns
A tibeti főnevek a következő jellemzőkkel rendelkeznek:
- A klasszikus írott nyelvben kilenc eset van: abszolutív (morfológiailag nem jelölt), genitivus, instrumentális, lokatívus, allatívus, terminatívus, komitatívus, ablatívus és elatívus. A partikulák egész főnévi mondatokhoz kapcsolódnak, nem pedig egyes főnevekhez.
- Az élettelen főnevekhez hím- és nőnemű jelölők léteznek, az élettelen főnevekhez azonban nem.
- A többes számot és a gyűjtőneveket opcionálisan különböző utótagú partikulákkal lehet jelölni.
- Létezik határozatlan és határozott névelő.
- Nincs osztályozó jelző, mint más kínai-tibeti nyelvekben, például a kínaiban és a burmai nyelvben.
Az igék
- Az igék nem flektálódnak személy vagy szám szerint.
- Négy különálló törzs van: jelen, múlt, jövő és imperatívusz. A future szár nem valódi jövő, hanem szükségszerűséget vagy kötelezettséget fejez ki. A törzseket magánhangzóváltozások és/vagy utótagok és előtagok különböztetik meg.
- A tibeti igék két fő osztályba sorolhatók: akaratlagos és nem akaratlagos igék. Az akaratlagos igék a beszélő irányítása alatt álló cselekvéseket jelölnek, pl. make, míg a nem akaratlagos igék olyan folyamatokat jelölnek, amelyek nem a beszélő irányítása alatt állnak, pl. recover. A nem volitional igéknek nincs felszólító törzse.
- A tiszteletre és udvariasságra utaló igealakok összetett rendszere van Így sok igének van egy másik alakja, hogy kifejezze a cselekvés cselekvőjének felsőbbrendű státuszát.
Szótagolás
A tibeti nyelv tipikus szórendje az alany-tárgy-ige. A módosítók jellemzően megelőzik az általuk módosított főnevet, míg a mutató és számnevek a főnevet követik.
Szótár
A tibeti gazdag buddhista kifejezésekben, de hiányoznak a modern élet számos aspektusával foglalkozó szavak, mint például a közigazgatás, a politika, a technológia és a tudomány. A Kínai Népköztársaságban beszélt tibeti számos szót kölcsönzött a kínaiból.
Az alábbiakban néhány gyakori tibeti kifejezést mutatunk be románosításban.
| Hello | Tashi-delek |
| Viszlát | Ga ler phebs |
| Köszönöm | Örökre rje che |
| Igen | Rey |
| Nem | Ma-rey |
| Man | Mi |
| Woman | Skyes dman |
| Sun | Nyi ma |
| Hold | Zla ba |
| Víz | Chu |
Az alábbi tibeti számok 1-9 latin betűkkel és az anyanyelvi írásmóddal.
|
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
chig
|
nyi
|
sum
|
shi
|
nga
|
dug
|
dun
|
gye
|
gu
|
 |
||||||||
Írás
A tibeti nyelvet a 7. század óta sajátos írásmóddal írják. Az írás az indiai brahmi írásból származik, és eredetileg a buddhista szövegek szanszkritról tibeti nyelvre történő fordítására fejlesztették ki. A tibeti ábécé 30 mássalhangzót és 4 magánhangzót tartalmaz. Ez egy szótagos ábécé, mint India és Délkelet-Ázsia számos ábécéje. Minden mássalhangzónak van egy saját magánhangzója /a/, amely elnyomható vagy más magánhangzóval helyettesíthető különböző diakritikus jelek használatával, amelyek megjelenhetnek a mássalhangzó felett vagy alatt. A szótagokat ponttal választják el.
A tibeti írás legelterjedtebb formáit általában “fejes” (“fehér”) és “fej nélküli” (“fekete”) írásmódokra osztják.
- A “fejes” írásmódban minden betűt külön írnak a szomszédos betűktől, kivéve a diakritikus jeleket. Ezt az írást a könyvkiadásban és a vallásos szövegekben használják. Ez a legkönnyebben olvasható és a leglassabban írható.
- A “fej nélküli” írásmódban a betűk egymásba folynak. Ezt jellemzően kézzel írott dokumentumokhoz használják. Gyors írásra jó, de nehezebb olvasni.
Vessünk egy pillantást az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikkére, amelyet a tibeti “fejes” írással írtak.
Minden ember szabadon és egyenlő méltósággal és jogokkal születik. Értelemmel és lelkiismerettel vannak felruházva, és a testvériség szellemében kell viselkedniük egymással szemben.
A tibeti nyelv leggyakrabban használt romanizációs rendszere a Wylie-átírás. Az eredeti Wylie romanizációs rendszer nem tudott minden tibeti szöveget átírni. A Virginiai Egyetem tibeti és himalájai digitális könyvtára (THDL) kifejlesztette a kiterjesztett Wylie tibeti rendszert (EWTS), amely segít kiküszöbölni az eredeti Wylie rendszer néhány problémáját.
Tudtad?
Tudta, hogy ezek az angol szavak a tibeti nyelvből származnak?
|
lama
|
Mongol vagy tibeti buddhista pap, a tibeti blama ‘főnök, főpap’ szóból, néma . |
|
sherpa
|
a tibeti ‘keleti ország lakója’ |
|
yak
|
‘közép-ázsiai vad ökör’, a tibeti g-yag ‘hím yak’ |
|
yeti
|
ból Sherpa yeh-teh ‘kis férfias állat’ |
.